A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-15 / 16. szám

KINCSÜNK AZ ANWJÍELV Csiliz Ezt a nevet egy kis patak és három község őrzi. Valamennyi a Csallóközben a Dunaszer­­dahelyi járásban fekszik. A név eredete isme­retlen a szakirodalomban. A Csiliz-patak a Csallóközben ered Dunaszerdahely közelé­ben és Csicsó községnél ömlik a Nagy-Du­nába. Csiliznyárad (Topoľovce), Csilizpatas (Pastúchy) és Csilizradvány (Čilizská Radvaň) települések neve már a 13. században szere­pelt okiratokban. A név eredetét kézenfekvőnek látszik kap­csolatba hozni a török ciliz (dzsiliz) szóval, aminek a jelentése: vékony, csekély, gyenge, kicsiny. Összehasonlítva a közeli Nagy- és Kis-Dunával a patakocska elnevezése való­ban találó. Tokaj Egy kelet-szlovákiai község. Tokajik (Eperjesi (Prešov) járás) és a magyarországi világhírű Tokaj városa viseli ezt a nevet. (Az -ík végző­dés kicsinyítő képző a szlovák nyelvben). A Tokaj név a besenyőktől származik, akik mint fentebb említettem, az Árpádok korában, mint gyorsan mozgó lovasok a tiszai átkelő­helyeket ellenőrizték és az ország különböző helyein határőrszolgálatot teljesítettek. Téve­sen a csagatáj Tukay (toqay) „folyó melletti erdő, ártéri erdő" jelentésű szóból magya­rázták. De már 1219-ben előfordul, mint személynév. Ebből a besenyő eredetű személynévből alakulhatott helynévvé. Mint személynév a kazáni tatároknál is előfordul. Egy klasszikus tatár költőnek és Írónak Gabdulla Tukay (1886—1913) a neve, akinek számos művét oroszra és több más nyelvre is lefordították. A név magyarázata bizonytalan. Lehetsé­ges, hogy tok (jelentése: jóllakott, egészsé­ges), vagy a tog (születni) szó rejlik benne. A tok, tűk, tog, tug, toka, tuka szócsalád a török nyelvekben roppant gazdag és többfé­le magyarázat is elképzelhető. A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása Szolnok Magyarországi város, ősrégi fontos átkelő­hely a Tiszán. Már 1124 és 1217 között Zounuc alakban többször is feljegyezték. Kicsinyítő képzős alakja: Szolnocska (Sol­­nička) egy kelet-szlovákiai község neve a Terebesi (Trebišov) járásban. Már 1302-ben Sonuk, 1358-ban Zolnuk és 1369-ben Zo­­nuk alakban fordul elő az okiratokban. Általában a szláv Solník (sóárusító, sóhiva­talnok) szóból származtatják. Ennek alapja a szláv soľ (só) s ebből az udvamok, fegyver­nek analógiájára képződik a solník szó, ami a magyarban Szolnok alakot öltött. Ez a szár­maztatás azonban elfogadhatatlan, mert erre semmiféle bizonyíték sincs. Nem is szólva arTÓl, hogy a fő sószállitási útvonal nem is erre vezetett, hanem északról a Sáros megyei Solivar (Sóvár) fő sótermelő helytől délnek, a Tisza felé. Újabban azonban a magyar „szó" főnév valamilyen származékának tartják, amelynek jelentése „szószóló, követ" lenne. Ez az el­képzelés talán a szónok szó befolyása alap­ján keletkezhetett. De a szónok (rečník) szó csak 1805-ben jelent meg a magyar iroda­lomban, mint nyelvújító szó. Mint említettem, a fontos útvonalakat, a tiszai átkelőhelyeket a 10. századtól kezdve a besenyők ellenőrizték. Figyelembe véve, hogy a besenyők török (türk) nyelvű népek voltak, a Sounoc (olv. Szounuk) személy- és helynevet egy „szavunuk, szovunuk" bese­nyő nyelvi alakkal magyarázhatjuk. A szó jelentése: őrző, védő, védelmező, ellenőrző, győztes. Ennek az alapszava a „szav" ige, mely számos török nyelvben megvan. Jelen­tése: elűz, elkerget, győz. A „szav" ige visz­­szaható alakja savun — megvéd, megvédel­mez jelentéssel. A szóvégi -uk, (-ük) szabá­lyos melléknyelvi igenévképző, amely a türk személynevekben már a 7. századi orchoni ótörök sziklafeliratok személyneveiben