A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-06-17 / 25. szám

LnJ A CSEMADOK ÉLETÉBŐL FIATALOK A TÁBORBAN Már hagyománnyá vált, hogy a művészetet kedvelő fiatalok évente egyszer találkoznak a Nyitrától (Nitra) alig pár kilométerre lévő ghýmesi (Jelenec) művelődési táborban, hogy a kikapcsolódás és a természetben való barangolás mellett magukba szívjanak olyan élményeket is, melyekhez sem a rádi­ón, sem pedig a televízión keresztül nem lehet hozzájutni. Egy-egy helyen hétvégi tá­bornak ugyanis különös hangulata, eredeti atmoszférája van, s ezt érzik hazánk magyar­lakta területeiről, sőt a Magyarországról hoz­zánk érkezett fiatalok is. A Nyitrai Csemadok Juhász Gyula Ifjúsági Klubja ez évben már kilencedszer rendezett találkát a művészetek „imádóinak", s már az első napon zsúfolásig megtelt a tábor. Nem kellett különösebben nagy agitációt kifejteni, az eltelt évek alatt kialakult szokásrend idecsalogatta még azo­kat is, akik ez ideig csak élménybeszámoló­kat hallottak a tábor egykori lakóitól. Az előzetesen kiadott programtervezet ugyanis csak minimálisan változott, s ez elsősorban a Vörös Éva vezette JUGYIK-vezetőség oda­adó, problémákkal teli. de azért mégis gör­dülő munkájának eredménye. Már az első nap délutánján tartalmas A „NYU ART" képzőművészeti csoport két tagja: Szaniszló Jutka és Póczos Adri programmal várták az érdeklődőket, a külföl­dön is. elismert történészünk. Püspöki Nagy Péter tartott előadást a magyar honfoglalás­ról — újabb adatokkal, eddig még ismeretlen tényekkel támasztotta alá a magyarok erede­tét. Ahogy azt hangsúlyozta, rengeteg a pontatlan és hamis történelmi „felfedezés", így egy nálunk 1987-ben megjelent törté­nelmi könyvben is számos ellentmondást találni. Püspöki egyszerű példákat sorakoz­tatott fel. megcáfolva ezek segítségével az eddigi elképzeléseket Árpád népének hon­foglalásáról. Hogy az előadását nagy érdek­lődés követte, arra a fiatalok részéről hozzá­­intézett kérdések tucatja is jó bizonyítékul szolgált. A művelődési tábor három estéje a népze­ne jegyében telt el. Olyan produkciókat lát­hattunk és hallhattunk, melyek eredeti gyüj-Uevai Nagy Kamilla es Pelsóczi László a legkisebbeket hozta lázba temények, feldolgozások, Magyarország fal­­vaiból, hazánk, Jugoszlávia és Románia ma­gyarlakta területeiről. Az Egyszólam zenekar Fábián Éva népdalénekessel Magyarország­ról érkezett, elsősorban bukovinai népdalo­kat hoztak magukkal; a Rajcsúros együttes. Ökrös Csaba és zenekara viszont a táncház­hoz biztosított kitűnő zenét. Az egyik leg­jobb. legjobban kidolgozott műsort a Ghý­­mes együttes adta, akik bemutatták „Rene­szánsz" koncertjüket. A táborban ifjú képzőművészek munkái is helyet kaptak, a „NYÜ ART' képzőművészeti csoport a Nyitrai Pedagógiai Főiskola ma­gyar—rajz szakos tanulóit tömöríti. Temati­kailag a legkülönfélébb alkotásokat láthat­tuk. kezdve a portréktól a tájképekig. Sza­­niszló Jutka. Stapák Andrea. Póczos Adri, Smon Anikó, Csenkei Tomi és Baranovics Robi műveit „kritizálhattuk" meg. A művelődési tábor résztvevői Ghýmesen ebben az évben is tartalmasán tölthették el idejüket. Nem kellett nagy erőfeszítés, hogy különleges élményekhez jussunk, ugyanak-A SZÉP MAGYAR SZÓ MŰVELŐI Az Ipolynyéki (Vinica) Magyar Tanítási Nyel­vű Körzeti Alapiskolában az idei tanévben 263 diák tanul. A palóc nagyközség tanin­tézményének pedagógusai mindig nagy súlyt fektettek — többek’között — a szép magyar szó, beszéd állandó művelésére is. — Tanulóink — büszkélkedett a minap okkal-joggal Cservócs Sándor iskolaigazgató — szinte egyetlen rangos nyelvi vetélkedőről sem térnek haza üres kézzel, jutalom, elis merő oklevél nélkül. Persze, nem csupán az anyanyelvi versenyeken jeleskednek pionír­jaink. hisz a szlovák és orosz nyelven zajló értékmérőkön is nagyszerűen megállják a helyüket. Az alsó tagozatos gyerekek felké­szítését Gömőry Imréné végzi, az irodalmi összeállítások Juhász Béla munkáját dicsé­rik, az idősebb pajtások előadókészségének a pallérozásával pedig Kossuth Lajosné fog­lalkozik. A fiatal tanítónő 1980-tól tanít az ipoly­nyéki iskolában. — A szép magyar szó művelői az elmúlt esztendők során rangot, hírnevet szereztek alma materünknek — mondja a magyar­szlovák szakos pedagógus —, talán éppen a már nyugdíjas Korcsog László kollégánk ér­demeként elsősorban. Laci bácsi mindig is a szívügyének tekintette a tanulók alapos fel­készítését. Gyermekeink gyakran eljutottak az országos versenyekre is. Persze, e téren jelenleg sincs az iskola diákjainak s pedagógusainak szégyellnivaló­­juk. Kossuth Lajosne igazgatóhelyettes szí­ves-örömest foglalkozik tanítványaival Kossuth Lajosné az óráin megismeri diák­jai versmondó és szövegismétlö képességét. Azután a legrátermettebbekkel külön kezd foglalkozni. — Tanulóink — jelenti ki az igazgatóhe­lyettessé avanzsált tanítónő — szíwel-lélek­­kel készülnek a vetélkedőkre. Az anyanyelv mindannyiuk drága kincse, mentsvára. Sok­szor heteken, hónapokon át gyakorolunk. A felkészítésükre soha nem sajnálom az időt. Az eredmények engem igazolnak: A legutóbbi járási magyar nyelvű vers- és prózamondó versenyen nyolcán értek el he­lyezést, ami igazán dicséretes teljesítmény. A szép szó legtehetségesebb művelői kö­zül elsősorban Zsigmond Zsuzsa és Petrezsél Ilona érdemel említést. Mindketten helybéli tanulók. Zsuzsa a hetedik bé osztály tanulója. — Színpadon szerepelni, mesét mondani Zsigmond Zsuzsa az idén verset és prózát egyaránt sí kerrel mon dott Az ötödikes Petrezsél Hona mái negyedszer indul a szép szó országos versenyén A szerző felvételei már óvodás koromban is szerettem közli a hosszú hajú leány —, Kázmér Tiborné tanító­nő kedvelt ette meg velem a „szómondást". Kicsi koromtól több vetélkedőn indultam, de csupán ötödikben sikerült dijat is nyer­nem ... Zsigmond Zsuzsa színjeles tanuló, példás úttörő, az iskola csapattanácsának elnöke. — Jó ideig csuprán a prózamondást gya­koroltam, ám tavaly óta a szavalással is kacérkodom. A tavalyi esztendő jól sikerült: az országos versenyen a Tábortűz különdiját kaptam. Az idén a kerületi vers- és próza­mondó verseny III. kategóriájában vers- és prózamondásban egyaránt első lettem. Mondanom sem kell talán, hogy végtelen volt az örömöm ... Pár hónap alatt nagyon megkedveltem a versmondást is. A sokadik olvasás után is találok újabb és újabb lélek­építő gondolatokat a verssorokban. Pedagó­Taborbontas — juvore újra együtt kor gyarapithattuk tudásunkat, s megtanul­hattuk az anyanyelvi kultúra ápolásának módszereit. A legkisebb gyerekek éppúgy, mint a középiskolások, főiskolások találhat­tak érdeklődésüknek megfelelő időtöltést, természetesen a „komolyabb" műfajokon belül; népdalgyűtjők. irodalmárok, bábozók, néprajzosok gyűltek össze. A gyerekek meg­nézhették Dévai Nagy Kamilla és Pelsöczi László mesékből, gyermekversekből, mon­­dókákból és dalocskákból álló összeállítását, tapsolhattak a bábelőadásnak; megismer­kedhettünk a zoboralji népművészettel, s egy hosszúra sikeredett túra keretén belül láthat­tuk a vidék természeti kincseit. Nemzetiségi életünkben a ghýmesi tábo­rozás mindig egy fontos esemény, melyet évről évre meg kell ismételni. Ezt éreztük mindannyian, amikor búcsúzóul felállítottuk a kifaragott kopjafát. Jövőre, jubileumi alka­lomból immát tizedszer ugyanitt... KOLLER SÁNDOR A szerző felvételei gus szeretnék lenni, Kossuth tanító néni a példaképem. Zsuzsa egyébként a matematikai vetélke­dő, s az orosz nyelvű prózamondó, valamint a szlovák és a magyar kiejtési versenyek járási fordulójában is eredményes volt: má­sodik és harmadik helyezett. Petrezsél Ilona még csak ötödikes, de az idén már negyedízben szerepel az országos prózamondó versenyen. És természetesen ö is kitüntetett tanuló. — Elsőben — emlékezik — még a leckét sem szerettem felmondani, mióta viszont rákaptam a prózamondásra, örömmel ismét­lem el szüleimnek a megtanult leckét akár többször is egymás után. — A nyéki iskolában — állapítja meg elégedetten Kossuth tanítónő — a betű. az írott szó, az irodalom szeretete, az anyanyelv míves ápolása már szép hagyománnyá ne­mesedett. Sok a tehetséges leány és fiú. De ez nem véletlen. Leginkább azok szerepelnek a vers- és prózamondó versenyeken, akik szeretnek olvasni, s sokat forgatják a külön­féle regényeket, verses könyveket. És mind­annyian rendszeres olvasói a népkönyvtár­nak is. Terebesi Zoltánná, a falusi téka veze­tője szintén rengeteget foglalkozik gyerme­keinkkel. Többek között olvasónaplóikat is kiértékelik a tanulók a lelkes népművelővel. Sok diákkal a szülei külön is foglalkoznak. Ne tűnjön szerénytelenségnek, de megemlítem; a fiam is szeret szavalni nagyon. Az ipolynyéki alapiskola pionírjai 1980 óta évente szerepelnek a vers- és prózamondók versenyének országos döntőjében. — Igazgatónk — nyugtázza örömmel Kos­­suthné — segít, dicsér, buzdít, lelkesít gyere­ket. pedagógust egyaránt, így öröm ez a munka mindannyiunk számára. Mi becsület­beli ügyünknek tekintjük a tanulók minél jobb felkészítését... ZOLCZER LÁSZLÓ 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom