A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
Ebben a nem nagy, de szép fekvésű, gyönyörű fürdőbe vezető út nem mindennapján érdekes. Idefelé jövet érdemes megállni Szepsiben (Moldava nad Bodvou), Jászón (Jasov), Mecenzéfen és Stószon, ha pedig a másik irányból érkezünk, akkor Gőlnicbányán (Gelnica), Szepesremetén (Mnišek nad Hnilcom) és Szomolnokon (Smolník). .. Akad ezekben a helységekben is látnivaló bőven. Festői tájon, idillikus környezetben fekszik Stósz-fürdő, ez a klimatikus gyógykezelésre kiválóan alkalmas hely. Két irányból kanyarog fenyvesek, hegyek-völgyek között az idevezetö két út. Az egyik délkeletről, Mecenzéf (Medzev), Stósz (Štós) irányából fut fel a fürdőig, a másik északnyugat felől, Szomolnok (Smolník) irányából vezet erre. A hatszáz méter tengerszint feletti magasságban található fürdő 1882-ben nyitotta meg kapuit. Századunk 30-as éveiben modernizálták a sokak gyógyulását elősegítő, sűrű fenyvesek közt megbúvó szanatóriumot. Sokan a „fürdő" fogalma alatt kizárólag az ásványvízforrásokat értik. Ezekből is található itt nem egy. De Stószon az idillikus környezet, a középhegyvidéki éghajlat, a levegő gazdag oxigéntartalma, a csönd, a romantikus tisztásokhoz vezető hegyi ösvények szintén a fürdő „tartozékai" — ez mind-mind a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők gyógyulását szolgálja. Nem véletlenül érezték s érzik itt jól magukat a bányászok, s az sem véletlen, hogy az egész fürdőt már évek óta a jáchymovi szénbánya bérli. A fürdő kb. 1 kilométernyire fekszik Stósz községtől, még a Kassa-vidéki (Košice vidiek) járásban az Iglói (Spišská Nová Ves) járás szomszédságában. Figyelemre méltó a község történelme is. A feltételezések szerint valamikor szláv népesség lakott itt, de Stósz első okiratos említése 1341-ből származik. Ekkor érkeznek az első német telepesek, akik többségükben bányászattal foglalkoztak, s ők dolgoztak a vaseszközök előállítását szolgáló hámorokban. Ezek a hámorok egészen a közelmúltig a mecenzéfi völgy jelképei voltak A bányászházak szinte hajszálpontoiin egyformák voltak, hasonlók azokhoz az épületekhez, melyeket majdcsaknem valamennyi szepességi város történelmi központjában megcsodálhatunk. A XVIII. században Stósz szabad bányaváros volt, s egészen 1920-ig termeltek itt ki vasat és ezüstöt is. A községben példás egyetértésben élnek együtt a szlovák, a magyar és a német lakosok. 1920-tól 1970-ben bekövetkezett haláláig ebben a községben élt és alkotott az ismert magyar antifasiszta, internacionalista, író, publicista: Fábry Zoltán. Itt temették el öt, s síremléke és a Fábry-ház ma is híven őrzik emlékét. Akármelyik irányból érkezünk is, a fürdőbe jutunk, ahol nemcsak a föld alatt dolgozó emberek egészségét próbálják visszaadni, hanem minden látogatót mintha erővel, életkedvvel töltenének fel. RAKOVSKÝ FRANTIŠEK Fotó: a szerző 5
