A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-11 / 11. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA megérthessük, vázoljuk fel rövid életének főbb mozzanatait. Megszületésekor, 1440. február 22-én, Komáromban, már királyi pompa veszi öt körül. Albert király (II. Albert néven osztrák császár) azonban már nem örülhetett a kis trónörökösnek, mert még 1439 végén, tehát fia megszületése előtt meghalt. Ezért is kap­megírására, hanem Vörösmarty Mihályt is a „Ciliéi és a Hunyadiak" c. tragédia, illetve Erkel Ferencet a Hunyadi László c. opera megírására. A király ugyanis, adott szavát megszegve, elfogatja a Hunyadi-fiúkat. Lászlót 1457. március 16-án a budai Szent György téren lefejezteti — a hagyomány szerint csak a szokott előidézni, nem volt alaptalan a kor­társak, illetve a későbbi korok történészeinek feltevése „a sir enyheségéhez" hozzásegítő „hűs cseppekröl". Ám ha valóban megmér­gezték a királyt, kinek állt érdekében halála? Vétkes volt-e V. László halálában a cseh királyi helytartó, s utódja a trónon: Pogyeb­­rád György? Nagy fekete foltok borították el NEM MÉRGEZTÉK MEG V. LÁSZLÓ KIRÁLYT (Az 1457-es királygyilkosság gyanújának eloszlatása — napjainkban) „Oh adj, oh adj nekem Hűs cseppet, hű csehem! Itt a kehely, igyál Uram László király. Enyhít... mikép a sír!" (Arany János: V. László) Arany János örökbecsű sorai egy 1457-ben lejátszódott „történelmi krimi" kulcsjelene­tét idézik. Prágában, alig másfél napi bete­geskedés után örökre lehunyta szemét a mindössze tizenhét éves (Habsburg) László, a csehek e néven első, a magyarok ötödik királya. Halála, de főleg annak szinte előzmé­nyek nélküli, hirtelen bekövetkezése, felka­varta egész Európát. Amikor Pogyebrád György (Jifí z Podébrad), csehországi guber­nátor-helytartó értesítette a magyar főurakat királyuk szomorú sorsáról, sokan — Fraknói Vilmos szavaival élve — „a virágzó ifjúnak rögtöni kimúltában Isten bosszuló ujját lát­ták". A beavatottabbak azonban tudni vélték azt is, hogy „Isten bosszuló ujját" valaki vagy valakik mozgatták. A gyanú — mint arra Arany János sorai is utalnak — elsősorban a király cseh alattvalóira terelődött. Még ko­moly történészek közt is él napjainkig a feltételezés, hogy elsősorban László utódjá­nak — a már fentebb említett helytartónak — állt érdekében az ifjú király uralkodási idejének megrövidítése. De vajon mit véthe­tett a szinte még gyermek uralkodó, hogy a bosszúállás ilyen gyorsan s könyörtelenül utolérte őt? Hogy halálának körülményeit ja László a Posztumusz (csehül: Pohrobok), azaz „az atya halála utáni" előnevet. Amikor 1444-ben, a szerencsétlen kimenetelű vár­nai csatában elesik Albert utódja, I. Ulászló magyar király is, a magyar rendek az alig négyéves Lászlót ültetik a trónra. Nagykorú­sága eléréséig a híres törökverő. Hunyadi János kormányozza az országot. Sajnos, a török ellen sikeres hadvezér tehetetlen a kor másik nagy veszedelme, a pestis ellen. 