A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-09-09 / 37. szám
J GYÖKEREK Tizenhat éves volt, amikor kezébe került Alex Haley Gyökerek című könyve, amelynek elolvasása után elhatározta, hogy felkutatja a saját családfáját. A családfakutatás közben rájött, hogy azok az idős emberek, akikkel ezúttal kapcsolatba került sok értékes kincset hordoznak magukban: évszázados múlttal rendelkező dallamokat, meséket, amelyeket annak idején a fonóban, kukoricafosztás közben meséltek, énekelgettek. Mindez három évvel ezelőtt történt azóta Agócs Gergely leérettségizett a losonci (Lučenec) építészeti szakközépiskolában, munkába állt a bratislavai Geodézia vállalatnál és szabadidejében változatlan érdeklődéssel gyűjti a népzenét, a lassan már feledésbe merült népszokásokat, meséket. — Azt már tudjuk, hogy Haley könyve alapján kezdtél foglalkozni a családfakésőbb a néprajzkutatással. Milyen volt az út az elhatározástól a megvalósításig ? — Amikor eldöntöttem, hogy felkutatom a saját családfámat — ebben a munkában a telekkönyvi jegyzések alapján 1785-ig jutottam el — már akkor is érdekelt a néprajz, a magyarlakta vidékek népzenéje, folklórja. Már akkor is gyűjtögettem, de akkor még azzal a céllal, hogy megismerkedjem szűkebb szülőhazám, Nógrád népdalaival. Aztán a népzenegyűjtés egyre jobban a szenvedélyemmé vált. Ha egy kis szabadidőm akad, fogom a magnót és jámm Dél- Szlovákia falvait. — Nem éppen mindennapi jelenség, hogy egy fiatal fiú magnóval a kezében a régi idők zenéje, szokásai után kutat. Hogyan fogadták a barátaid ez irányú érdeklődésedet ? — Hát bizony, voltak, akiknek szokatlannak tűnt néhányan viszont velem tartottak. Eleinte magam jártam a falvakat, de az utóbbi időben mindig akad valaki, aki elkísér. Leggyakrabban a füleki (Fiľakovo) barátommal, Gyetvai Zolival járunk gyűjtő körútra. — Hogyan zajlik le egy ilyen gyűjtő körút ? — Még mielőtt felelnék erre a kérdésre, megjegyzem, hogy az elején, amikor érdeklődni kezdtem mások néprajzi gyűjtése iránt és áttekintettem a nyári néprajzi szemináriumok anyagát rájöttem, hogy eddig nagyon kevés hangszeres anyag gyűlt össze. Ezért kezdtem behatóbban foglalkozni a népművészetnek ezzel az ágazatával. Egy gyűjtő körút azzal kezdődik, hogy elmegyünk az adatközlőhöz, felvesszük magnóra az anyagot, majd továbbítjuk a népzenét játszó együtteseknek, vagy a Magyar Tudományos Akadémiának. Az elmúlt három év anyagát Halmos Bélának az MTA munkatársának továbbítottam. A legfrissebb gyűjtésemből sikerük egy népzenei műsort összehoznom, eredeti előadók, így pl. a nagydaróci (Veľké Dravce) Balog „Bern" család zenekara vagy a medveshidegkúti (Studená) Mag Albert Péter parasztprimás közreműködésével. A műsorral ebben az évben Somodiban, az országos művelődési táborban léptünk fel. — Fekételezem, hogy egy ilyen szenvedélyes népzenegyűjtő saját maga is játszik valamilyen hangszeren ? — Természetesen elsajátítottam több népi hangszer alapjait, végül is a furulya mellett döntöttem. A jövőben persze szeretnék még több népi hangszeren is megtanulni játszani. — A végén egy szokványos kérdés: milyenek a legközelebbi terveid? — Először is szeretnék minél többet gyűjteni. Aztán, ha a jövőben nyílik néprajzszak a Komenský Egyetemen, szeretnék jelentkezni. Egyelőre ennyi. Kamoncza Márta ÖRÖMMEL CSINÁLJUK A bátorkeszi (Vojnice) Csemadok 1949- ben alakult meg Bukainé Tóth Etel vezetésével, Radvanszky Józsefné, Dubány József alapítótagokkal és azóta is működik csak a vezetőség cserélődött, fiatalodott Bukainé vezetése, irányítása és aktív munkája nem nélkülözhető azokban az esztrádműsorokban amikkel fellép a csoport E csoport keretén belül megtalálható a jó esztrádműsorhoz szükséges tánccsoport, éneklőcsoport és a színjátszó csoport. Sok nemzedék került ki a Csemadok mellett működő esztrádcsoportból Szép sikerrel szerepelt az éneklőcsoport, amelyből kiemelném egyik legrégibb