A Hét 1988/2 (33. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-29 / 31. szám

KINCSÜNK AZ/W/WEIV RÁKÓCZI ÉS KOMENSKÝ A Rákóczi család a Bogát-Radvány nemzet­séghez tartozott és Csehországból szárma­zott. A nemzetség neve is cseh eredetre vall: a cseh Bogát név jelentése „gazdag", a Radvané (Radovan) pedig „örvendező". A család őse Csepán (azaz Scsepán — István) 1227-ben telepedett le Zemplén megyében, ahol hatalmas kiterjedésű birtokai voltak. A család hírnevét és gazdagságát a protestáns Rákóczi Zsigmond (1588—1608) erdélyi fe­jedelem vetette meg. A család neve 1328—1351 között Ra­­kolch, Rekouch, 1409-ben Rakochi alakban van feljegyezve a történelmi okiratokban. (Lásd: Szilágyi Sándor, A Rákócziak kora Erdélyben, I—II. Budapest 1868). Rákóczi Zsigmond azonban már Ragotski Sigismund, I. Rákóczi György (1630—1648) erdélyi fejedelem pedig Ragocy alakban írta rá a nevét az egykorú arcképükre. (Lásd: Szilágyi Sándor, I. Rákóczi György c. müvé­nek 11. és 20. képmellékletén, Budapest 1893). Ezek az adatok megvilágítják a Rákóczi név keletkezését és alapul szolgálnak az eredeti névalak rekonstruálásához és értel­mezéséhez. Kétségtelenül a szláv Rakovský (Rakovszki) névből keletkezhetett. Ennek né­pies kiejtése Rakócki, nyelvjárási kiejtése pedig Ragócki. (A k-g hangváltozáshoz lásd a cseh nyelvben: akát-agát, balkon-balgon, kdo-gdo, kdo-gdo, stb.) A -ský (cki) szláv névszóképző, aminek a magyarban -i melléknévképző felel meg. A Rakovský szó jelentése tehát Rakovi, azaz a Rakov nevű helységből származó személy. A név alapszava a rak (magyarul rák). Az -ov (-óva, -ovo) pedig szláv birtokjel, aminek a magyar -é birtokjel felel meg, illetve a -s, -os. -es képző. A Rakov jelentése tehát magyarul Rákos. Hasonlóan: Dubov — tölgyes, Bukov — Bükkös, Lipová — Hársas, Královo — Királyi, Štúrovo — Štúré, azaz Štúrfalva, stb. A -ský képzővel alkotott személynevek nagy számban kerültek a magyarba már a 15. század óta, pl. Bukovský, Dubovský, Vrbovský, Vydrovský, Petrovský, Štúrovský, stb. Alapszavukat könnyű felismerni: buk — bükk, dub — tölgy. Vŕba — fűz (fa), vydra — vidra, Petr — Péter. Štuko — István. A magyar nyelvben azonban a -ský (-szki) hangcsoport nehézkes kiejtése miatt először -cki-re, majd -ci-re egyszerűsödött, amit a régi helyesírás -tski, -cki, -cy alakban rögzí­tett. Az átmeneti -cki alakok ma is elég gyako­riak, pl. Bukócki, Vidrócki, Stukócki. A Rá­kóczi néven kívül több -czi végződésű sze­mélynév a mai napig használatos, pl. Mikó­­czi, Petröczi, Verböczi, Hajnóczi, Holéczi stb. Alapszavaik: Mikor — Miklós, Petr — Péter, vrba (verba) — fűz, háj — erdő, holič — Cselényi László versei szlovákul borbély. [Ez utóbbinak alapszava valószínű­leg a Halič (Galicia) földrajzi név. Galicia 1772—1918 között Ausztria koronabirtoka volt. Ma részben Lengyelországhoz, részben a Szovjetunióhoz tartozik.] A Rákócziak nagy szerepet játszottak a magyar történelemben. Mint protestáns er­délyi fejedelmek nem nézték tétlenül, hogy a királyi hatóságok az észak-magyarországi és morvaországi birtokaikon élő protestáns alattvalóikat üldözték. Fegyveresen már elő­deik (Bocskay, Bethlen) is védelmükre keltek. A Habsburg-ellenes háborúnak is ez volt az egyik fő oka. Nem csoda tehát, ha szimpati­záltak a cseh huszitákkal és utódaikkal a „Cseh Testvérekkel". Az erdélyi fejedelmek vallási toleranciájukkal elősegítették a huszi­tizmus terjedését Erdélyben. Ez teszi érthe­tővé. hogy II. Rákóczi György (1621—1660) meghívta Komenskýt (1592—1670) sáros­pataki európai hírű protestáns főiskolájára előadónak. Négy éven keresztül (1650— 1654) fejedelmi módon gondoskodott róla és ezáltal lehetővé tette neki, hogy megírja több világhírű művét. Ehhez a meghíváshoz még egy másik fi­gyelemre méltó körülmény is hozzájárult: Komenský eredete. Komenský családi neve apja után Szeges volt, mint ezt egy saját ke­zűleg irt feljegyzésben megemlítette. A „szeg" régi magyar szó és több helynév egyik összetevőjeként is szerepel, pl. Nád­szeg, Malomszeg, Kalotaszeg, Nagyszeg. stb. Jelentése: szeglet zug, sarok, (a köz­ponttól távolabb eső) területrész, határrész, dűlő. Ez az alapja a Szeges személynévnek, ami a „szegen" lakó személyt jelenti, tehát szegi, szegleti, az ország szegletén, határán lakó személy, vagyis határőr. A történelemből ismeretes, hogy határőr­­szolgálatot, a besenyőkön kívül székelyek és kúnok is teljesítettek. A kúnok cseh neve Kumán és a csehek gyakran így nevezték a magyarokat is. A történelmi morva—magyar határ két oldalán állomásozó határőrség te­lepüléseire több helynév mutat. Komenský Nivnicét jelölte meg szülőhe­lyéül, de apja Komén (ma Komňa) nevű településről származott, ettől kapta a Ko­menský (Komeni, Comenius) nevet. Mindket­tő Morvaország keleti részében fekszik, közel Lfrierský Brod városához. Uherský Brod „Ma­gyar Gázlót" jelent, azaz a Magyarország felé vezető átkelőhelyet. Nem lehet tehát véletlen, hogy ezen a vidéken fordul elő a Szeges családnév és a Komén helynév. Komenský egy saját kezűleg írt feljegyzésében szószerínt ezt irta: „Jan Ámos Segeš Nivnický, po otci nazvaný Ko­menský." Azaz: Nivnicei Szeges János Amos, apám után Komenskýnek neveznek. BLASKOVICS JÓZSEF NYELVI TOTÓ Miért helytelenek a következő mondatok: Fájnak a lábaim. Belefájdultak a szemeim. A téli kesztyűimet keresem. Vedd föl a cipőidet. 1987 végén a Slovenský spisovateľ könyvki­adó megjelentette Cselényi László terjedel­mes verskompozicióját a Téridő-szonátát szlovák nyelven. Marta Podhradská fordítása nem mindennapi teljesítmény, reméljük; a kritika méltóképpen fogja értékelni. De addig is, míg erre az értékelésre sor kerül, nem felesleges talán kicsit elgondolkodnunk a szlovákiai magyar művek szlovák fogadtatá­sán általában, s Cselényi kötetének várható recepcióján különösen. Tudjuk, hogy az eredetiség, az ismételhe­­tetlenség esztétikai értéke nélkül nincs iro­dalmi mü. S mégis: mikor szlovák kritikus kollégáink szlovákra fordított műveinket ér­tékelik, rendszerint erőszakolt párhuzamok segítségével próbálják a cseh és szlovák irodalom összefüggésrendjébe iktatni őket. Két évvel ezelőtt például Viliam Marčok igy értékelte Grendel Lajos akkor megjelenő regénytriptichjét: ..Grendel Lajos és Ivan Hudec párhuzama szinte felkínálkozik. Mindketten az ember helyzetét elemzik, s szorongást találnak a lelkében. De nagy a hasonlóság a két szerző nyelvé­ben. a különböző helyzetek nyelvi meg­formálásának temperamentumában is". Aztán idéz egy Grendel-mondatot, és kije-Az idén huszonötödször jelent meg — ismét csak az ünnepi könyvhét alkalmából — a Körkép című novellaantológia, a tavalyi év termését reprezentáló gyűjtemény. Szerzői közt Bertha Bulcsu, Bolya Péter, Cseres Ti­bor, Esterházy Péter, Karinthy Ferenc, Ker­tész Ákos, Kolozsvári Grandpierre Emil, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Ottlik Géza, Simonffy András, Szakonyi Ká­roly és mások társaságában (összesen hu­szonhét mai magyar prózaíró elbeszélését, regényrészleteit tartalmazza a válogatás) — az idén először — ott találjuk a határon túli alkotók képviseletében Grendel Lajost, Tol­nai Ottót és Sütő Andrást is. Hogy" milyen szinten? Rövid részlet Torma Tamás közel­múltban megjelent recenziójából: „Szondá­zásnak nem rossz; mielőtt A-tól Z-ig sziszte­matikusan végigrágnám, mennyit olvasok el csemegézve? Minden harmadikat, hízelgő arány. (...) A kicsiben megmutatott nagy új lehetőségeinek megcsillanása mellett (...) gyakoribb ma a nyúlósság, a direkt