A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-11 / 11. szám
Minden fiú álmodozik valamiről. Van, aki távoli országokról, van, aki hőssé szeretne válni vagy feltalálóvá, esetleg földgolyónk első emberévé. Az ilyesfajta álmodozásokat táplálják a kalandregények, útirajzok, a felnőttek elbeszélései, a televízió és más. Bár a fantázia távol van a valóságtól, vannak olyan gyerekkori álmok, amelyek néha teljesülnek. Lehet, nem éppen úgy, ahogy ezt hajdanán elképzeltük, de mégis. Nekem is részben teljesült egy ilyen gyerekkori álmom, amelyet az egyiptomi piramisokról álmodtam. 10—12 éves lehettem, amikor életemben először felkeltette érdeklődésemet egy sivatag szélére épített piramisról készült fénykép. A piramis nagy volt, és tetszett, ahogy kiemelkedett a sivatag homokjából. Magasabbnak tűnt, mint az a fa, Dél-Szlovákia egy kis falujában, melyről akkoriban a világot figyeltem. Erős vágyat éreztem, hogy ez emberi kéz építette kőhalom tetején állhassak. Sok év eltelt. Tudatosítottam, hogy más világok megismerése sok lemondást és még több erőfeszítést igényel, de az az álmom, hogy a piramisok tetejéről tekinthessek a világra, együtt érett velem. Kairó, melynek szélén évezredekkel ezelőtt felépültek az egyiptomi piramisok, egy dél-afrikai utam során üdvözölt. A piramisok láttán felbukkant gyerekkori álmom s már nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy „meghódítsam” a piramist. Vajon fel lehet jutni a tetejére? Első értesülésünk pozitív volt. A gízai piramisok csak 4—5 km-re vannak Kairó központjától. Közvetlen közelségükbe nagyon könnyen eljuthatunk, de tetejükre szigorúan tilos felmenni. Azok a turisták, akik régebben Teljesült gyerekkori i lom megmászták a piramisokat, sokkal több kárt tettek bennük, mint az éles szaharai szél az évszázadok során. Ezért a fáraók temetkezési helyére való feljutás csak különleges kísérővel és viszonylag borsos áron lehetséges. Ennek ellenére nem mondtam le gyerekkori álmomról. Sikerült megtudnunk, hogy az örök és a kísérők csak reggel 8-kor kezdik szolgálatukat. Fél hatkor kezdett virradni. Úgy döntöttünk, hogy már hajnalhasadás előtt elindulunk a legmagasabb piramisra. A piramisok előtti gízai parkolóba — amely Kairó elővárosában van — még sötétben érkeztünk. Mindenütt csend volt, sehol egy lélek. A sivatagi homok porzott a lábunk alatt, a levegő 8 C°-os volt. Egy pillanatra megálltunk a piramis tövében, felnéztünk a csúcsra, amelyre masszív kőtömbökön vezetett az út. Meredeken nyúlt az ég felé, mint egy székesegyház tornya. Igyekeztünk, hogy minél előbb felérjünk a csúcsra. A Cheops-piramis eredetileg 146 m magas volt és fehér mészkő borította. Az idők folyamán Kairó lakosai leszedték a mészkő burkolatot és saját lakóházaik építésére használták. Manapság a piramis kb. 10 méterrel alacsonyabb és 1 —1,5 m magas homokkövek alkotják. Úgy vannak egymásra helyezve, hogy minden alsó sor 15 cm-nyire kiáll. Eleinte gyorsan vettük a sorokat, a csúcs felé közeledve azonban alaposan elfáradtunk. A csúcsra napfelkeltekor érkeztünk. A nap sugarai a sivatagot sárgára festették. A távolban, a reggeli ködben, a kairói citadella körvonalai rajzolódtak ki. Közvetlenül alattunk a Nílus deltájának termékeny, nedves talaját láttuk, amelyet a kiszáradt, homokkal fedett sivatag fokozatosan elnyel. Szinte kéznyújtásnyira volt tőlünk a szomszéd, alacsonyabb piramis, amelyet a felkelő nap sugarai hirtelen elborítottak. Valamivel távolabb a sivatag sárga homokjára a Cheops-piramis árnyéka vetődött. A Cheops-piramis és a szfinx Gizában, valamint a fenti képen a piramis csúcsán Némán ültünk a piramis legmagasabb kőtömbjén, amelyet időszámításunk előtt több mint 2500 évvel építettek. Friss reggeli szellő fújdogált s időnként apró homokszemcséket szórt az arcunkba. A nap sugarai egyre élénkebb színekre festették a környező sivatagot. A távolban itt-ott homokörvényt láttunk, amely a kiszáradt síkság fölött mozgott. Tágra nyílt szemmel habzsoltam a tájat. Teljesült régi gyerekkori álmom. Boldog voltam és elégedett. Lelkem mélyén azonban kissé sóvárogtam azért a magas diófáért a falunkban Dél-Szlovákiában, amelyen olyan csodálatosan lehetett álmodozni és visszaidéztem azt a csodálatos, megismételhetetlen gyerekkori képzeletvilágot, ami százszor túltesz a valóságon. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei 17