tagunkat Pintér Ilonka nénit és vele együtt Tóth Ilonka nénit is akik már túl vannak a 70. életévükön és még mindjg szívesen járnak a fiatalok közé. Az éneklőcsoportnak tizenhat tagja van, nótafája Domonkos Irén. Nagyon sok szép nóta hangzik el a fellépéseken, nagy sikere van Fazekas Ilonka néninek, Kalocsányi Kornéliának és Hornyik Ferencnek, akiket a helybeli cigányzenekar kísér Pa/ó Vilmos vezetésével. Említésre méltó a Bukainé által vezetett tánccsoport is, amelyben három korosztály táncol együtt. Tagjainak száma 95—100 személy. A legutóbbi esztrádműsorban a tánccsoport legifjabb tagjai is nagy sikert arattak. Van egy citerazenekara a csoportnak, amely hét tagú, a vezetőjük Madarász László. Az esztrádműsorok tarkává tételében nagy szerepe van a színjátszó csoportnak. Tagjai: Bukainé Tóth Etel, Péntek Éva, Mácsodi Éva. Kuchta Júlia, Jákics Béta és Hornyik Ferenc. A jóízű nevetést előidéző jeleneteket az esztrádcsoportot vezető Bukainé bővíti saját írásaival. Felléptünk már a kovácspataki (Kováčová) öregek otthonában is, és néhány kellemes órát szereztünk az idős, családjuktól elszakadt embereknek. Az éneklőcsoport és a citerazenekar szerdán, a színjátszó csoport hétfőn és a tánccsoport szombaton tartja próbáit. A tánccsoport néhány tagja középiskolába jár és így csak szombatonként találkozhatunk. Örömmel járunk a művelődési otthonba, ahol jó tartózkodni, mert esztétikus szép környezetben lehetünk, az ajtó mindig nyitva áll előttünk, az otthon valóban azt a céh szolgálja amiért felépült Mikhei Zsuzsanna Csicsó — A kastély jobb állapotban levő részlete egy kis kiállítás megtekintésére kalauzolta a házigazda a vendégeit. Az itt található anyagok, képek betekintést nyújtottak a település múltjába, és jelenébe. Tallóson a társaság megnézte a festői környezetben elterülő cölöpös malmot, amelyhez hasonlót Tőkésen (Dunajský Klátov) láthattak. A kultúra, régi hagyományok megőrzésében fontos szerepet vállalnak az utóbbi időben keletkezett tájházak, falumúzeumok. Igyekeznek valamit megmenteni a hajdani parasztvilágból az utókor számára. Csallóközben erre több jó példa is akad. Lúcson (Lúč n. Ostrove), Somorján, Bősön (Gabčikovo), Alistálon (Hroboňovo) és Csicsón, a kerékpározók részletesen megismerkedhettek a földművelés hajdani eszközeivel — ekévej, boronával, cséplőgéppel stb. — egyes kihalóban lévő mesterségek (fafaragás, cipészség, halászat, aranymosás, szövés-fonás) kellékeivel. De megszemlélték a paraszti szoba és konyha berendezéseit, sőt Csicsón a jellegzetes paraszti öltözéket is. A túra résztvevői majd egy egész napot töltöttek Bratislavában. Püspöki Nagy Péter kalauzolásával az Óváros részben néztek szét. Csütörtökön Csak lóköz „fővárosának", Dunaszerdahely nek (D. Streda) meglátogatását tűzték ki célul. Itt először megkoszorúzták a fasizmus áldozatainak emelt emlékművet, majd a nagy utazó és nyelvtudós Vámbéry Ármin emléktáblája előtt tisztelegtek virágcsokorral. Ezt követően a várossal ismerkedő kerékpározók a Csallóközi Múzeumba látogattak el. A vidékkel ismerkedő „kerekezök" Hegyétén (Kútniky) látogatást tettek Lipcsey György szobrásznál. Beszélt Fuss — Kis Béla előadása Szeder Fábiánról munkájáról, terveiről; a vendégek megtekintették kész és most készülő alkotásait. Bizonyára mindenki számára emlékezetes marad a sószigeti SOLARIS növénynemesítő központban tett látogatás. Mialatt az intézet igazgatója röviden ismertette tevékenységüket, az asztalok dinnyeszeletekkel „terültek" meg, s a jelenlévők bőven fogyaszthattak ebből az ízletes csemegéből. Az 'utolsó túranapon nézhették meg az érdeklődők Csicsó — Nagymegyer (Čalovo) határában a nemrég feltárt avar lelőhelyeket, ahol a Nyitrai (Nitra) és a Komáromi (Komárno) Múzeum dolgozói folytatnak ásatásokat. A honismereti kerékpártúra rendezősége az estékre is színes műsorokat biztosított,^ így unatkozásra nem volt lehetőség. SZABÓ MÁRTA 7