1456-ban ez a „fekete halál" dönti sírba a nándorfehérvári győzőt. Hunyadi halála után — mint annyiszor a magyar történelem során — újra megindul a könyörtelen harc a hata­lomért. Ez a hatalmi vetélkedés a 15. század eleje óta folyik a bárók — az ország leggazdagabb föurai — és a nemesek közt. A leghatalma­sabb bárói csoport, a Ciliéi—Garai—Branko­­vics rokonság önkényeskedéseit sikeresen ellensúlyozza Hunyadi tekintélye s az őt támogató köznemesek tömege. A Hunyadi­val végző pestis ezt az egyensúlyi helyzetet borítja fel. A fiatal, tapasztalatlan László teljesen a Cilleí-párt befolyása alá kerül, amely elhiteti a királlyal, hogy csak a Hunya­di-fiúk halála után érezheti magát s trónját biztonságban. A királyi helytartóvá előlépte­tett Ciliéi Ulrik vállalja a Hunyadi-fiúk „eltün­tetését" a politikai porondról, de Hunyadi László emberei — tudomást szerezve Ciliéi álnokságáról — megölik őt. Az önként jelent­kező Hunyadi Lászlónak a király megbocsát­ja Ciliéi halálát, sőt ünnepélyes esküvel fo­gadja, hogy a jövőben sem áll bosszút a helytartó halála miatt. A magát így bizton­ságban érző Hunyadi László és Mátyás a budai várba költözik. S ekkor következnek be azok a tragikus események, melyek nemcsak Arany Jánost ihlették az idézett ballada bakó negyedik sújtása után vált el Hunyadi László feje a testétől —, a kiskorú Mátyást pedig tömlöcbe vetteti. A Hunyadi-párt s a vele rokonszenvező nemesség megtorlást követel; Hunyadi özvegye és Szilágyi Mihály sereget toboroz a király ellen. Érthető tehát, hogy a szószegő V. László álma a „jó Buda­várban" nyugtalan. S amikor 1457. június 17-én a szintén fogva tartott Hunyadi-párti Kanizsai László, Rozgonyi Sebestény s társa­ik összekötött lepedőkön leereszkedve a vár­ból megszöknek, nincs többé maradása Bu­dán. Bécsen keresztül — a fogoly Mátyást ma­gával vitetve — Csehországba siet. 1457. szeptember 29-én érkezik Prágába egészsé­gesen, derűlátón, hogy engedve a csehek kérésének, birodalmi székhelyül Prágát vá­lasztva, cseh királyként uralkodjék. Ekkor még nem sejti, hogy alig két hónap múlva alattvalói nem trónja, hanem ravatala körül gyülekeznek majd. Az 1457 novemberében Prágában lejátszódó eseményeket így írja le a 19. század neves történésze, Virág Bene­dek: „... László, midőn jegyesét, VII. Károly francia király leányát várja, nem egész 36 óráig tartó nyavalyájában, 17 esztendős ko­rában november 23-dikán, ugyanazon na­pon, melyen esztendővel azelőtt esküvéssel ígérte, hogy Hunyadi Lászlón nem fog bosz­­szút állni, kiragadott az élők közül Prágában, ahova Mátyást is Bécsböl magával elvitte, meg sem gondolván, hogy ezen fogoly az ő halotti pompájának nézője leszen. Mely nagy változás kis üdő alatt!" Nos, éppen e „kis üdő alatti nagy válto­zás" mondatja ki a gondolkodó elmével a nem természetes, erőszakos halál gyanúját. S mivel ilyen rövid — másfél napos — kórlefolyást általában gyorsan ható méreg a halott király testét, arca „megfeketedett" — állították a kortárs szemtanúk —, talán nem is méreg, de a „fekete halál", a pestis végzett vele is? A válaszokra e feltett kérdésekre több mint ötszáz évig kellett várni, de V. László halálának rejtélye ma már megoldott! 1988 januárjának második felében nyílt meg a prágai Nemzeti Múzeum Panteonjában az a kiállítás, amely a fenti kérdésekre megadja a választ. A válaszadásra való felkészülés ter­mészetesen korábban elkezdődött. 1984. szeptember 19-én dr. Emanuel Vlček veze­tése alatt antropológusok, történészek, tör­vényszéki orvosszakértők kis csoportja gyü­lekezett izgatottan a cseh királyok temetkező helyén, a prágai Szent Vitus katedrálisban. Ekkor nyitották fel azt a szarkofágot, amely V. László tetemét őrizte 527 éven keresztül. A kiemelt csontmaradványok alapos ember­tani, laboratóriumi, szövettani vizsgálata meglepő eredményhez vezetett. Sem mér­gezés, sem himlő nyoma nem volt kimutat­ható, ellenben az egész csontvázat elborítot­ták a kóros gócok. A gócok mikroszkopikus, kórszövettani vizsgálata egyértelműen tisz­tázta V. László halálának okát: heveny fehér­vérűség (leukémia). E betegség lényege a vér alakos elemeinek, a fehér vérsejteknek rákos burjánzása. Napjainkban kórismézése aligha okozhat gondot, s egyre több reménnyel kecsegtet a gyógyszeres kezelése is. Pontot tehetünk tehát egy „történelmi kri­mi" végére. Szegényebbek lettünk egy törté­nelmi legendával, de gazdagabbak egy tör­ténelmi igazsággal. S ha mostanában Prágá­ba visz utunk, feltétlenül álljunk meg a „László, cseh király s halála" elnevezésű kiállítás tárlói előtt. Dr. KISS LÁSZLÓ VIDRAMENTÉS SVÉDORSZÁGBAN Az 1950-es évek óta Svédor­szágban és Európa más tájain is vészesen megcsappant a vidrák száma. Különösen a szerves klórvegyü/etek árta­nak a vidráknak. Svédország déli részén már csak alig öt­ven vidra él. A stockholmi Természettu­dományi Múzeum és a Svéd Sportolók Szervezete által meghirdetett „vidraterv" ke­retében immár tíz esztendeje a vidrát tenyésztik. Először a múlt év nyarán, egy olyan te­rületen, ahol azelőtt is éltek vidrák engedtek szabadon két, fogságban világ rájött párt tkét hímet és két nőstényt), s azt remélik, hogy az állatok a számukra kedvező körülmé­nyek között szaporodni fog­nak. A KUTATÁS ÉS AZ OKTATÁS REFORMJA KÍNÁBAN 1949 óta most jelent meg először hivatalos statisztika a kínai műszki és tudományos életről. Eszerint Kínában 4 690 kutatóintézet működik 770 000 alkalmazottal, akik közül 231 000 tudós, ///. mérnök, 121 000 pedig technikus A 760 műszaki, agrár-, orvosi és tudományegyetem 481 088 dolgozója közül 356 088 mérnök, ill. tudományos státusban van. Az intézetek és az egyetemek szoros kapcsolatban dolgoznak az iparral, ill. általá­ban a termeléssel. 1985-ben a kutatóintéze­tek 780 millió jüant kaptak új technológiák kifejlesztéséért Az egyetemek 26,4 millió juan értékű 7 077 szerződést írtak alá vállala­tokkal. Az iparral való kapcsolatról kialakult hivatalos vélemény nem egyértelmű. Azt java­solják, hogy a kutatóintézetek alapkutatással és új technológiák kidolgozásával foglalkozza­nak, a műszaki felsőfokú iskolák pedig a gyakorlati alkalmazással; a televízió szabade­gyeteme tanítsa a dolgozókat, akik a munká­juk mellett tovább akarnak tanulni. A reform egyik fontos célja, hogy a kulturá­lis forradalom idején elterjedt egyenlősdit megszüntesse. Tanulási segély helyébe beve­zetik a jobb eredményre adható ösztöndíjakat. Új rendszert dolgoznak ki a doktori disszertáci­ókra orvosi és mérnöki karokon is. Kiépítik a diploma után elérhető tudományos fokozatok rendszerét (postgraduate training). Speciális tanulmányokra külföldre küldik a tehetséges fiatalokat Engedélyeznek tanulmányutat saját költségen is. Az így külföldön végzők egyenlő jogokat élveznek az állami ösztöndíjasokkal. Azt remélik, hogy ez a politika megnyitja a világot a kínaiak előtt. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom