A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-08-12 / 33. szám
A GYÖKERES VÁLTOZÁS MÉG VÁRAT MAGÁRA Nemrég kaptuk kézhez a statisztikai hivatal jelentését a népgazdaság fejlődéséről az első félévben és olvashattuk már a párt irányító szerveinek közleményét a jövő évi népgazdasági terv javaslatával kapcsolatban. A statisztikai jelentésből kiderül, hogy vannak bizonyos pozitív tendenciák a népgazdaság területén, pl. az ipari termelés volumene 2,8 százalékkal nőtt az előírt 2,1 százalékkal szemben, megnövekedett a kiskereskedelmi forgalom is 6 százalékkal, fokozódott a lakosság reáljövedelme is. Látnunk kell azonban azt, hogy a pozitívumok ellenére gazdaságunkban továbbra is túlsúlyban vannak az extenzív fejlesztési módszerek. Az iptenzifikálás növelésében a hatékonyság fokozásában ebben a félévben sem történt lényegesebb változás. így a nemzeti jövedelem bizonyos növekedését nem a termelési költségek csökkentésével, hanem nagyobb beruházásokkal sikerült elérni. Az SZLKP KB Elnökségének július 23-án kiadott közleményéből megtudjuk, hogy a kormány vezető tisztségviselői feladatul kapták az ötéves terv eddigi teljesítése során megnyilvánult kedvezőtlen irányzatok megfékezését. Figyelmüket a gazdasági növekedés hatékonyabbá tételére, a gyártmányok műszaki-gazdasági színvonalának emelésére, a külkereskedelmi eredmények javítására kell összpontosítaniuk. A pártvezetöség abból a tényből indul ki, hogy azok az országok, amelyek képesek termékszerkezetüket folyamatosan megújítani, amelyek képesek a változó kereslethez gyorsan alkalmazkodni, sikeresen vesznek részt a világkereskedelemben. Nem romlanak cserearányaik, mert ha szükségük van is dráguló termékre, azért szintén dráguló termékekkel képesek fizetni. Sajnos, sokan és joggal teszik fel a kérdést, miért gyáftunk még mindig kitartóan olyasmit, ami nehezen adható el, és miért nem állunk át gyorsan olyan áruk termelésére, amelyek jól értékesíthetők. Más, ismerősebb szavakkal: miért nem korszerűsítjük gyártmányszerkezetünket ? A válasz nem könnyű. Tudjuk, hogy a korszerű áruk előállításához korszerűbb technika, technológia kell. amivel nem mindig rendelkezünk, amit többnyire importálni kellene, ám a behozatalra nincs mindig elegendő eszközünk, mert nincs elegendő exportképes áru. Látnunk kell azt is, hogy e téren bizonyos szerepet játszik egyes nyugati országok velünk szemben alkalmazott diszkrimináló kereskedelmi politikája is. Remélhető, hogy a KGST és az Európai Gazdasági Közösség hivatalos kapcsolatfelvétele meghozza a jövőben e téren is az enyhülést. Kétségtelen az is, hogyha a keresett termékekből nagy mennyiségben akarunk termelni, be kell szüntetni vagy legalábbis jelentősen mérsékelni kell a kevésbé kelendő, illetve az eladhatatlan cikkek előállítását. És ez számunkra úgy tűnik, minden másnál nehezebben megoldható. Sajnos, igaz az, hogy valamely termék gyártásának megszüntetése a gazdaságtalan termelés felszámolása. az objektív és a szubjektív akadályok egész sorába ütközik. A változtatásra ezen a területen annál is inkább szükség van. mert a már említett pártsszervek a jövő évre is a lakosság életszínvonalának emelését, a piac jobb ellátását, a lakásépítési és ökológiai programok megvalósítását feltételezik.-str-Bejrútban megalakították a Dél-libanoni Hazafias Ellenállási Szervezetet, amely az Izrael által bekebelezett libanoni területek felszabadítását tűzte ki célul. Az alakuló ülés résztvevői az ENSZ-hez for-CSÜTORTÖK dúltak, hogy sürgesse a BT 425-ös számú határozatának megvalósítását, amely felszólítja Izraelt, hogy vonuljon ki Libanon területéről. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben fogadta Nakaszone Jaszuhiro egykori japán kormányfőt, jelenleg parlamenti képviselőt. Tárgyaltak többek kö-PENTEK zött arról, hogy egy szovjet parlamenti delegáció látogat majd a közeljövőben a szigetországba, s Eduard Sevardnadze ez év végén Tokióba utazik. Jegyzőkönyv aláírásával ért véget Bukarestben a csehszlovák—román gazdasági és tudományosműszaki együttműködési kormánybizottság 19. ülése. A felek intézkedéseket hoztak a legfel-SZOMBAT sőbb szintű találkozókon elfogadott határozatok megvalósítására. Ezek a gazdasági együttműködés bővítését, a termelési kooperáció és szakosítás mélyítését célozzák. Ecuador fővárosában, Quitóban befejeződött az Ecuadori Kommunista Párt XI. kongresszusa. Az ország 12 tartományának több mint 400 küldötte jóváhagyta a párt új VASARNAP szerkesztésű programját és szervezési szabályzatát, a legközelebbi időszakra szóló politikai irányvonalat, s megválasztotta az új központi bizottságot. Bőgőre indonéz városban megkezdődött a kambodzsai kormány es a vele szemben álló ellenzéki hármaskoalíció képviselőinek kötetlen találkozója. A közel egy évtizede tartó testvérgyilkos háború történetében a kambodzsai kormány képviselői most ültek először tárgyalóasztalhoz az ellenzékkel. Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára az SZKP KB meghívására a Szovjetunióba utazott, ahol szabadságát tölti. A Narasio japán tengeralattjáró összeütközött egy halászhajóval, melynek fedélzetén 48 ember tartózkodott. A Tokiótól mintegy 40 km-re délre történt baleset után 30 halászt sikerült kimenteni a hullámokból, 18-an eltűntek. Képünkön előtérben a Narasio tengeralattjáró. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök megkezdte tíznapos hivatalos látogatását az Egyesült Államokban. SZERDA 20 VISS^PILLt WÓ Július '8S /tZűdoe/ Qruojő! Ilyenkor, a szinte elviselhetetlenül forró kánikulában, a gőzfürdőnek is beillő fővárosi panellakásban téblábolva gyakran eszembe jutnak gyermekkorom nyarai, azok az emlékezetes júliusok és augusztusok, amelyeket rendszerint szülőfalumban, a nagynénéméknél töltöttem. Épp csak végétért a tanév, az éwégi bizonyítványomat sietve tettem anyám elé a konyhaasztalra, s már rohantam is a kamrába, ahol a kerékpárom várakozott Ellenőriztem a gumikat, a küllők és a csavarok állapotát, majd becsomagoltam néhány ruhadarabot egy táskába, elköszöntem a szüleimtől és már porzott is az út mögöttem. Falunk alig tíz kilométerre volt a szülőfalumtól, az oda vezető utat jó! ismertem, mégis minden alkalommal elgyönyörködtem a szélringatta búzamezők és a zizegő kukoricások látványában, olykor megálltam egy-egy útszéli meggyfánál vagy barackfánál, hogy felfrissítsem magamat. A kerekezés így sem tartott volna tovább háromnegyed óránál, én azonban előbb még körbejártam a faluszéli rétet nem szántották-e fel az elmúlt nyár óta, s mindig megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a kanális medrét ezúttal sem terelték el, a fűzfabokrok továbbra is ott lengedeznek a lágy nyári szélben, és persze a libák is ott zajonganak a selymes fűben. Merthogy a libák őrzése a gyerekek dolga volt s én szomorú is voltam egy kicsit, hogy a nagynéném csak kacsákat tartott így valódi libapásztorrá sohasem avanzsálhattam, legföljebb besegíthettem a pajtásaimnak, akik szívesen fogadták igyekezetemet már csak azért is, mert jókat nevethettek „sajátos" terelgetési technikámon. Eszembe jutnak a nagy lubickolások is a kanális vagy a kavicsgödör vizében, a szenvedélyes kártyacsaták a szalmakazal tövében vagy a véget érni nem akaró délutáni focimeccsek, ahol néhány igazi tehetség is megmutatta oroszlánkörmeit. Ezeket az emlékeket pergetem magam előtt — és egy kicsit irigykedem is egykori önmagámra. De aztán arra gondolok, hogy ez az élet rendje, az ember nem lehet örökké gyermek, a szüleim vagy a nagynénémék bizonyára egészen másként élték át ugyanazokat a nyarakat mint mi ott a fűzfabokrok között, a gágogó ludakat hajkurászva. Szomorúsággal tölti el ugyan az embert az idő múlása, de mégis vigasztaló a tudat, hogy a szülőfalum, meg a többi közeli és távoli falu is tovább éli mindennapjait. Ma is vannak ott gondtalanul vakációzó gyerekek, akik persze, lehet hogy másképpen töltik az időt hiszen a rétet időközben felszántották, a kanálist pedig elterelték, de mindez aligha árthatott a falu varázsának, annak a megnyugtató érzésnek, hogy az ember olyanok között élhet, akiket személyesen ismer, becsül, akikkel szót érthet, akikkel megoszthatja örömét és bánatát A minap egy tévéműsorban gyakran esett szó a gyökerekről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról. A szavakat kutató és nehezen rájuk lelő nyilatkozókat hallgatva döbbentem rá, hogy a szülőföld iránti szeretetünket tulajdonképpen akkor tudatosítjuk igazán, amikor külső erők veszélyeztetik ezt az érzést. 3
