A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-12 / 7. szám

Kisördögök

Bizony, a kisördögök is haladnak a korral, nem tévesztik szem elől az ipari és műszaki forradalom vívmányait és igyekeznek jelenlétükkel igazolni, hogy ők még ezeken a vívmányokon is kifognak.

Manapság, a hangsebességnél is gyorsabb repülés, sőt űrrepülés korában a vonatkozás szerény, igénytelenebb utazási forma. Ettől függetlenül én szeretek vonaton utazni, nem érzem benne a helyhez kötöttséget, azonkívül kiélhetem azt a hobbymat is, hogy keresztrejtvényt fejtsek, olvassak, megfigyeljem az útitársamat, vagy azok híján egyszerűen zavartalanul gondolkodjam. Ez az elképzelés késztetett arra, hogy hosszúra nyúlt országunk keleti részéből, Bártfa fürdőből (Bardejovské kúpele), vonaton induljak vissza lakhelyemre, Szlovákia fővárosába. Megfogadtam a bártfai állomás pénztárosnöjének tanácsát és elutaztam előbb Prešovba, merthogy onnan indítanak minden vasárnap délben egy gyorsvonatot egyenest Bratislavába. Az út estig tart, ezért első osztályú jegyet vettem, elkerülendő a néha bizony túl hangos útitársakat.

Kissé megriadtam, amikor a hosszú szerelvény mentén bizony nagyon is hangoskodó fiatalok csoportjaiba ütköztem: vasárnap lévén szabadságról visszainduló katonákat kísértek ki barátaik, rokonaik, kedveseik. Az első osztály nem dohányzó fülkéjében is katona hajolt ki az ablakon, amely alatt nyilván fiatal felesége állt kis gyerekkel a karján. Nem is lett volna semmi hiba, ha ez esetleg nyáron történik, azonban november közepe lévén kellemetlen nyitott ablakú fülkében ülni, hiszen akkor hiába fűtenek!

Csakhamar rájöttem, hogy az aggodalom fölösleges — a fűtőtest amúgyis hideg. Vajon miért? Nézem az órám — az indulás ideje már elmúlt, a vonatot helyileg indítják, vajon miért késik? Ezen törtem a fejem, természetesen kabátban, sálban, sapkában ücsörögve az előírás ellenére szönyegtelen, tehát a linóleum padlóról is hűtő elsöosztályú fülkében. Megkérdeztem a katonát, nem tudja-e, miért késünk. Ő készségesen leszállt, hogy megérdeklödi. Hozta is a választ: kiderült, hogy hibás a mozdony, most cserélik.

Óh, kedves kisördögök! Hát megjelentetek itt is? Melyik emberbe bújtatok bele azok közül, akik felelősek azért, hogy a hetenként egyszer indított vonat mozdonyán ne öt perccel az indulás előtt fedezzék fel a hibát? íme: már kész is a bukfenc, pontosság helyett másfél órás késéssel indulunk, mozdony híján fjedig fűtés sincs! Én pedig fázom. És nyilván nemcsak én.

Végre indulunk. A fűtőtest kezd langyosodé, lassan lekerül a sapka, a sál, a kabát. Jön a kalauznő. Kicsike, de erélyes. A nyurga katonát kitessékeli, mert nincs elsöosztályú jegye. Egyedül maradok a fülkében, de nem sokáig. A következő állomáson ugyancsak katona száll be fiatal nő, talán a felesége kíséretében. Mindketten jól megnőttek, mondhatnám tenyeres-talpasak. Ám úgy látszik, a legény csak testben erős, lélekben nem, mert amint leül szemben velem, a feje a mellkasára horgad és már alszik is. Nyilván

a vonaton

jól beivott. Az asszonyt ez nem zavarja, képes folyóiratot vesz elő, abban lapozgat. Jön az aprócska kalauznő.

— Ezek másodosztályra szólnak — mondja a jegyeket felmutató fiatalasszonynak. — Tessék átmenni a vagon másikk felébe, az másodosztály.

Az asszony ébresztgetni kezdi a férjét, de eredménytelenül. A katona mámorosán alszik. A nő méregbe jön és pofozni kezdi öt. A kalauznő és én döbbenten nézzük a jelenetet. Mivel a pofozás sem segített, a kalauznő úgy döntött, hogy nem várakozik tovább.

— Majd visszajövök — mondta. — Addig csináljon rendet a férjével. Vagy fizessék meg a különbözetet, vagy átszállnak.

A megtermett ifjú nő azonban nem strapálta magát, fogta a kézitáskáját és kivonult a fülkéből. Ott maradtam az alvó katonával, aki mintha rájött volna, hogy ülve kényelmetlen aludni, szépen végigfeküdt a bársony ülésen, két kezét imára összerakva az arca alá tette, a térdeit felhúzta az állához, és így bizonyára kedvenc pózában elhelyezkedve olyan édesen aludt tovább, akár egy óriási embrió az édesanyja szive alatt. A látvány komikus, ugyanakkor ijesztő is volt számomra.

Szerencsére újra megérkezett a kis kalauznő.

— Hol az asszony? — kérdezi tőlem.

Én nem voltam képes megszólalni, csak mutogattam, merre tűnt el. A kalauznő ment és visszahozta. Együttesen valahogy felültették az alvó katonát, aki most nyilván azt hitte, hogy az ágyában ül és rengeteg hosszú lábait kinyújtva, hatalmas bakancsait mindenáron az én ölembe akarta elhelyezni. Rémületemben felkiáltottam. — Hej, hej! — kiáltotta a kalauznö is, majd meglepő erővel rázni kezdte a katonát. Az hirtelen felébredt, ártatlan mosollyal'körülnézett, majd engedelmesen követte az öt karjánál fogva ráncigáló feleségét. Eltűntek a fülkéből, de nekem csak jó idő múlva sikerült magamhoz térnem.

Nové mesto nad Váhom állomást láttam kiírva, amikor úgy rémlett, hogy a fülkében újra hűvös van. Megtapogattam a fűtőtestet: alig langyos. Amikor a kalauznö ismét felbukkant, megkérdeztem, miért hagyták abba a fűtést ?

— Ez a vonat csak Bratislaváig megy. Nem érdemes végig fűteni, takarékoskodnak az energiával — válaszolta olyan mosollyal, amelyről nem tudtam eldönteni, sajnálkozó-e vagy ironikus. Akár ilyen volt, akár olyan, rajtam már nem segített. Az út hátralevő részét áttüsszögtem, és hiába ittam otthon azonnal forró teát aszpirinnel, csekély két hétig tartott, amíg megszabadultam a „kisördögi" utazás alatt szerzett alapos meghűléstől. Bár ez a vasutat és az útitársakat nem menti, bele kell számítanom az átélt viszontagságokba azt a csaknem háromnegyed órát is, amit a bratislavai főpályaudvar előtt a nyirkos járdán topogva este 9 órakor taxira várakozva töltöttem.

L GÁLY OLGA

JOGI TANÁCSOK

Sz. B. és O. I. olvasóink a súlyos testi sérült személyek kedvezményei felöl érdeklődnek, amelyekről a társadalombiztosítási törvény és a végrehajtásra kiadott hirdetmény rendelkezik.

Sz. B. olvasónk azt kérdezi, hogy milyen kedvezményekre jogosít fel a ZŤP-s jelölésű igazolvány, amelyet azok a súlyos testi sérült személyek kapnak, akik testi hibájuk vagy betegségük miatt mozgásképességükben lényegesen korlátozva vannak és a járásnál vagy a tömegközlekedési eszközök igénybevételénél kísérő segítségére utaltak.

A ZÍP-s megjelölésű igazolvány tulajdonosának:

— igénye van külön fenntartott ülőhelyre a rendszeresen közlekedő tömegközlekedési eszközökön, kivéve azokat a vonatokat és kocsikat, amelyekben kötelező a helyjegy váltása; a rendszeresen közlekedő autóbuszokban két ülőhelyet a beteg személyek, rokkantak és terhes nők számára tartanak fenn, mégpedig rendszerint az autóbusz menetirányában elöl a jobb oldali harmadik kettösülésen, amelyeket láthatóan meg kell jelölni,

— elsőbbségi joga van az ügyeinek személyes megtárgyalásánál, ha ez hosszabb várakozást, különösen álldogálást követel meg (pl. a hivatalokban való eljárásnál, az orvosi rendelőkben való várakozásnál stb.); ez azonban nem vonatkozik az üzleti bevásárlásokra, a fizetett lakossági szolgáltatások igénybevételére, sem a vasúti jegyekhez szükséges helyjegy megvételére, ahol ilyen elsőbbsége nincs,

— igénye van továbbá ingyenes utazásra a helyi tömegközlekedési eszközök rendszeres járatain (a villamos-, autóbusz-, troli- és metrójáratokon),

— valamint félárú vasúti jegyre a belföldi személy- és gyorsvonatok második osztályán, úgyszintén félárú jegyre a rendszeres belföldi távolsági autóbuszjáratokon,

— ötvenszázalékos kedvezményre minden kulturális rendezvényre, hangversenyre és más zenei rendezvényre, színházi előadásra, esztrád-, artista- és cirkuszi előadásokra, tánc és egyéb mulatságokra, múzeumok és képtárak látogatására; ezenkívül külön igazolvány alapján, amelyet a mozi pénztára ad ki és a helyi nemzeti bizottság láttamoz, ötvenszázalékos kedvezmény adható a mozijegyekre úgy, hogy a beléptidíj a kedvezmény igénybevételével is legalább 2 koronát tesz ki,

— igénye van továbbá arra, hogy a helyi és távolsági tömegközlekedési eszközökön a kísérője is ingyen utazzék,

— végül a vakoknak, akiknek nincs személyes kísérőjük, igényük van arra, hogy az őket vezető kutyájukat is ingyen szállítsák.

A ZÍP-s megjelölésű igazolvány mindig a naptári év végéig érvényes, ezért érvényességét a következő év január 10-ig a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályán meg kell hosszabbítani.

0.1. olvasónk pedig azt kérdezi, hogy jár-e valamilyen segély a fiának, aki születésétől kezdve testi sérült, s elvégezte a testi sérültek iskoláját, de ott, ahol gyakorlaton volt munka hiányában nem tudják alkalmazni, így jelenleg állás és kereset nélkül van. Kihez forduljon?

Azok a megváltozott munkaképességű személyek, akiket nem lehet rövid időn belül megfelelő munkahelyen elhelyezni, pénzbeli hozzájárulást (príspevok pred umiestnením do zamestnania) kaphatnak.

Annak a személynek, aki a törvényben megszabott feltételeknek megfelel, erre a hozzájárulásra törvényes igénye van, vagyis nála nem vizsgálják a szociális ráutaltságot.

Az igény feltétele, hogy a megváltozott munkaképességű személy ne legyen munkaviszonyban, ne legyen tagja valamely termelőszövetkezetnek vagy földműves-szövetkezetnek és önálló kereseti foglalkozása se legyen. Nem lehet a rokkant személynek megfelelő munkahelyet biztosítani, ha indokolatlanul lehagyta az előző munkahelyét és komoly okok nélkül elutasította a számára felajánlott munkahelyet.

Ezt a hozzájárulást a jogosult kérelmére a járási nemzeti bizottság adja, ha a kérvény beadásától számított 15 nap alatt nem tud számára megfelelő munkahelyet biztosítani. A hozzájárulás, amelynek összege különböző, aszerint, hogy a kérvényező kiskorú vagy nagykorú személy, a kérvény beadásának napjától a felajánlott munkahelyre való belépés napjáig jár és ezt havonta utólag fizetik ki. Olvasónknak azt tanácsoljuk, hogy fia a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályán kérje az 1975. évi 121. számú társadalombiztosítási törvény 89. paragrafusa alapján a hozzájárulást.

.Autóvétel" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen jogai vannak a vevőnek az eladó szervezettel (Mototechnával) szemben, ha az autónak hibái vannak.

Az eladó szervezet felel azért, hogy az eladott tárgy (autó) hibátlan legyen és megfeleljen a műszaki előírásoknak. Ez a felelőssége objektív, tehát független attól, hogy tehet-e erről vagy nem.

Ha a vétel után a szavatossági időben olyan hibák merülnek fel, amelyek kiküszöbölhetők, akkor ezeket az eladó szervezet köteles ingyen, idejében és rendesen megjavítani. Ha azonban a hibákat nem lehet kiküszöbölni, akkor a vevőnek joga van az autót hibátlanra becserélni vagy a szerződéstől elállni.

Ugyanilyen joga van a vevőnek akkor is, ha a hibák ugyan kiküszöbölhetők, de a javítás után ismételten felmerültek, vagy ha több hibája van a kocsinak, s így az autót nem lehet rendesen használni.

Ha más kiküszöbölhető hibák merülnek fel, akkor a vevő megfelelő árengedményt kérhet.

A szavatosságból eredő igényeket az eladó szervezetnél a jótállási jegyben megjelölt határidőben kell érvényesíteni.

Ha a jótállási jegyen fel van tüntetve az a szervezet (javítóműhely), amely hivatva van a javítást elvégezni, akkor e jogokat ennél a szervezetnél kell érvényesíteni. Ennek a javítóműhelynek a javítást a nemzeti bizottság által az ilyen javítások számára meghatározott határidőben kell elvégeznie.

Ha a vevő a szavatosságból eredő jogait idejében érvényesítette, akkor az érvényesítés napjától addig a napig eltelt időt, amikor a megjavított tárgyat (autót) át kellett vennie, nem számítódik be a szavatossági időbe, vagyis a javítás idejével ez meghosszabbodik. Ezért az eladó szervezetnek (a kijelölt javítóműhelynek) igazolást kell a vevőnek kiadnia arról, hogy ez mikor érvényesítette igényeit, továbbá a javítás elvégzéséről és ennek időtartamáról.

Ha a vevő a szavatosságból eredő jogait a fentiek értelmében idejében érvényesítette, akkor a ki nem elégített igényeit a törvényes hároméves elévülési határidőben a bíróságon érvényesítheti. Dr. B. G.

19