A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-08 / 28. szám
TOVÁBB A PERESZTROJKA ÚTJÁN Újabb mérföldkőhöz érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja. A XIX. Országos Pártkonferenciát élénk nemzetközi érdeklődés előzi meg. A peresztrojka 1985 áprilisában kezdődött. Akkor elemezték a KB ülésén először nyíltan, becsületesen, ugyanakkor keserűen az ország gazdaságának helyzetét. Később kimondták azt is, hogy a szovjet gazdaság válság előtti állapotba került. A mai meghatározásokat akkor még nem mindig találták meg, a vélemények radikális megfogalmazására később került sor. A határozott változások politikai akarása azonban már a kezdettől megvolt. Mihail Gorbacsov és munkatársai nyíltan megmondták, vagy tovább folytatják a régi irányvonalat, vagyis az öncsalás harsonáinak hangjai közepette haladnak a másodrangú nagyhatalom státusza felé, miközben csökken a nép életszínvonala, vagy szembenéznek az igazsággal és megteremtik a szocializmusnak, mint társadalmilag igazságos és gazdaságilag hatékony rendszernek a hírnevét. Már megszoktuk az utóbbi hónapok során, hogy nagyon kemény, kíméletlen társadalombírálatot olvashatunk olyan hangnemben és nyíltsággal, amelyhez hasonlót Lenin utolsó írásai óta nem olvashattunk a szovjet társadalom történetében. E kritikus hang mögött nemcsak egy nagyszerű államférfi áll. hanem egúttál egy olyan társadalmi gyakorlat is, amely máris nagyon jelentős eredményeket ért el mint politikai, gazdasági, mint pedig kulturális téren. Ez a politikai irányvonal, amelyet az átalakítás és a nyíltság fémjelez, a közvetlenebb, konkrétabb szocializmust és a mind nagyobb demokrácia megvalósulásának útját jelzi. Ez annyit jelent, hogy nyíltan és őszintén fel kell tárni a társadalmi hibákat és tévutakat, helyre kell hozni az elmúlt évek és évtizedek súlyos tévedéseit, és a jelzett politika alapján kiépíteni egy új szocializmus-modellt, amely érdekes és vonzó lesz az egész világ számára. A szovjet sajtó hasábjain nap, mint nap látnak napvilágot eddig ismeretlen dokumentumok, elemzések, új szemléletmódról tanúskodó írások. Mihail Gorbacsov írja. Az átalakítás és új gondolkodásmód című könyvében: „Úgy tűnik, hogy most mi mindannyian a demokrácia iskolájába járunk és tanulunk ... Mi kitanuljuk majd ezt a mesterséget is a legérzékenyebb kérdésekről is a kölcsönös megbecsülés jegyében kell tárgyalni. Még a szélsőséges nézetekben is van valami ráció. Az az ember, aki becsületesen áll hozzá, aki a maga módján a közügy érdekeit képviseli, bizonyos életrealitásokat igyekszik megvalósítani... Ezért nem látok semmi drámait e vitákban és a különféle nézetek szembeállításában. Ez természetes dolog." Mihail Gorbacsov itt önmaga sajátos társadalmi nyíltságának egyik fontos értelmezését adja meg. Ennek lényege, hogy le kell győzni az évtizedeken át tartó szigorúan központilag irányított és megszabott sablonszerű gondolkodást és sablonszerű gyakorlatot, meg kell tanulni az önálló gondolkodást és az önálló cselekvés erkölcsi és politikai módjait. Vissza kell állítani az ember egyéniségének a tiszteletben tartását és szabadságát. Bizalmat és megértést kell tanúsítani a dolgozók életszínvonala, életkörülményei iránt. E politikai irányvonal nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomban is messzemenő távlatokat nyitott meg. S. Gy. Bohuslav Chóoupek külügyminiszter befejezte hivatalos látogatását Nicaraguában és hazautazott. Ott-tartózkodása idején Mi-SZOMBAT guel d'Escoto nicaraguai külügyminiszterrel tárgyalt a két országot, valamint a nemzetközi helyzetet érintő kérdésekről A kanadai Torontóban megkezdődött a hét legfejlettebb tőkés ország vezetőinek háromnapos értekezlete. Brian Multoney kanadai kormányfő, Ronald Reagan amerikai elnök, Francois Mitterrand francia államfő, Helmut Kohl nyugatnémet kancellár, Rakesita Noburu japán miniszterelnök, Ci-VASARNAP riaco de Mita olasz kormányfő, Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Jacques Delors, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyalt, emellett azonban állást foglalt a kelet—nyugati viszony kérdéseiben is. Miloš Jakes, a CSKP KB főtitkára fogadta Kari Blecha osztrák belügyminisztert, az Osztrák Szocialista Párt alelnökét. A barati találkozón eszmecserét folytattak a csehszlovák—osztrák kapcsolatok fejlődéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A lengyel szejm befejezte kétnapos ülését. A parlament jóváhagyta a katonai esküről szóló új törvényt, módosított néhány más törvényt, s személyi változásokról is döntött. Marian Orzechows-PÉNTEK 17 kit felmentette a külügyminiszteri tisztség alól és a külügyi tárca élére a 62 éves Tadeusz Olechowskit, az eddigi miniszterhelyettest nevezte ki. Prágában megtartotta 4. önálló ülését a Szakszervezetek Központi Tanácsa. Megvitatta a szakszervezeteknek a szakmunkásképzőkben betöltött szerepét, foglalkozott a Munka Törvény-HÉTFÖ 20 könyve módosításának alapelveiről folyt nyilvános vita eredményeivel, s úgy döntött, hogy 1988. szeptember 24—25-re országos szakszervezeti konferenciát hív össze. Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök Branko Mikulicsnak, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Taná-Hagyományos találkozót tartottak június 17 én a prágai vár Spanyol Termében pártós állami szerveink vezető tisztségviselői a fiatal nemzedék több mint 600 képviselőjével. A találkozó elején a jelen lévő fiatalok szívélyesen üdvözölték Miloš Jakest, a CSKP KB főtitkárát, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnökét. CSÜTÖRTÖK 16 csa elnökének meghívására hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába utazott. Bratislavában megkezdődött a Szlovák Nemzeti Tanács oktatási, tudományügyi és kulturális bizottságának kétnapos ülése. A tanácskozáson megvitatták an SZERDA 15 nak az SZNT-törvénynek a kormányjavaslatát, amely módosítja és kiegészíti a nemzeti bizottságokról szóló törvényt. VISSZAPIli/MO június ’88 /fedőét O/ogjŐí Sok-sok tapasztalat alapján fogalmazódhatott meg az a népi bölcselet, miszerint: „Ki minek nem mestere, gyilkosa az annak!" De ha ez a közmondás még napjainkban is érvényes, úgy igencsak meggondolom, hogy merjek-e körbepillantani e tájakon... Mert mit láthatok? Hogy az emberek többsége ideje jó részében nem azt csinálja, amihez ért hanem... Szóval: nem a hozzáértés, hanem a szükség az úr... De ne vágjunk a dolgok elébe... Van egy jóbarátom. Vegyészmérnök az illető. Szereti a hivatását s örül hogy legalább a munkahelyén napi nyolc órában kísérletezéssel foglalkozhat Merthogy otthon már szó sem lehet tudományos munkáról. Ha meglátogatom. egyszer falazás (kőműves szakmunka!), másszor faburkolat-készítés (asztalos szakmunka!) közben találom őt sőt az is előfordult hogy épp vízvezeték-szereléssel, hegesztéssel (tehát vasmunkákkal!) foglalatoskodott mikor betoppantam. Egy másik barátom, aki viszont íróember volna, ha minden igaz (és jó író — ez pedig színigaz!) — szabadidejében kőműveskedéssel, villanyszereléssel, kertészkedéssel, stb. foglalkozik. Vajon ez a hobbijuk — vagy szükségből teszik? Mert el tudom képzelni, hogy valakinek az a kedvtelése, hogy kipmbátja, hány féle mesterséget képes elsajátítani, mi mindent tud megcsinálni a maga erejéből, ha kell. Sőt azt is elhiszem, hogy öröm forrás lehet a más szakterületre való elbarango/ás, elvégre a felfedezés örömét adó barkácsolás miért lenne rosszabb kedvtelés a többinél? Nem is azokról szólok most, akik kikapcsolódásképpen foglalkoznak olyan dolgokkal, amihez nem értenek, hanem azokról, akikből a muszáj farag szakembert ... Azokról, akik se nem pályaelhagyók, se nem pályamódosítók, és nem feltételezem róluk, hogy csupán önigazolásból, a bizonyítás kedvéért próbálják ki a mesterségek egész sorát mégis szinte minden szakmába be/ekontárkodnak. Azokról, akik egyszerűen rákényszerülnek arra, hogy a napi nyolcórás munkaidő után azzal foglalkozzanak, amire a család, a lakás, a családi ház lakhatósága, szépítése szempontjából a leginkább szükség van. Hogy miért kényszerülnek rá? Mert jó szakembert szerezni nálunk annyi időbe, utánajárásba, fáradságba kerül, hogy azalatt a potenciális megrendelő maga is elvégezheti a munkát — és akkor még nem is szóltam az anyagi térítésről. Mert a fizetéseinkhez mért szakmunka-szolgáltatásról nálunk mind ez ideig még nem hallottam...! így maradnak az időrabló „csináld magad!" — akciók, ha valamire szükség van a ház körül. S hogy hol van ebben a ráció...? Szeretném. ha a kedves Olvasó elgondolkodna velem afelől, hogyan lehetne elérni, hogy a suszter maradhasson a kaptafánál és ne kelljen házi szabónak is felcsapnia, mert épp abból van hiány; hogy a mérnök, ha a munkaidőn túl is marad még energiája, többletmunkában is elméleti és gyakorlati dolgok megoldásával keresse a magasabb életszínvonalat biztosító többletpénzt; s az Író se köműveskedjen, görbe falat rakva, hanem írjon verset, könyvet újságcikket — hogy mindenki azt csinálja, amihez valóban ért!
