A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-08-05 / 32. szám

Szégyen a futás, de hasznos — tart­ja a mondás, még Portugáliában is, ahol öt bátor legény a lámpaoszlop­ra kapaszkodva keresett menedé­ket az utcán vágtató bika elöl. Akárcsak Spanyolországban, Portu­gáliában is szokás és népünnepély­nek számít a bika szabadon ereszté­­se, hogy az utcák népe is megjátsz­­hassa a torreádort. Tex és a Sötétség ura címen kerül mozijaink műsorára az 1985-ben készült olasz kalandfilm. Van benne tisztalelkű hős, aki üldözi a Sötét­ség urát, van gyönyörű, ám gonosz hercegnő és van benne titokzatos, az embert elcsúfító méreg is. KÖNYV Fenákel Judit: Magántörténet Magyarország hetedik legnagyobb városá­ban — napjainkban — játszódik Fenákel Judit Magántörténete. A ráérő olvasó találgathatja (vagy már ki is találta?), melyik város szolgált „Várkony" modelljéül — persze, fölöslegesen, hiszen Fenákel Judit leleplezései és igazságai más­hol is érvényesek. Ki ne hallott volna már külföldre szakadt, hazalátogató szülővárosának egy galériányi képzőművészeti alkotást ajándékozó festő­művészről, kilátástalan napjait intrikák kö­zött tengető vidéki (megbízott) színházi di­rektorról, akinek a társulata a Vasutas Kul­­túrházba szorult, mert a romos színházépü­letet bezárták (s aki legszívesebben a szín­ház romjai között lelné halálát!), s dinom-dá­­nomokat rendező megyei kiskirályokról. Aki kézbe veszi Fenákel Judit új könyvét, csak néhány rokonszenves figurának druk­kolhat: Homok Mihály — színházigazgató­nak, Borinak — a feleségének és Halápy Botondnak. Nem sok ez, de nem is kevés. Georges Harmathnak, azaz Harmath Györgynek, bármilyen szimpatikus is, már nem tudunk ügy istenigazából szurkolni. Ő már New York-i, s nem a miénk. A mi emberünk Halápy Botond. Bölcs, és szíve is van. Levelez Harmathtál, tőle szár­mazik a Harmath Galéria alapításának a gondolata — s tető alá is hozza. Azonkívül megment egy, a városfejlesztés gigantomá­niájának már-már áldozatul eső villát — kinevezi Harmath György szülőházának — a megyevezetők bedőlnek a mesének (maga Harmath sem leplezi le a kegyes csalást) és rendbehozatják. Homok Mihály — érezzük! — elbukna Bori nélkül. Ezt Fenákel Judit is tudja. Meghagyja őt továbbra is Homok Mihály feleségének és „mankójának". Elolvasva és letéve már sejtjük, hogy Geor­ges Harmath egyedül fog visszatérni New Yorkba. Homok Mihály és Bori viszont ma­radnak. S akkor a „valódi értékeiből kiforga­tott vidéki színjátszó csoport" ügye sem reménytelen. Sem a városé! (Mert színház nélkül nincs város). így válik Fenákel Judit Magántörténete közüggyé. Ardamica Ferenc Határ Győző: Éjszaka minden megnő Mintha az Omega együttes megálmodott — és megénekelt — vágyát (Egyszemélyes or­szág) formálta volna regénnyé Határ Győző Éjszaka minden megnő című kötetében. Igaz, Határ Győző „országa" kissé morbid ahhoz, hogy megénekelhető legyen. Határ Győző „hazug írása" — amint azt az író magyarázza utószavában — Londonban játszódik. Hőse Archie Dumbarton lexikon­ügynök, aki egy reggel arra ébred, hogy az ő közvetlen hozzátartozóival együtt elpusztult a város valamennyi lakója. Sőt, mint utóbb kiderül a regényből, az emberiség kiveszett valami furcsa nagy Üzemzavar vagy Gyors­vész következtében. Archie Dumbarton