A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-12 / 33. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Életutak — SÁRAI LÁSZLÓ erdömérnök Keszeli Ferenc: DARÁZS ROZÁLIA PLAKETTJEI Miklósi Péter: SÖRGYÁRAK, CAPRICCIÓK Kmeczkó Mihály: A HARMINCHETEDIK (Évadnyitás a Matesz-ban) Ozogány Ernő: KÉPERNYŐSZÖVEG Koller Sándor: AFRIKAI VAKÁCIÓ Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král S. Klára Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. HA1ZER ILONA, az Omnia külkereskedelmi vállalat üzletkötője Egy éve ismerem. Maga az állandó mozgás, az élet. Aprótermetű, de nagyakaratú lány. Szívós, kitartó és célratörő, bár életcélját egész pontosan még nem fogalmazta meg, csak annyi bizonyos, hogy több idegen nyelv használatával kapcsolatos munkát akar. A Csallóköz egyik szép nagy falujából, Nyárasdról (Topoľníky) származik. — Külkereskedelem és üzletkötés csupa izgalmas dolog, a beavatatlan számára rejtélyes, titokzatos világ. Hogyan kerültél ebbe a világba ? — Ha most azt mondom, hogy véletlenül, akkor kérlek ne nevess, ki. Nem tudatosan készültem erre a pályára. Az általános iskola befejezése után a szüleim is, a tanítóim is sokat gondolkodtak azon, hova menjek továbbtanulni, mert mindenből nagyon jó tanuló voltam. így döntöttünk a gimnázium mellett. Már korábban elkezdtem németül tanulni. Azért, mert érdekeltek az idegen emberek és magam akartam velük beszélni, nem tolmács útján ismerkedni. A nyelvtanulás bizony hosszadalmas munka. Négy-nyolc év is eltelik, amíg egy nyelvet megtanul az ember. — Milyen nyelveken beszélsz? — Magyar vagyok, ez ugye az alapnyelv. Ezt követi a szlovák, a cseh és az orosz. Igazi szakterületem a német, és egy kicsit tudok angolul. A szlovák nyelvtanulás ott kezdődött, hogy apu Nagyszombatban (Trnava) dolgozott, ott sok jó barátja volt és elküldött hozzájuk nyáron két hétre — persze nem volt ínyemre —, aztán jött az a kislány hozzánk két hétre — és meg mertem szólalni idegen nyelven! A németet hetedikes koromban kezdtem tanulni, arra már nem emlékszem, hogy jutott eszembe, de arra igen, hogy volt egy tanítóm, aki bár nem volt német szakos, de szerette az idegen nyelveket, ,és az egyik barátnőmmel hozzá jártunk németet tanulni. Nagyon müveit ember volt. Tőle tanultam az idegenek iránti érdeklődést, ö volt az, aki az idegenben barátot, nem ellenséget látott, mókás ember volt, optimizmussal szemlélte az életet. Mindezt én is átvettem tőle. — Nehéz volt ennyi nyelvet elsajátítani? — Nem, számomra az iskola nagy l-vel íródott, amit meg kellett tanulni, azt megtanultam. Az iskolával kapcsolatos első konfliktust a pályaválasztás jelentette. Édesapám tanácsára a magyar általános iskola után szlovák gimnáziumban tanultam tovább. Két hónap alatt beilleszkedtem a kol-ÉLETUTAK lektívába. Biztos, hogy többet kellett tanulnom. mintha magyar gimibe jártam volna, de így is csak egy fiú vette fel velem a versenyt az osztályban, végig kitüntetett voltam. — A gimnáziumban tovább folytattad a német nyelv tanulását? — Igen, de most már mélyebben. A szlovák lett a tanítási nyelv, az orosz és a német a kötelező idegen nyelv. A németben előnyöm volt, mégis sokat kellett tanulnom a négy év alatt. — A németül való megszólalás is olyan gondot, megrázkódtatást jelentett, mint annak idején a szlovák ? — Amikor német anyanyelvűekkel kellett beszélnem, akkor biztosan még hibásan szóltam, de megértettem magam velük. Biztosan fájt utána a kezem és a lábam, ahogy segítségül hívtam a magyarázathoz, de sikerült. Ekkor kezdtem hinni abban, hogy meg tudok tanulni németül is. — Az érettségi utáni pályaválasztás simán ment? — Továbbra is határozatlan maradtam. Építészet? Nem építészet. Nyelvek? Nem nyelvek. Orvostudományi egyetem? Igen! A biológiát imádtam, a kémiát szintén és mindkettőből jó tanuló voltam. Fizikából érettségiztem, így kényszerítettem magamat a nagyobb tudásra. Amikor az ember iskolába jár, megnézi milyen tantárgyat szeret és azt, hol, miből van felvételi — így gondolkodik a diák —, ezért döntöttem az orvostudományi mellett, ahova is nem vettek fel. — A hogyan tovább kérdése ismét aktuális lett... — Az iskolában azt ajánlották, hogy menjek egészségügyi felépítményibe, de ... a most következő történet akár mese is lehetne. Szerepel benne telefonkönyv, gumizás, átírás a jelentkező ívben, egy telefon a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) postáról Pőstyénbe (Piešťany) a hoteliskolába, a válasz: gyorsan adja be a kérvényt, mert lejár a határidő és amikor mindez után hazamentem ilyen pici voltam ni — mutatja a hüvelykujját Icu. — Elküldted a jelentkezöívet, kérdezték a szüleim. El, de nem az egészségügyibe, hanem a hoteliskolába. Mivel a szállodaüzemeltetési és közétkeztetési szakhoz kötődött a német nyelv, így azt választottam. Ide sem vettek fel, de a fellebezésünk utón mégis bekerültem. A Pőstyénben töltött időre úgy emlékszem, mint az igazi diákévekre. Kitűnő pedagógusok keze alatt nőttünk, a tanárok többsége jó barát is volt. Emberileg is sokat adott ez az iskola, nemcsak tartást, hanem olyan dolgokat, amit sehol másutt nem tanultunk volna meg. Például esztétikát és etikát, viselkedésmódot, öltözködést, a megjelenés, a járás művészetét. Egyszóval önismeretet és önkritikát. A művészetek viszont teljesen kimaradtak a tantervből, amit máig hiányolok. Itt most ismét érettségiztem: a közétkeztetés gazdaságtanából és németből. A gyakorlatban a vendég fogadásától, megérkezésétől, bejegyzésétől kezdve a főzésen, a felszolgáláson és az ünnepi terítés módozatain keresztül mindenből vizsgáztunk. — Nagyon érdekes szakmád lett Miért nem maradtál meg mellette? — Mert a felsoroltak mellett az idegenforgalmi, idegenvezetői szakot is tanultuk, ismét a legjobb tanulók között voltam, azt ajánlották folytassam a tanulást az idegenforgalmi főiskolán Banská Bystricán. \ — Ahol az Idegenforgalmi Tanszéken öt évvel később közgazdász mérnökké avattak... Erről kaptam én is értesítést — Nem ment az olyan könnyen! A felvételit bár megcsináltam, helyszűke miatt nem vettek fel. Ismét jött egy „jó" nyár. Négyszer fellebbeztünk, négyszer utasítottak vissza, végülis beálltam a Kyjev Szállóba konyhai pénztárosnak. Nem éreztem jól magam a munkahelyemen. Megtudtam, hogy Bmóban van intenzív nyelviskola. Az egyik szabadnapomon odautaztam, felvételiztem németből, és felvettek. — Itt mennyi idő után és milyen képesítést kaptál? — Ez egyéves intenzív nyelvi kurzus, általános tolmácskodási szintű, sokoldalú nyelvismeretet ad. Nyelvi államvizsgával végződik. Ekkorra már azon a ponton voltam, hogy be kellene fejezni a tanulást. Elég volt az útkeresésből, a próbálkozásokból. Idegenvezető akartam lenni. Ehhez egy nagyon szűklyukú szitán kellett átjutni — a CKM vizsgáján. Megfeleltem, továbbképzésre hívtak. Idegenvezető lettem, szerettem a szakmámat. Igen ám, de Bmóban együtt tanultam egy lánnyal, aki az Idegenforgalmi Főiskolán akart tovább tanulni és megkért, hogy segítsem a felkészülésben. Bár eleinte nehezen álltam kötélnek, végül mégiscsak magam is beadtam a jelentkezöívet, azzal a biztos tudattal, hogy engem úgysem vesznek fel. És felvettek. A legnehezebb szakra. Mégsem ez volt a legnagyobb problémám, hanem az, hogy csak az anyu tudta, hogy felvételizni voltam. Az apu nézte, nézte a papírt... — ha nem akarod, akkor tényleg nem megyek, mondtam — ... Azután megígérte, hogy amennyire tudnak támogatnak, de vegyem tudomásul, hogy ez már nagyon nagy áldozat. Már sok-sok éve tanulok. Bizony, ón nem voltam egy „olcsó" gyerek. így szabadidőmben — két vizsga között — idegenvezetést vállaltam. Ma is ezt csinálom a legszívesebben. — Akkor miért nem ez az állandó munkád? — Azért, mert csak Prágában kaptam volta a képzettségemnek, a képességeimnek megfelelő állást. Vártak rám, számítottak rám, de nem mentem a távolság miatt. Az édesapám közben meghalt, az anyu egyedül maradt. Egyetlen vigasza, ha hétvégére hazamegyek'. Lehetnék idegenvezető szerződéses alapon, magánúszóként, de a CKM addig nem köt velem szerződést, amíg azt a helyi nemzeti bizottság nem engedélyezi, ők meg addig nem engedélyezik. amíg nincs szerződés. Hónapokig ültem otthon ilyen adminisztrációs huzavona miatt. Végülis ez év januárjában az Interhotel Bratislava bérelszámolási osztályán lettem „aktatologató" — amit nem bírtam sokáig. Az életre születtem, nem a tétlenségre! És akkor jött az Omnia, ahol két hónap után már a brnói nemzetközi vásáron üzletkötéssel bíztak meg. — Hogy érzed magad külkereskedőként? — Jól, de még mindig úgy érzem, nem ez az igazi. Itt az Omniában mosógépet, vízmelegítőt adok el Magyarországra, Lengyelországba és az NDK-ba. Oe itt a nyár! Bennem van a mehetnék! Nem tudom, hogy fogom kibírni reggel nyolctól este fél ötig a négy fal között. Idegenvezetés, tolmácskodás az az igazi énem, biztos, hogy majd ez lesz a kenyerem. Bár még nem tudom hogyan és mikor. Érdekes, szép a munkám, de azt hiszem a következő idényben már ismét idegenvezető leszek. F1STER MAGDA
