A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1988-07-29 / 31. szám
INNEN ONNAN „Fölemelt fővel halad át századunkon, varázslatos légkör övezi. A szabadság, a szépség és a merészség szellemének szimbóluma ő" — így ír a költő, Jacques Prévert a színésznőről, Arlettyről, aki legnagyobb sikereit Marcel Carné filmjeiben aratta, közülük is A szerelmek városa a legemlékezetesebb. Arletty, akinek eredeti neve Arlette Léonie Bathiat, 1898-ban született, nemrég jelentette meg memoárját Vagyok, aki vagyok címmel. Régóta nem szerepel, de a minap a Paris Match fotóriporterének kamerája elé ült mosolyogva. íme: A szerelmek városában és negyvenhárom évvel később, vagyis ma. KÖNYV Baránszky László: Zarándoklat „hagyjuk a süket dumát és az elegáns páros rímeket / öregem megreked az emberben néha a szó / és talán ez a legjobb a hallgatás bora fölött marihuana füstje / kettévágja mindennapjaink gúzsbakötő szófonadékát / asztal erezetén néhány húzás............váratlan (dudorodik) évszakokból élek szerelmem ösrétegei úgy tűnnek elő heléna fejéke / csillagközi ásatás" A vers — amelynek első és utolsó sorait idéztük — címe: „szöveg". S e cím pontosan fejezi ki a kötet műfaját: nem verseskötetet olvasunk ugyanis, hanem szöveg-kötetet. Már legalábbis a gyűjtemény nagyobbik részében. Baránszky László ugyanis műveli a modem költészetnek mindkét vonulatát: a hagyományos költészetet (pl.: Kaliforniai szonettek) és a legavantgardistább szövegirodalmat (nem véletlen, hogy sok szövege a „Magyar Műhelyben" látott először napvilágot). De kicsoda az Egyesült Államokban élő, s most (válogatott verseinek kötetével) felénk is ismertté vált poéta? A mai magyarországi könyvkiadás voltaképpen, most jutott el odáig, hogy számbavegye az egyetemes magyar irodalmat, mindenekelőtt persze, a költészetet. Hosszú ideig csak az erdélyi rnagyar írók kiadása volt soron, ma már sor került az „ötágú síp1' többi ágára is: a jugoszláviai Tolnai Ottóra s Gion Nándorra, a csehszlovákiai Grendel Lajosra és Zalabai Zsigmondra. avagy a Nyugaton élt vagy élő Cs. Szabó Lászlóra, Határ Győzőre, Szabó Zoltánra, Tűz Tamásra. S Baránszky Lászlóra is immár. Aligha vitatható, hogy ez effajta megmérettetés az egyetemes magyar irodalom szamárlétráján nemcsak a Magyarország határain túl élő alkotóknak jelent hasznos önvizsgálatot, hanem a „budapesti irodalom" képviselőinek is. Hisz az sem kétséges, hogy példának okáért Baránszky László költészete átrajzolja az egész nemzedék, a ma ötvenhatvan körüliek hierarchiáját. Sokáig úgy tudtuk ugyanis, hogy ennek a nemzedéknek csak Juhász és Nagy László a nagy költői. Aztán kiegészült a kép Pilinszkyvel, Kormos Istvánnal, Nemes Nagy Ágnessel. Mára tudjuk, hogy ez említettekhez méltó életművet produkált a sajnos korán elhunyt Erdély Miklós vagy az ugyancsak Amerikában élő Bakucz József is. S ebben a hierarchiában kell elhelyeznünk, természetesen, Baránszky Lászlót is. (cselényi) Ez az izgalmas jelenet az 1984-ben készült Tanítók című USA-filmből való. A film témája az örök diák-tanár konfliktus, amit a generációk konfliktusának is nevezhetnénk. KIÁLLÍTÁS Korunk embere és környezete A szóbanforgó bombasztikus című kiállítás a bratislavai Dosztojevszkij-sori kiállitóteremben nyílt meg június elején. A tárlat a szlovákiai fiatalok újabb közös, több képzőművészeti műfajt összefogó rendezvénye, s a szovjet és csehszlovák művészek hasonló címszó alatt 1983-tól rendszeresen ismétlődő kölcsönös fellépéseihez kapcsolódik. A bevezetőben azért használtam a „bombasztikus" szót, mert a cim sokkal többet ígér, mint amennyit a tárlat valójában nyújt. Másrészt, mert a „korunk embere" szerintem eléggé fellengzős és meghatározatlan fogalom, a környezetvédelem pedig hovatovább nem is annyira égető problémaként, hanem üres, elcsépelt frázisként szerepel. Úgy vélem — egy-két kivétellel —, a tárlat résztvevői sem vették olyan komolyan a kérdést, mint ahogy illő volna. Nem mintha nem mázolták, modellálták, vésték, szőtték, nyomtatták volna munkáikat ugyanolyan buzgalommal, mint eddig. Csak éppen kevés olyan mű látható itt, mely az embert valamivel megfogná. Amiből érződne, hogy alkotója valóban átéli a dolgokat, érintik, s tényleg „korunk embereként" szeretne hozzájuk szólni, sőt, netalán valami újat mondani. Pontosan az az újakadémikus, technikailag tökéletesen elsajátított, tartalmatlan átlagstílus uralkodott itt el, mely már évek óta szemernyit sem változik, s melyből csak néhány egyéniségnek sikerült kitörnie. Ez persze nemcsak az elfásult, felületes vagy elhomályosult szemű művészek hibája, hanem a kiválasztásé is. A közelmúltban rendezett néhány nagyszerű kiállítás (pl. az Új szlovák kép, a Csúnyi képzőművészeti lakoma és sok más bebizonyította, hogy nálunk nemcsak ilyen újfajta sematikus művek születnek, hanem egészen mások, sokatmondóak is, melyek fellengzősség nélkül, őszintén és lelkiismeretesen tárják fel korunk realitását, az elismeréstől függetlenül. Ez a rövid invitálás ugyan riasztónak sikerült inkább, mint vonzónak, mégis azt gondolom, érdemes megnézni a tárlatot, már csak a néhány kiváló alkotás miatt is, amit mégiscsak láthat itt az ember. Gály Tamara SZÍNHÁZ Halál a Girardin-család kertjében Ifjabb éveiben hajlamos az ember arra, hogy a forradalomról ne gondolkozzék, hanem áhítsa azt. Ez az áhítat később gyakran csap át közönybe és letargiába, avagy épp ellenkezőleg: indokolhatatlan vérszomjba és agresszivitásba. Pavol Haspra, a Halál a Girardin-család kertjében című krimiízű történelmi dráma rendezője már nem fiatal ember; igaz, nem is koros. Abban a korban van, amikorra már lehiggadtak az ember indulatai. Ezért felkészülten és tárgyilagosan rendezte meg a kortárs cseh drámaírás egyik legtermékenyebb egyéniségének: Josef Boučeknak a Bratislava-dúbravkai művelődési házban játszó Új Színpad repertoárjára került színművét. A kitűnő előadásból csalhatatlan színházi eszközökkel, mégis szinte lexikális pontossággal értesülhetünk arról, hogy Rousseau valóban korának egyik legnagyobb hatású szépírója, filozófusa, pedagógusa és zeneértője volt, akit a történelem a polgári demokratikus forradalom szellemi előkészítőjeként tart számon. De arról is, hogy Rousseau társadalomszemlélete a teljes egyenlőség elvén alapult, és híressé vált jelszava: a „Vissza a természethez!" politikai színezettel is bírt. Josef Bouček nagyszerű darabja azonban egyéb jelenségekre is figyelmeztet. Például arra, hogy az 1789-es franciaországi forradalomban született Köztársaság nem elégszik meg a király bukásával, hanem a győzelem mámorában kisebb rangú fejekre is vágyik. Ez az a történelem viharaiból jól ismert időszak, amikor kialakulnak a párton belüli pártok; amikor a politikai ellenfelek hiába ültek egy iskolapadban és hiába ismerik egymást akár a tenyerüket — általában nem az győz, aki másokat meggyőz, hanem az, aki nem veszít. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK Pavol Haspra higgadtan, a téma mához kötő kapcsolatait felerősítve, sok leleménynyel rendezte meg a bratislavai Új Színpad prózai társulatának évadzáró bemutatóját. A szereplők közül kiemelkedik a Rousseau-t alakító František Kővár játéka. A Girardincsalád tagjait Eva Rysová, Ivan Letko és Boris Farkas mutatják be hiteles színészi eszközökkel. És mert a többi szereplő is méltó igyekezettel járul hozzá az előadás sikeréhez, bátran állíthatom, hogy élvezetes színházi estben lesz része annak, aki megtekinti majd ezt a júniusban véget ért színiévad utolsó napjaiban született produkciót. Miklósi Péter HANGLEMEZ Simándy József jubileumi lemeze A „Magyar Előadóművészek" sorozatban két lemezből álló Hungaroton-albumot adtak ki Simándy József 70. születésnapja alkalmából. Az album tartalmazza Simándy felfelé ívelő karrierje minden időszakának, a „nagy repertoárnak" legismertebb és legkedveltebb dalait. Főleg olyan felvételek kerültek az album két lemezére, melyek 25—30 éve nem jelentek meg új kiadásban, s van köztük nem is egy, amely nagylemezen eddig nem is volt forgalmazva. De találhatók az album lemezein olyan különlegességek is, melyek nem tartoztak Simándy színpadi repertoárjába. Az új album tehát valóságos újdonságokkal egészíti ki Smándy eddigi profillemezeit. Mi minden található az új Simándy-lemezen? Áriákat és együtteseket hallunk a művész egyik legemlékezetesebb alakításából, Erkel Ferenc Bánk bánjából. (A négy lemezoldalból egy teljes oldalt ennek az emlékezetes nagy szerepnek szenteltek). De felcsendülnek áriák és együttesek Donizetti Lammermoori Lucia, Verdi Rigoletto, Trubadúr és Aida című operájából, továbbá Wagner Lohengrin és A nürnbergi mesterdalnokok, Puccini Bohémélet, Mascagni Parasztbecsület és Bizet Carmen című operájából is. Van az albumnak egy további érdekessége. A szerkesztők ugyanis arra törekedtek, hogy Simándy József ismert, nagy szerepeit necsak a statikussá rögzített pillanatfelvételeken, tehát csupán az áriákon át mutassák be, hanem lehetőség szerint az együttesekben kifejlődő összetett művészi ábrázolás példáit is. Az album két lemezének hallgatása közben Így nemcsak a magányos hős lép a képzelt rivalda elé, hanem a műveket alázattal szolgáló együttes egyik tagja is, kiváló pályatársai közösségében. Ezekben a páros vagy együttes jelenetekben Czanik Zsófiát, Gyurkovics Máriát, Takács Paulát és Tiszay Magdát, valamint Fodor Jánost, Külkey Lászlót, Melis Györgyöt, Radnai Györgyöt és Svéd Sándort hallhatjuk. A figyelmes hallgató természetesen meggyőződhet arról, hogy Simándy József mind az egyéni, mind az együttes alakításaiban nagyszerűt produkál. Kellemes hangorgánuma, tiszta intonációja, szép szövegmondása, egészében elegáns interpretációja minden alkalommal kiválóan érvényesül. Sági Tóth Tibor 9