tudatalatti vágya telje­sült. Egyedül maradt egy fogyasztói társada­lom duzzadó ellátottságában, gigászi mo­dernségében. Archie Dumbartonról még tudni kell azt, hogy ha a lexikonüzlet pang, szívesen barkácsol, kisegíti a nagyváros ügyefogyott, kevés kézügyességgel megál­dott polgárait. Ennél fogva — vagy valami más oknál fogva — Archie, felépülve a kla­usztrofóbiás sokkból, megszerezte egyik ügyfelének — Sir Busby Constantine képvi­selőinek — italszekrényes, tévés, vécékagy­lós luxusautóját, bejárta -London eddig szá­mára oly nagyon hozzá nem férhető helyeit. Egymás után veri be az üzletek, szórakozó­helyek kirakatait, dobja el egyszeri használat után a méregdrága árucikkeket. Bevásárlás­kor nem kell sorba állnia, nem kell kopogni — kilincselni engedélyre vagy kérvényre vár­nia. Ami lopásnak számított, most úgy hoz­zátartozik az életéhez, mint egy konzerv felnyitása. Ott él azonban a félsz Archiban: hátha „mégis", vagy „mégse" igaz az, hogy ő embertársai hulláit kerülgetve egyedül él­vezi a megtermelt javakat, hisz a hullákon később sem tapasztalja oszlásnak, romlás­nak nyomait. A hullákkal jó ideig Archie nem sokat törődött. Később azonban a luxuséh­ség csitultával rátört az emberhiány. Társat keresett — pedig korábban még az emberi­ség első háziállatát is elüldözte magától —. beszélgetni szeretett volna valakivel, egyedül érezte magát. Hosszú vívódás után Archie Dumbarton elhatározta, hogy meghal az em­beriségért, hogy az újra éljen: „nagy munka a megváltás, ha a keresztre szegezésnél nincs teremtett lélek, aki segédkezzék." A kereszt elkészül, és Archie teljesíti kül­detését. A regény 1977-ben jelent meg franciául, a Gondolat Kiadó jóvoltából most már magya­rul is olvasható. Kovács tibor SZÍNHÁZ Két egyfelvonásos opera Június huszonnegyedikén, a frissen reperto­árba iktatott egyfelvonásos zenedrámák utolsó akkordjainak elhangzása után, két ízben is sokáig zúgott a taps a bratislavai operaházban. Különösen az est első felét záró ünneplés volt bensőséges hangulatú, mert a most 47 éves Juraj Hatrík személyé­ben új operaszerzöt avatott a Szlovák Nem­zeti Színház közönsége. Azt a komponistát, aki — Alexander Moyzes tanítványaként — elsősorban a mélyen szántó emberi gondola­tok metamorfózisainak ábrázolására törek­szik. A Hudobný život című szaklap néhány évvel ezelőtti számainak egyike például ezt Írja róla: „Juraj Hatrík a kortárs szlovák komolyzene alkotói középnemzedékének ki­tűnő képviselője, de ami ennél fontosabb: elsősorban a humanizmus híve. Zenei fogal­mazásnyelve ezért ember- és érzelemköz­pontú, életszemléletének lényege pedig, hogy művészet nélkül lelkileg kiürül, sivárrá válik az ember." Ezt a véleményt látszik igazolni Juraj Hat­­riknak A boldog herceg című operája is. Librettója Oscar Wilde nyomán született, s maga a történet akár egyetlen mondatba tömöríthető: a herceg megéledö szobra és az idejáró fecske nem tudják tétlenül szem­lélni az érzelmileg kiábrándult emberek ke­serű szomorúságát — ezért mások boldogu­lása reményében ők az életüket is hajlandók feláldozni. Juraj Hatrík operájának zenéje egy korábban fúvóskvintettre és szoprán­hangra komponált zeneművének vázára épül. A komponista ezt az alapképletet bőví­tette ki több szólista, gyermekkórus, balett, pantomim és egyéb színpadi elemek fel­­használásával. Formailag is érdekes ez az új opera, mert egyhamar kitűnik, hogy zenéje a szólisták és a zenekar egyes hangszereinek párbeszédévé alakul. A jelentős számú sze­replőgárdából hadd említsem dicsérőleg le­n 1 HALLOTTUK n I OLVASTUK L_ LÁTTUK galább a.két főszerepet éneklő Mária Turbó­vá és Peter Mikuláš nevét. Az est második felében Igor Sztravinszkij 1909-ben írt, A csalogány című első operá­jának muzsikája tölti be a Szlovák Nemzeti Színházat. Ebben a dalműben Jana Valáško­­vá trillázik igazi csalogányhoz illően, hogy ezzel is enyhítse a szegény halászt megele­venítő Miroslav Dvorský gondjait. Persze, csak a mesében, mert ifjú tenoristánk hangja tisztán, gond nélkül cseng, akárcsak Miroslav Uhlár baritonja a kínai császár szerepében. A jövő évadban ezért felnőtteknek és gyerme­keknek egyaránt ajánlom a bratislavai opera játékrendjébe iktatott két egyfelvonásost. Miklósi Péter HANGLEMEZ Bakfark Bálint összes lantműve Viszonylag keveset tudunk Bakfark Bálint magyar lantosról és zeneszerzőről. 1507 és 1576 között élt, meglehetősen hányatott élete volt. Kémkedés gyanújába keveredett, s ezért a házát felégették. Később sorsa külföldre vezérelte és a padovai egyetemen lett egy lantiskola vezetője. Bakfark Bálint nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi zenekultúra kiváló személyisége. Hangszeres művészetével ugyanis sikerült megközelíte­nie az akkori énekes muzsika esztétikai szintjét. Alig ismerjük Bakfark hangszerét, a lantot is. A lant szó az arab „ud" szóból ered. Ez a rövid nyakú, négy- vagy öthúros, rezonáló testtel és húrtartó lábbal ellátott hangszer ma is használatos az egész arab világban. A legősibb pengető hangszerek közé tartozik, hiszen Egyiptomban már i. e. 3 500-ban is ismerték. Bakfark Bálint életműve összesen 43 da­rabból áll, ezek szólólantra írott művek vol­tak. (Az idők folyamán egy mű elkallódott). Benkő Dániel gitár- és lantművész. Bakfark müveinek megszólaltatója mondja: „Meny­nyire avantgarde volt a XVI. századi nagy­mester, aki fantáziában a kontrapunktikus művészetnek, a fúgaépítésnek a legfonto­sabb elemeit már készen tárja elénk, melye­ket majd a barokk mesterek alkalmaznak anyanyelvi szinten". Bakfark Bálint munkássága idején keletke­zett egy szállóige: „Ne nyúlj a lanthoz Bak­fark után". Bakfark Bálint ugyanis a lantjáté­kot olyan virtuóz magaslatokra emelte, mint pl. Paganini a hegedű- vagy Liszt a zongora­­játékot. Mestere, virtuóza volt hangszerének; a padovai egyetem lantiskolájában mesterek tucatjait képezte ki páratlan pedagógiai tu­dásával. Bakfark Bálint művei ugyanolyan mélységgel fejezik ki a komor hangulatokat, mint a mély érzelmeket és indulatokat, a játékos pajkosságot és vidámságot is. Bakfark müvei először ismeretlenek és ért­hetetlenek voltak Benkő Dániel számára, egy olyan művész számára, aki a XIX. és XX. századi gitárzenén nevelkedett. Ez az akkor még ismeretlen és érthetetlen lantmuzsika fokozatosan hatalmába kerítette Benkő Dá­nielt, aki ma az első számú magyar lantmű­vész. Bakfark Bálint műveit nagy muzikalitás­sal, kiváló ritmusérzékkel, a zene hangulatá­val való tökéletes azonosulással, virtuóz mó­don adja elő. Sági Tóth Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom