A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-03 / 23. szám
— Segítség! Fuldoklik az árnyékom! Pedig ez csak homokfürdő ... (Gyökeres György felvétele) Nem sok hiányzott Brian Milton pilótának ahhoz, hogy Dalgety Flyer típusú kisrepülőgépével leszállás nélkül repüljön Londontól Sydneyig: 12 000 mérföld után kényszerleszállást volt kénytelen végrehajtani egy golfpályán Brisbaine mellett. A 45 éves repülős mégsem szomorkodik, hiszen a megtett távolság is figyelemre méltó. Csupán azt sajnálja, hogy gépe leszálláskor elvesztette egyik kerekét. Albert Einstein egyik kézirata egymillió százötvenezer dollárért kelt el egy New York-i árverésen. Feltételezik, hogy a tudós a Lipcsében megjelenő Handbuch der Radiologie című kiadványba szánta, de az első világháború kitörése meggátolta a megjelenését. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Friderikusz Sándor: SZIGORÚAN NYILVÁNOS Friderikusz Sándor leleményes ember: az állás nélkül maradt riporter ugyanis néhány esztendeje „kitalálta" a televízióból, Vitray Tamás jóvoltából megismert „vidéki teleferét". „Szóval az úgy volt — vallja a szerző könyve bevezetőjében —, hogy jó sorsom vetett e műfaj partjára, hiszen ha nem alakul úgy, hogy kölcsönösen megválunk egymástól, mármint a Rádió és én, biztosan még mindig élek-halok azért a szakmáért!...) Az elválás nekem sokszor nyolc napon túli sérüléseket okozott. De végül mégis sikerült felkelnem a padlóról. S ebben nem kis szerepe van új gazdámnak, magának a talk-show műfajnak. Ugyanis kitaláltam itthon, amit a világ már tizenöt éve kitalált, azaz egy kisebb színpadonf...) beszélgetni híres vagy érdekes emberekkel, közönség előtt." A Szigorúan nyilvános olvasmányanyagát ilyen — remek — riporterbeszélgetések adják. Ismert, népszerű, „pöttyös" közéleti, meg rádiós és televíziós személyiségek és sztárriporterek, szerepelnek a háromszáz oldalas kötet lapjain. íme néhány név a kínálatból: Dr. László Ferenc, a hipofízis-botrány főszereplője. Hernádi Judit szabadúszó színésznő, Bonifert Ádám leváltott igazságügyminiszter-helyettes. Magyari Béla kiképzett űrhajós, Szikora Róbert, az R-GO együttes vezetője, Sándor István, a Híradó (egyik) föszerkesztőhelyettese, s élettársa is: Kondor Katalin... A riporter „rázós” kérdéseire is illik odafigyelni. A szerző nem éri be sablonos válaszokkal, mindent tudni szeretne beszélgetőpartnereiről. Tizenkilenc népszerű, ismert vagy elismert férfi és nő jut szóhoz, s vall önmagáról, élete, sorsa alakulásáról. Tizenkilencedikként Jászai Joli nénivel, az örökifjú színésznővel ismerkedhetünk meg, akinek csak 78 évesen adatott meg, hogy a „világot jelentő deszkákra", és filmkamera elé léphessen. Két úgynevezett „bokszcsata" is található a könyvben. Először, a kötet derekán Sebök János újságíró és Erdős Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat PRO menedzser irodájának a vezetője csap össze egymással (szoritósegédek: Nagy Feró. az egykori Beatrice együttes vezetője és Csepregi Éva, a Neoton família szólóénekese), a könyv vége felé pedig Szentágotai János Vitray Tamással „mérkőzik". Valamennyi interjút a megszólaltatottak írásos hozzájárulása tesz teljessé. Zolczer László AZ ŐSI JAPÁN Ez a Japánról szóló könyv, amely „A múlt születése" című pompás sorozat talán eddigi legszebb köteteként látott napvilágot, ahogy az eddigi kritikák egyöntetűen megállapították, főként a központi területekkel foglalkozik, a szigetvilág kialakulása előtti időktől az i. sz. 12. századig, vagyis azzal a korral, amelyet a japánok Kodainak, Régi (vagy Ősi) kornak neveznek, s amely után a középkorként jelölt időszak kezdődik. Japán — nemcsak e könyv sikere bizonyítja — divatban van mostanában, különösen Európában. Történelem és mitológia, zenbuddhizmus és koan-reneszánsz, irodalom és technika — íme, a mai Japán-kultusz fontosabb területei, Edward Kilder kitűnő könyve, a Helikon kiadó sorozatához alkalmazkodva, az „ősi" Japánnal foglalkozik, mindenekelőtt „Japán és régészete" témájával, ahogy az első fejezet címe sugallja, továbbá, a tartalomjegyzék tanúsága szerint e témakörökkel: Geológia, őstörténet és antropológia — A Középső Dzsómon-korszak — Mitológia, rizs és a jamato-állam — Sintó-szentélyek és rítusok — A korai buddhizmus a Taika-reformig — A lovas nemesek — Heidzsó, a főváros — Aszuka főváros és vidéke — A Heian-korszak és a Fudzsivara-arisztokrácia. E sorok írója különösen alkalmas időszakban olvashatta ezt a gyönyörű kiadványt, mert a hirtelen fellobbant Hamvas-reneszánsz következményeként ismét elövette a könyvespolc mélyéről a Hamvas Béla-forditotta, jó negyedszázada megjelent hires japán regényt, a tizedik században keletkezett Muraszaki-művet, a „Gendzsi regényét" amelyre egyébként mint elsőrendű forrásra a régi Japán mindennapjairól Kilder professzor is gyakran hivatkozik, s így e két magyar nyelven olvasható könyv szinte egymást kiegészítve ad teljes képet az „ősi Japán-ról". A Gendzsi-történet, egy tizedik századi japán udvarhölgy naplószerűen pontos leírása a korabeli japán császári udvar mindennapi életéről, szerelmi, politikai intrikáiról, a Helikon-kiadónál megjelent album pedig e korszak s azt ezt megelőző japán őstörténef „külső" világáról szól. Az már csak természetes, hogy „A múlt születése" sorozatnak ez a darabja is csodálatos köntösben látott napvilágot, mesebeli fotókkal, illusztrációkkal, bibliográfiai jegyzetekkel, stb. Ha mindehhez hozzávesszük a fordító Gy. Horváth László jeles teljesítményét, akkor méltán csatlakozhatunk a már említett kritikához: Az ősi Japán az egyik legszebb könyv, amely az utóbbi esztendőkben napvilágot látott a magyar könyvpiacon. (cselényi) RÁDIÓ SZÍVESEN HALLGATTUK Április 17-én, vasárnap délután sugározta a Csehszlovák Rádió magyar adása Szívesen hallgattuk című műsorát, amelyben a közelmúltban elhangzott legjobb riportokat gyűjtötte csokorba az összeállítás szerkesztője. Polák László. A Szívesen hallgattuk a Csehszlovák Rádió magyar adásának egyik legjobb műsora volt és marad, hiszen a szerkesztő a legérdekesebb riportokat, beszélgetéseket ismétli meg. Ezúttal is érdemes volt meghallgatni, hiszen olyan kiválóságok szerepeltek benne, mint Koncz Zsuzsa táncdalénekesnő, Koncz Gábor; a közismert és közkedvelt színművész, Szepesi György, az egykori „Aranycsapat" mérkőzéseinek tudósítója, a legendás szpíker, továbbá Grosits Gyula, az „Aranycsapat" hajdani kapuvédője, és a Földünket körülhajózó Szent Jupát két világhírű hajósa. A felsorolt művészekről, sportolókról, már nagyon sokat hallottunk, olvastunk, hiszen (a magyar hajósok kivételével) évek, évtizedek óta szerepelnek újságban, rádióban, televízióban, és bizonyára mindent elmondottak már, ami bennük van, mégis jó volt hallgatni őket, hiszen színesen, változatosan beszéltek emlékeikről, sikereikről, mesterségükről, s arról is, ami nehéz volt az életben, életükben, amelyért emberfölötti küzdelmet kellett folytatni. Kellemes műsor volt tehát a Polák László összeállítása, ám hiányérzetet is keltett. Hiányzott belőle a csehszlovákiai magyar ember, személyiség. És ebben a kérdésben eléggé lokálpatrióta vagyok. Szívemnek, de értelmemnek is olykor kedvesebb egy szövetkezeti juhász, hazai magyar színész, vagy akár egy botladozó nyelvű falusi öregaszszony. Nos, ez nagyon hiányzott. Tisztelem és szeretem azokat a művészeket és sportolókat, akik szerepeltek a műsorban, de a hazaiakra is szükség van, különösen akkor, ha válogatott riportokról van szó. Necsak a hírességeket szólaltassuk meg, hanem azokat is, akik itt élnek és dolgoznak a hazai magyar társadalom mélyvizében, hiszen itt is sok érdekes emberrel találkozhat a riporter. (Dénes) SZÍNHÁZ GIROFLÉ-GIROFLA A szlovákiai színházak házatáján eleddig alig ismert Charles Lecocq, a bratislavai Új Színpad zenei társulata évadzáró bemutatójának szerzője, Párizsban született 1832-ben. Komoly, igényes muzsikusnak tartotta magát, és hadd fűzzem hozzá, hogy méltán, hiszen nagy zenészek társaságában nőtt fel, majd komponistaként is rendkívül munkabíró volt. A konzervatóriumnak, ahol tanult, Auber volt az igazgatója; tanulótársai pedig a Manón és Carmen szerzői: Massenet, illetve Bizet voltak. Lecocq egyébként valóban sok operettet írt. A színházigazgatók egyre-másra ostromolták az új darabokért, mert az ő neve szinte minden esetben jövedelmező sikert ígért. Operettjei közül különösen nagy sikere volt például a Teavirágoknak, a Keresztleánynak, a Gésáknak. A klasszikus francia operettiskola erényei csillognak a kitűnő helyzetkomikumra épülő Giroflé-Girofla című romantikus történetben is, amelynek április végén tartott bratislavai premierje szintén visszaigazolta a szóban forgó művet megelőző legendákat. Egy szó, mint száz: aki kedveli az operettet, nyilván szívesen tekinti majd meg a rózsavölgyi (Ružinov) művelődési otthonban játszott előadást. A széles közönségrétegeket vonzó műsorpolitikai törekvésekbe illő „Giroflé-Girofla"-ban rengeteg a derűs fordulat, a humorral vegyített érzelmesség, és olykor kifejezetten ötletesek a dalszövegek is. Ha mindehhez Lecocq fülbemászó muzsikáját is hozzászámítjuk, teljesnek mondható az operettsiker. Része van ebben a szlovák fővárosban egyre gyakrabban vendégrendezést vállaló, kassai (Košice) Marián Chudovskýnak, aki éppen annyi karakterrajzot és hitelességet kíván meg, amennyit ez a habkönnyű történet és ezek a lenge figurák elbírnak. Okos arányérzékkel hagyja dolgozni színészeit: Greta Švercelovát, Mária Schweighoferovát. Jarmila Hittnerovát. Karol Čálikot és a népes szereplőgárda többi tagját. Az úgynevezett örökzöld számok megelevenítése is ízléses, olykor bravúros. Persze, ebben része van Zdenék Macháček dirigensnek, Jozef Sabovčík koreográfusnak, de joggal dicsérhetök Naďa Šimunová kosztümjei és Jaroslav Válek színpadképe is. A Giroflé-Girofla sikere bizonyítja, hogy a jó produkció egyetlen műfajban sem rangon aluli. Miklósi Péter 9