szimbo­lizmus száműzésével az aprólékosan túlírt részlet. így is esemény azonban Ottlik Géza vagy Lengyel Péter írása, és e közegben különlegesen fénylik az Erdélyből vagy Po­zsonyból jött magyar szöveg; Sütő András tiszta egyszerűsége és Grendel Lajos intel­lektuális ereje." Az ilyen szavak után indokoltnak tűnhet a kérdés újbóli felvetése: hol tart ma a cseh­szlovákiai magyar irodalom? Hová helyezhe­tő el az egyetemes magyar irodalom nagy könyvespolcán? A Napjaink című irodalmi és művelődési lap idei hatodik számában Tóth László fag­gatja erről a kérdésről a legilletékesebbet, Turczel Lajost. Véleményem szerint érde­mes vállalkozás volna az egész interjút kö­zölni a hazai magyar sajtóban, addig is egy rövid összefoglaló. Az eszmecsere Turczel Lajos új könyve, a Tanulmányok és emléke­lenti: „Hyen mondatot Hudec müveiben többet is találhatnánk!" Ján Števček állítja ugyan­csak Grendelröl: ..Az általa tanulmányo­zott. elemzett és felidézett életformát és életmódot" egy másik szempontból már Ladislav Ballek is felfedezte regényei­ben". E sorok szerzőjéről — szlovák verskö­tetének megjelenése idején — Stanislav Šmatlák azt irta, hogy ..körülbelül ott tar­tózkodik. ahol Miroslav Válek a hatvanas években tartózkodott" — s folytathatnám a sort. Szerintem a szlovákiai magyar irodalom szlovák recepciójában ennek az összehason­lító módszernek nem sok az alapja. Irodal­munk ugyanis abba a bizonyos csehszlovák irodalmi kontextusba nem azzal sorolható be eredményesen, amiben ez az irodalom a cseh vagy a szlovák irodalommal azonos, hanem éppen fordítva: azzal, amiben külön­bözik tőle. A szlovák Cselényi-kötet megközelítését is azzal kell tehát kezdenünk, hogy vajon mi­ben különbözik Cselényi lírája a mai szlovák költészettől? Vojtech Mihálik 1972-ben, a társadalmi és irodalmi konszolidáció kezdetén az akkori szlovák költészet állapotát így jellemezte: zések megjelenése alkalmából kapott aktu­alitást. „... A csehszlovákiai magyar irodalom kikristályosodásának nagyjából a hatvanas évek végétől lehétünk tanúi, s mára végre szinkronba kerültünk a magyarországi irodal­mi fejlődéssel. S tekintettel arra, hogy Ma­gyarországon megtalálható minden alapvető intézmény, amely egy irodalom, illetve egy kultúra működéséhez kikerülhetetlenül szük­séges, rendkívül fontos, hogy nemzetiségi irodalmunknak jól kiépített csatornái, csatla­kozásai legyenek a magyarországi irodalom és irodalmi, kulturális intézmények, tudomá­nyos intézetek, műhelyek felé. A magam részéről egyebek közt ezt a gondolatot akar­tam szolgálni a szlovákiai magyar és a ma­gyarországi irodalom kapcsolatainak törté­netét kutató dolgozataimmal. — Véleménye szerint hol a helye a cseh­szlovákiai magyar irodalomnak az egye­temes magyar irodalmon belül, illetve milyen a viszonya a többi magyar nem­zetiségi irodalomhoz... ? — Érdekes változásoknak lehetünk tanúi, ha a „klasszikus" magyar nemzetiségi irodai­­'mák — ez alatt a romániait, a jugoszláviait és a csehszlovákiait értem — egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk. Közhely, de úgy igaz, hogy az erdélyi magyar irodalom már a két világháború között messze fölülmúlta a má­sik kettőt, s már ez időben is több olyan alkotója volt, akik a magyarországival mérhe­tő szinten alkottak. Gondolom, elegendő, ha csupán Tamási Áron nevét említem példa­ként. A mi irodalmunkban ellenben nem volt olyan író, akit oda lehetett volna sorolni a legjobb magyarországi írók mellé. Pedig volt egy Forbáth Imrénk, volt egy Tamás Mihá­­lyunk. akik jelentős alkotók voltak, de az ő teljesítményük sem mérhető legjobb ma­gyarországi kortársaikéval. (...) A két világháború között a jugoszlá-Szinkronba kerültünk ...? 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom