A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
LÁNYOK A „KASZÁRNYASZIGETEN" mekeket, a tisztálkodás után kapják a reggelijüket, majd egy röpke tízórai és az ebédszünet kivételével két óráig a tantermekben foglalatoskodnak. Persze a délutánjaik sem szabadok, nevelőink sajátos órarend szerint, egészen a takaródéig különböző foglalkozásokat biztosítanak a számukra. Egyetlen percre sem maradnak egyedül. A jó magaviseletűek, pedagógusaik pontozásos értékelésrendszere alapján esténként tévét nézhetnek, magnózhatnak, levelet írhatnak szüleiknek, ismerőseiknek, volt barátaiknak. A rendes magavíseletü diákjaink számára havi harminc korona zsebpénz is jár. Körülnézhetek a lakószobákban is. Találomra K. Angelikához kopogtatok be. A szelíd szemű, éjfekete hajú leány épp ágyhuzatot cserél. — A szüleim — fog a mesélésbe kis pihenőt tartva — alkoholisták. Tizenegyen vagyunk testvérek, heten közülünk most is intézetben élnek. A többiek már felnőttek. Mit sem törődtem a tanulással, barátaimmal az erdőben kóboroltunk. Ez ideig, magam sem tudom pontosan, négyszer vagy ötször ismételtem osztályt. Angelika, tudom meg később, az intézet mintalakója, a legjobb magavíseletü leány. A lobb markában egész beszélgetésünk alatt zsebkendőt gyüröget. — Tizenöt éves vagyok, már teljesen megváltoztam — tördeli idegesen az ujjait —, mégsem mehetek haza. Még látogatóba sem. A szüleim ugyanis hallani sem akarnak rólam. Elered a könnye. Magára hagyom. Odébb P. Ivett nyit ajtót. Ivett az ügyeletes „fenegyerek". Most, szerencsémre, épp csendes, beszélő kedvében lelem. — Hatodikos vagyok, pedig már betöltöttem a tizenötödik életévemet is. Hiába — neveti el magát —, nem fűlik a fogam a tanuláshoz. Ha rám tör a kalandvágy, a mehetnék, nehezen bírnak velem az oktatók. Egyszer már felvágtam az ereimet is. A legtöbb rossz pontot én gyűjtöttem össze az intézetben. Sokszor török-zúzok, nem bírok magammal. Az ital meg a cigi nagyon hiányzik. Nem csodálom, hogy nem engednek ki az épületből'. .. Mariska beszédes, huncut szemű, csupa mosoly magyar lány. Haja gesztenyeszínü, ha nem mondja, eszembe sem jutna, hogy — legtöbb társához hasonlóan — neki is cigány vér folyik az ereiben. Az apám még csecsemőkoromban elvált az édesanyámtól — jegyzem fel a történetét —, anyu üzemi konyhán dolgozott, nemigen ért rá a gyerekekkel foglalkozni. De nekünk sem kellett több. Tanulás helyett csavargással ütöttem agyon az időt. Később egy nyolctagú galeribe kerültem. Anyu hiába korholt, mit sem ért a kérő szó. Ez lett a vége. Ha betöltőm a tizennyolcadik évemet, hazamegyek. Nézze — tárja ki a szekrényajtót —, sok divatos ruhám van nekem. A nádszálvékony másik Angelikát Tandelné Fekete Edit nevelőnő mutatja be. — Tizenöt esztendős ő is, csendes, szótlan teremtés, ki gondolná, hogy hónapokig csövezett. — Egy ambiciózus pedagógus — bizonygatja a tanári szobában Szalatnyai János — minálunk megmutathatja rátermettségét, szakmai felkészültségét... Az épülettel még mindig sok a gondunk-bajunk. Jövőre a gyerekekkel konyhakerti növényeket szeretnénk termeszteni. A lányok ittlétük alatt a kisegítő szaktanintézet kertészeti szakát végzik el. Csak fehérneműjüket mossák egyedül, többi ruhadarabjaikat mosónő tart„Tel/esen megváltoztam mar ja rendben, tisztán. A nevelők mindannyiunkról naplót vezetnek. 2 Tizenéves serdülő lányok mind. „Problémás" gyerekek... Nyiladozó életük legnehezebb óráiban magukra, támasz nélkül maradtak, s az első megmérettetésen — megbuktak. De — államunk gondoskodása révén — most lehetőségük van az ismétlésre, újravizsgázásra ... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Idestova hét esztendeje megárvult az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) kaszárnya épülete. Aztán pár hónap múltán, 1980. szeptember elsején ismét benépesültek a zömök kétszintes volt laktanya helyiségei. A felújított, átalakított. újrabútorozott szobákat kis honfoglalók, rútul magukra hagyott, csecsemőkorból alig kinőtt gyermekek és nagyobb, állami gondozásra szorult emberpalánták vehették birtokukba. Pedig a ház — mondták a rossznyelvek — gyógyszertár, orvosi rendelő és postahivatal számára is ideális lett volna . .. Öt kerek esztendőn át éltek a gyerekek Ipolybalogon. Ekkor azonban megszűnt az otthon, a községgel, környezetükkel, s egymással már-már teljesen megbarátkozó kis lakók Szlovákia egyéb hasonló intézményeibe mentek, az ajtóra jókora lakat került, a gyermekotthon bezárta kapuit... Két évig üresen, kihasználatlanul állt a terebélyes porta. A múlt év április 4-én azonban újfent az állami gondozásba kényszerült gyermeklányok otthonává vált a hajdani kaszámyaépület. Ezúttal a szomszédos szécsénkei (Sečianky) gyermeknevelö intézet 31 lakója költözött új, balogi szálláshelyére. — Persze — magyarázza Kováč János intézeti igazgató —, előbb ismét rendbe kellett hozatnunk az épületet. A bútorok zömét szinte pozdorjává zúzva találtuk, mindössze néhány függönytartót tudtunk felhasználni a régi leltári lakberendezési tárgyak közül. Nyolcvanezerért újramázoltattuk a belső falakat és a nyílászáró szerkezeteket. A tatarozás: a festés-mázolás, valamint a bútorcsere mintegy 600 000 koronába ke rült. Ilyen gazdagok lennénk? 1 A házba nem könnyű bejutni. A bejárati ajtót zárva találom. Hát becsöngetek. Pár pillanat múltán hallom, kulcs fordul a zárban ... Szalatnyai János vezető nevelőtanár jött elém. — Zárjuk az ajtókat — mondja a kedves szavú pedagógus már a hivatali szobában —, ami természetes is, hiszen intézetünkben többnyire úgynevezett „nehezen nevelhető" gyermekekkel foglalkozunk. Olyan tiz-tizennégy esztendős leányok élnek minálunk, akik leginkább sorozatos kisebb-nagyobb vétsé-Sétára indulnak az intézetlakók „b /or / /en bi/n/k vett / t //velők — Intézetünkben — mondja Kováč János igazgató — „nehezen nevelhető" gyerekekkel foglalkozunk gekért: tolvajlásért, rendszeres iskolakerülésért, esetleg a megromlott családi viszonyok következményeként kerültek állami ügyelet alá ... Hamarosan harminchatra duzzasztjuk fel a gyermeklétszámot. Tizennégy tagú oktató, felvigyázó és kiszolgáló személyzettel dolgozunk, de egyelőre szakmunkás- és pedagógushiánnyal egyaránt küzdünk. Nyolc helyiségben hármasával, vagy hatodmagukkal laknak a lányok. Nézzük a házirendet is: — Minden reggel fél hétkor keltjük a gyer„Sok itos ruh/z m, bw gnézl" ti" szófián teremtes 4