is előfordul: Szatuk Búgra kán, Szebük Tekin. A Szolnok helynév tehát a besenyő Szavu­nuk személy-, illetve méltóságnévből kelet­kezhetett. BLASKOVICS JÓZSEF 1. összerúgják a port — rúgja a port + összerúgják a patkót 2. Kifogja a lovakat a viharból — Kifogja a szelet a vitorlából + Kifogja a lovakat 3. van a füle mögött =* Vaj van a fején + Van valami a füle mögött 4. Ütöttük a tüzet — Ütöttük a vasat + Szítottuk a tüzet 5. Nem enged a huszonegyből — Nem enged a negyvennyolcból + Kivágja a hu­szonegyet A szólások eredetileg a népnyelvnek, vagy ezen belül egy szűkebb társadalmi rétegnek voltak a sajátos kifejezései. Pl. a hűlt helyét leli szólás eredete a régi vadászó életmódra vezethető vissza, az egy gyékényen árul kife­jezés pedig a kereskedelemből ment át a köztudatba. Sok szólás az egykori igazság­szolgáltatás emlékét őrzi. Pl: a szíjat hasitok a hátadból egykor nem pusztán fenyegetés volt, hanem a bűnöst valóban alávetették a szörnyű kínzásnak. Vannak szólásaink, me­lyeknek eredetét a régi boszorkányhitben kell keresni. Pl. a lóvá tesz szólás forrása az a babona, miszerint a boszorkányok lóvá tud­ják változtatni az embert. Állhat a szólás hátterében valamilyen történelmi esemény is, mint pl. Több is veszett Mohácsnál. Nem enged a negyvennyolcból. Az állandósult szókapcsolatok másik fajtá­jában, a közmondásokban a nép bölcsessé­ge fejeződik ki. Ezek a zárt mondategységek tapasztalt vagy kitalált életigazságokat, magvas megállapításokat közölnek oktató célzattal: Aki nem dolgozik, ne is egyék. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A szólások némelyikében alakja változtatható, pl. az ún. igés szólások igéjét lehet ragozni: rúgom a port, rúgod a port... Ezzel szemben a közmondások változtathatatlan, zárt alaku­latok. Említsük meg még a szállóigéket, mint: Az idő pénz A kocka el van vetve. Ezek az irodalmi eredetű idézetek híres személyi­ségek, politikusok, költők, írók müveiből vál­tak ismertté. Használatuk választékosabbá, kifejezőbbé teszi stílusunkat. v r AZ ISMERETLEN JANOSIK Háromszáz éve született Juraj Jánošík, aki­nek életéhez sok legenda fűződik, nemcsak az irodalomban, hanem a filmművészetben, mesékben, népdalokban is. A közelmúltban könyvvé formált tények meglepetéssel szol­gálnak. Tárgyilagos tényanyagra támaszkod­va, új szempontokból láttatják hősünket. E könyv alapján és az újonnan feltárt írásos források alapján Jánošíkot mint felkelőt is­merjük meg. Az évfordulót megelőzve jelent meg Jozef Kočiš „Neznámy Jánošík" című könyve a martini Osveta Könyvkiadónál, 30 000 példányban. A könyv a Rákóczi-felkelés jellemzésével kezdődik. Megállapítja többek között, hogy a Rákóczi zászlajára írt „Szabadság" jelszó mágikus erővel hatott az elégedetlen töme­gekre. Rövid idő alatt 30 ezer katona gyűlt össze zászlaja alá. Rákóczi a lengyelföldi Brezán várban kinyilatkoztatta, hogy a felke­lésnek nemcsak az a célja, hogy a nép életkörülményeit megjavítsa, hanem annak teljes megváltoztatására és igazságosabbá, emberségesebbé tételére törekszik. Jól felis­merte, hogy a jobbágy kétszeres elnyomás alatt szenved, mind a földesúrtól, mind a császártól. Seregét a nemességből származó tisztek irányították, de a seregek magvát a jobbágyok, végvári vitézek, elszegényedett kisnemesek, szegény polgárok, betyárok és csavargók alkották. Habsburgok elleni har­cában osztály, nemzetiség, felekezet és szo­ciális állapotra való tekintet nélkül gyűjtötte zászlaja alá seregét. 1704-ben lehetővé te­szi, hogy az egyes felekezetek saját iskolát nyissanak. Azok a jobbágyok, akik seregébe álltak, mentesültek az adóktól és a tizedek­től. Már a felkelés első éveiben jelentősen megnövekedett a jobbágyság öntudata és veszélyeztette a földesurak hatalmát, bizton­ságát is. Ilyen légkörben kerül Jánošík Rá­kóczi seregébe. Résztvesz a vesztes trencsé­­ni csatában, ahol 400 társával fogságba esik. Ezután ígéretek és fenyegetések hatá­sára a császár katonája lesz. A könyv továbbiakban részletesen tárgyal­ja a szlovák nép szerepét a kuruc harcokban. A császári elnyomás hatására azonban már 1708-ban csak Kysucában újra ezer jobbágy áll fegyverben Rákóczi oldalán. A felkelés leverése után valóban nehéz különbséget tenni a felkelők, betyárok és rablók között. Jánošík 1710-ben leszerel, majd csatlakozik a betyárokhoz. Uhorčík kívánságára csapata vezetését 1711 őszén Jánošík veszi át. Já­nošík tevékenysége főleg 1712-ben bonta­kozik ki. Az emigráns felkelőkkel, valamint Rákóczi otthon maradt híveivel összefogva, társaival kifosztottak néhány hübérurat. Be­tyárkodása, mint az osztályharc bizonyos formája, mintegy a feudális rend elleni tilta­kozásának megnyilvánulása volt. Betyárként olyan volt, mint ahogy őt a legenda szerint ismerjük. Védelmezte és támogatta a szegé­nyeket. Sohasem bántalmazta a sanyarga­­tottakat. Nem tapadt vér a kezéhez. Jávorka Ádám mintájára titokban nagyobb katonai egységek felfegyverzésére és felszerelésére készült, fegyvereket gyűjtött. Többek között 300 katona felruházásához szükséges szö­vetet rejtegetett. Kisebb katonai egységeket is megtámadott csapatával, úgyhogy való­ban nehéz eldönteni ma is, hogy betyár volt-e vagy felkelő. A kínzások ellenére sem vall társai, segítői ellen. Bár a védőügyvédje felmentését kéri és reménykedik, annak elle­nére kínzásra és halálbüntetésre ítélik. A liptói törvényszék az ítélettel példát akar statuálni. Megmutatni, hogyan bánik el a felkelőkkel. A könyv szerzője kiemeli, hogy Jánošík a Rákóczi-féle felkelés után a csalódás és kijózanodás légkörében felemeli az elnyo­mottak szabadságának sárba taposott zász­laját. A szatmári béke után tovább él a népek szabadság utáni vágya és a Rákóczi-szabad­ságharc emléke., A könyvet a szerző gazdag jegyzetappará­tussal látta el. A mű megírásához terjedel­mes magyar, szlovák, latin irodalmat, levéltá­ri anyagot használ fel. A könyv tudományos értékét és nemzetközi jellegét fokozza az a tény is, hogy orosz, német, francia, magyar összefoglalást is tartalmaz. Az összefoglalók kivitelezése azonos szintű és betűtípusú. A magyar szavak elválasztása hibás és zavaró­lag hat (Jánoší-kkal, szemé-ly, me-gnyilvá­­nul, ápril-isában). Ha a szedögép megtanulta a német és a francia elválasztási módokat, a magyart is elsajátíthatná, példát mutatva tankönyvkiadásunknak is. Eltérő a tulajdonnevek írásmódja is az összefoglalókban. Míg németül Račay-t ír­nak, magyarul Račkay-t, szlovákul a könyv­ben Račaj-t, addig a témával kapcsolatban a Život hetilap Racsay-t ír. A szlovák szöveg­ben llléšházy-t találunk, a német és magyar összefoglalóban lliésházy-t, a francia szö­vegből teljesen kihagyták. Nagyon hasznosnak tartanám, ha a könyv magyar nyelven is megjelenne, feltéve, hogy a fordítónak sikerül a tulajdonneveket erede­ti alakjukba visszaállítani. Csak a teljesség érdekében jegyezzük meg, hogy a „progra­méba" forma helyett a „programjába" a helyes és az „odsúdif na 300 palíc" nem 300 pálcára ítélt" hanem 300 botütésre ítél". A ma emberének Rákóczi szabadságharca és Jánošík nemcsak történelem, hanem a haladás, testvériség, egyenlőség példája is, amit eddig nem állítottunk eléggé jelenünk és jövőnk szolgálatába. CSUKA GYULA 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom