A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-13 / 20. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Dialógus Baranyi Ferenccel Az első tavaszi hónap egyben a könyv ünnepe is. Már hagyományosan ezekben a napokban jobban figyelmünk központjába kerül a könyv, mely művelődésünk alapforrását képezi. Az olvasás egy bizonyos dialógus a szerzővel, ami impulzust ad a szép és az igaz keresésére. Az író-olvasó találkozók pedig a még közvetlenebb kapcsolatok kialakítására hivatottak. A közelmúltban az ipolyvarbói (Vrbovkaj Palóc művelődési klub vendégei voltak: Baranyi Ferenci József Attila-dijas költő, a Magyar Televízió munkatára és Kassai Franciska előadóművész. A kellemes hangulatú író-olvasó találkozón az érdeklődök minden korosztálya képviselve volt A felszabadulás utáni líra fejlődésének vázlatával kezdődő előadás élménybeszámolóval folytatódott Baranyi Ferenc 1937-ben született Pilisen. Budapesten szerzett magyar—olasz tanári diplomát, majd a könyvterjesztésben dolgozott Főszerkesztője volt a Salgótarjánban megjelenő Palócföld c. irodalmi folyóiratnak. Mint ahogy elmondta, eredetileg kisbíró akart lenni, kapott is egy kis dobot s vasárnaponként „közhírré tétette" a mókás kis gondolatait De a kisbiróság valójában csak a dobolás miatt érdekelte öt Úgy tízéves korában, egy fokkal továbblépve már ötfelvonásos operát írt Tenger címmel, melynek maga szerezte a zenéjét és szövegét Az utóbbit jónak minősítették, s aztán kisebb-nagyobb versekkel folytatta tovább. Korai költészetében közvetlenül és elfogulatlanul szólt, de azért felelősségteljes költészet ez, melyet tudatos közéleti elemekkel társít. Utolsó kötetében — a Visszaigézőben — nemcsak a maga életére tekint vissza hol szelíden, hol harcos indulattal, hanem a közéletben fellelhető hibákat sem szűnik meg ostorozni. A költő megzenésített verseit Kassai Franciska előadóművész énekelte el. Ő maga is ír verseket de a verssorok először dalként születnek meg benne. Az előadás végén Baranyi Ferenc így szólt a Ura továbbfejlődésének sokat vitatott kérdéseiről: — A mai Urában nagy a kísérletező kedv, épp ezért sok a szélhámosság is. Én a világosságnak az egyértelmű beszédnek vagyok a híve. Néha a kiadók érthetetlen kéziratokkal állnak szemben, s hogy ne legyenek „horgerantahk", kiadják őket mert hátha tökéletes művek. A költészet Magyarországon mindig más volt Nem volt elég, hogy csak verset írtak a költők, egy eszméért kellett harcolniuk a történelmi események folyamán. Kezdő koromban többet beszéltem arról, mi a költészet célja, mit tartok róla, most már inkább csak művelni szeretném. A jó hangulatú író-olvasó találkozó baráti beszélgetéssel fejeződött be. TOMÁSKIN ÁGOTA LESZ FOLYTATÁSA? Sportvetélkedő a kulturális napon Sikerszám volt a cigánytánc lázuk és igyekezetük bizonyítja — már sikerült is. Méghozzá úgy, hogy számukra a sikerélményt nem a valamely versenyszámban való részvételért kapott rágógumi, vagy a győzelemért járó csokoládé jelentette, hallyen még nem volt! Kulturális napra invitálja a falu, s a környék apraját-nagyját a Csemadok vágfarkasdi (Vlőany) szervezete. Az érte sítőn a rendezők tarka műsort, kellemes és hasznos időtöltést ígérnek minden résztve vönek. Pénteken este a faluban még látszólag minden úgy történik mint mindig a hét utolsó munkanapján. A lassan elcsendesülő utcákon még itt-ott családjához siet néhány hazatérő ingázó, kiknek alakját meg-megvi tágítja a bezárt boltok kirakataiból halványan sugárzó fény. Ilyenkor még a kocsmákban és a borozókban is csak a törzsvendégek lopják idejüket. A legtöbb házban már összejött hétvégére a család, s vacsorához készülöd nek. Az ablakokon kiszűrődő edényzörgést aztán mindinkább elnyomja a falusi ember legkedveltebb és sajnos általában egyetlen szórakoztatójának, a tévének a hangja. Ám néhány tucatnyi lelkes helybeli fiatal — mint az utóbbi hétvégeken mindig — ma sem a képernyő előtt, de még csak nem is a kávéházban tölti esti szabadidejét, hanem a kultúrházban. Készülnek a holnapi fellépés re, vagy éppen lótnak-futnak, intézkednek, hogy a rendezvény ügy sikerüljön, ahogy azt elképzelték. Egy segítőkész család házatájá ról meg ínycsiklandozó illat terjeng, szorgos kezek készítik a másnapi ünnepi vacsorára a finom disznótorost. Amikorra befejeződik a próba, elkészül a hurka, a kolbász, a falu népe már az igazak álmát alussza. ÉP TESTBEN ... Másnap aztán kora reggel megélénkül ez a mátyusföldi település. Népes gyerekhad igyekszik szaporán az iskola felé — szemlá tomást nagyobb lelkesedéssel mint máskor. Nem csoda! Az egész délelőtt övék a torna terem. Narancsik Gyula iskolaigazgató, a Csemadok helyi szervezetének elnöke üdvözlő szavai után kezdetét veszik a sportjátékok. A farkasdi magyar tanítási nyelvű alap iskola növendékei pillanatokon belül óriási csatát vívnak a szomszédos negyedi (Neded) magyar iskola csapatával teremfociban, vál tófutásban, mindenféle ügyességi versenyben. A nézők csak úgy kapkodják a fejüket, forrósodik a hangulat. Kérem? Hogy mindez remek dolog, csak éppen nem tipikusan kulturális napi program? Lehet. Tudták ezt a rendezők is. Azonban céljukat, hogy felráz zák téli álmából a falu népét, a gyerekek esetében — mint azt kipirult arcuk, verseny Csiba Lajos, agrármérnök a fólia alatti zöldségtermesztésről tart előadást Modern tánc a vágfarkasdi lányok előadásában Mozaik az esztrádmű sorból nem a játék, a sportolás. Márpedig ez nem kis eredmény. A gyerekeknek lazításként aztán a tornatermi diszkóban jólesik egyet táncolni, mert ma itt ezt is lehet. Igaz. nincs fényorgona, nem csillog-villog semmilyen technikai csoda, csak a gyerekek szeme, de az annál inkább. TESSÉK VÁLASZTANI! A délutáni program viszont már a fiatalokat és az idősebbeket várja. Vágfarkasd mindig is zöldségtermesztéséről volt ismert, s nem csak a környéken. Jönnek is a kertészkedők szép számmal a kultúrház kistermébe. Csiba Sándor, agrármérnök érdekes és tanulságos előadására, hiszen a talajelőkészítésről és a fólia alatti zöldségtermesztésről beszél tudományos megalapozottsággal, nagy tapasztalat birtokában. Aztán a szakember rögtönzött tanácsadót nyit. Kérdésből van elég, de az idő sürget. A nagyteremben már készen állnak a zenészek és egy táncos lábú pár. hogy kezdődjék a táncház. Érdeklődőből itt sincs hiány. Miután kellemesen elfáradt aki nem rest, Pukkai László, a Galántai magyar gimnázium tanára Vágfarkasd és környékének történelméről tart előadást. A rendhagyó történelemórán a hallgatóság megtudhatja, hogy falujuk területén már a bronzkorban, majd a római időkben is laktak emberek, s hogy mint települést legelőször 1113-ban említik az irásemlékek Forcas néven. Továbbá azt, hogy az 1572-ben elpusztult falut csak a 17. században építették újjá, de 1715-ben 26 háztartása és a Vág folyón már két vízimalma volt. Az idő múlásával azonban nemcsak a falu képe változott, hiszen 1786-ban már Farkasád néven jegyzik. Ötven évvel később több mint háromezer lakosa volt, miközben vásárjogot is kapott. Farkasdot a kilencszázas évek elején nem kerülték el a munkásmozgalom megmozdulásai sem. A tartalmas előadást az esti órákban jelenetekkel, modem, népi- és cigánytánccal tarkított esztrádmüsor követi, amelyet Mátyus Zoltánná pedagógus tanított be. VERS A BÁLON Körös Zoltán, a rendezvény főszervezője, a Csemadok helyi szervezetének vezetőségi tagja, Bödőkné Szőcs Éva, a háttérből irányító és ötletadó, a mintegy harmincfős szereplőgárda. s vezetőjük, valamint az összes közreműködő elismerést érdemelnek. A jövőben remélhetőleg még több segítőtársra lelnek, hiszen ezzel az egésznapos rendezvénnyel minden bizonnyal sikerült ráébreszteni a falu lakosságát, hogy a kikapcsolódást, a jó szórakozást nemcsak a televízió, az évente megrendezett juniális és szüreti mulatság jelentheti számára. Még az egész napos rendezvény záróakkordját jelentő bálon is érezni lehetett, hogy más mint általában. Talán azért is, mert a jelenlevő szereplők és közreműködők úgy érezhették, előtte valamit adtak a kulturális nap részvevőinek, akik viszont a pénzükért a szokottnál tartalmasabbat kaptak, még a bálon is. Például hallhatták Györy Dezső gyönyörű versét, az Új arcú magyarok címűt, amellyel tolmácsolója, Bödőkné Szőcs Éva egy pillanatra meghökkentette (vers a bálon?), majd magával ragadta a táncolásról szinte megfeledkező vendégeket. S ha az ünnepi hangulatot még ezek után lehetett fokozni, akkor azt a vágsellyei (Šaľa) Baráti Kör népi együttes megtette szépen előadott verbunkos nyitótáncával. Lehet, hogy hagyomány teremtődött Vágfarkasdon? Lesz folytatás? Reménykedjünk benne! BARANYAI LAJOS Fotó: a szerző 6
