A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
NYÍLTSÁG ÉS ALKOTÓ LÉGKÖR „Gorbacsov elvtársnak személyes varázsa van, jó vele tárgyalni, beszélgetni. Nem kényszeríti a másikra saját nézeteit, tárgyszerűen érvel és kész meghallgatni mások véleményét is. Az ilyen alkotó légkörű beszélgetés veti fel, mit lehet javítani, mit kell tenni, ennek során merülnek fel új és új ötletek." — mondotta a csehszlovák sajtónak adott nyilatkozatában Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára Moszkvából Prága felé tartva a különrepülögép fedélzetén. Országaink egy úton haladnak a gyorsítás és átalakítás területén. A gyorsítás és átalakítás nem jelszó, hanem forradalmi tartalmat hordozó kulcsszavai egy nemrég megindult folyamatnak és egyben kiindulópontjai az elmúlt két-három esztendőt felölelő mindenfajta elemzésnek. A gyorsítás volt szovjet testvérpártunk válasza a megelőző mintegy másfél évtized gondjaira, a fejlődési ütem lassulására. Meghirdetése a történelmi felelősség felismerését tanúsította: a Szovjetuniónak a társadalmi-gazdasági fejlődés dinamizálásával kell válaszolnia a változó belső- és nemzetközi — világpolitikai és világgazdasági — feltételek új kihívására. És a válasz meghatározza az ország történelmi sorsát, a szocializmus helyzetét a világban. Kiindulópontként az az újra hangoztató felismerés szolgál, hogy a szocialista országok éppen belső építőmunkájukkal gyakorolhatják a legnagyobb befolyást a történelmi fejlődés menetére. A Szovjetunióban és hazánkban is felmerült a probléma, a nemzeti gazdaságok áttérése az intenzifikálás útjára. Ehhez itt is és ott is nélkülözhetetlenek azok a komoly változások a gazdasági tervezés és irányítás rendszerében, amelyek lehetővé teszik a szocialista tervgazdaság tartalékainak jobb hasznosítását. E feladat megoldása nagymértékben függ azoknak a gazdasági reformoknak és kísérleteknek az eredményétől, amelyeket az utóbbi években folytatunk. Ezek jellemző vonása az áttérés a gazdasági önelszámolásra, az irányításban alkalmazott közgazdasági szabályozók hatókörének szá-, mottevö kiterjesztése, az adminisztratív szabályozók csökkenése mellett, a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok kiépítése a KGST-országokban stb. Nem titok, hogy ma a KGST-tagországok közötti integrációs együttműködés színvonala és formái nem felelnek meg maradéktalanul a fejlődésünk új szakaszán felmerülő feladatoknak. Jakeš elvtárs említett nyilatkozatában meg is mondta, hogy a helyzet megköveteli a különböző bürokratikus akadályok felszámolását. A CSKP KB főtitkára elmondotta azt is, hogy teljes a nézetazonosság országaink között a nemzetközi helyzet megítélését illetően is. De szó volt a tanácskozásokon olyan kérdésekről is, mint az ideológiai munka kibontakoztatása jelentős évfordulók aspektusából. így azonos nézetet vall a két párt a húsz évvel ezelőtti csehszlovákiai válságot illetően is. Az egyetértés kifejezése mellett hangot kapott az a nézet is, hogy mindenkinek alkotó módon kell hozzálátnia problémái megoldásához, hogy a dolgokat nem szabad mechanikusan átvenni, mivel minden ország saját történelmi fejlődésen ment keresztül, bár a legfőbb és döntő tényezőket illetően a tendenciák azonosak, néhány esetben a módszerek is hasonlók.-str-A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására 1988. január 11-én kétnapos munkalátogatásra Moszkvába utazott Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára. A látogatás során találkozott Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával, akivel áttekintették a két ország belpolitikájával kapcsolatos kérdések széles körét és a nemzetközi helyzetet JANUAR '88 Nyugatnémet—norvég tárgyalásokat folytattak Bonnban. Genscher és Stoltenberg síkraszálltak azért, hogy a genfi leszerelési konferencián még az idén be kell fejezni a vegyi eszközök betiltásáért folytatott párbeszédet, s azonnal meg kell kezdeni az európai ha gyományos fegyverzetekről a tárgyalásokat. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter január 4—6 között munkalátogatást tett az Afgán Köztársaságban. Két ízben találkozott Nadzsibullahhal, az ANDP KB főtitkárával, allamfö-SZERDA vei, akinek tolmácsolta Mihail Gorbacsov szívélyes üdvözletét. Nad-6 zsibullah tájékoztatta vendégét az afgán belpolitikai helyzetről, s rámutatott az országszerte kibontakozott párbeszéd fejlődésére. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hivatalos látogatásra Fran-CSÜTÖRTÖK ciaországba utazott. A látogatásra Francois Mitterrand francia államfő meghívására került sor. Michael Armacost, az amerikai külügyminiszter helyettese befejezte háromnapos pakisztáni látogatását, s kijelentette, hogy: az PENTEK Egyesült Államok az afgán konfliktus „igazságos és becsületes" rendezésére törekszik. Giovanni Goria olasz kormányfő befejezte kétnapos indiai látogatását. Gandhi kormányfővel elsö-SZOMBAT sorban a gazdasági együttmükö dés bővítéséről tárgyalt. Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter befejezte egyhetes körútját a Perzsa-öböl menti országokban. Ott-tartózkodása során találkozott Hoszni Mubarak VASARNAP 10 egyiptomi elnökkel is, akivel elsősorban azt tekintették át, Egyiptom hogyan járulhatna hozzá a Perzsa-öböl országainak védelméhez. A svéd kormány meghívására hivatalos látogatásra Stockholmba utazott Nyikolaj Rizskov, az SZKP 11 KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. A nukleáris es ürfegyverekröl folytatott szovjet—amerikai megbe-12 szelesek újabb fordulójára Genfbe érkezett a szovjet küldöttség. fedőét o/oűjŐ. .. Levelet vétek — immár egy hete. Naponta telefonálok a feladónak, idegesítem őt a bizalmatlanságommal, s ő naponta elismétli: értsd meg. azt a levelet feladtam! Elhiszem én, elhiszem, csak éppen égető szükségem lenne a bolyongó boríték tartalmára, tenni akarok valamit, hogy mielőbb a a kezemben legyen. De hát mit tehetek ? A postára hiába megyek, ott a legjobb esetben is csak kinevetnének, de a legvalószínűbb, hogy szóba sem állnának velem, vagy ha mégis, akkor a szokásos módon, úgy, hogy sértődötten rám förmednek: őket ne molesztáljam! Igaz is: miért molesztálom én a postát?! Miféle jogon lopom én az ő drága munkaidejüket — nemdebár?! Eljátszadozom a gondolattal, hogy egyszer, ha majd mégis megjön az a küldemény, akkor elmegyek majd az illetékesekhez és tényszerűen eiébük tárom a bizonyítékaimat, miszerint az elfuserált szolgáltatással ilyen és ilyen összegű kárt okoztak nekem, ezért kérem ez összeg megtérítését. Természetesen megint csak kinevetnének, vagy felháborodnának. De én nyakas lennék és bírósági úton próbálnám behajtani jogos követelésemet Nem tudom, hová vezetne majd e procedúra, meddig tartana, milyen áldozatokat kívánna időben, pénzben, s az idegzet próbatételében. A bíróság nekem adna ugyan igazat de az igazi vesztes alighanem mégiscsak én lennék, mert hiszen hol tennék már attól, hogy semmi mást nem akartam, mint átvenni egy rendesen megcímzett postai küldeményt. Táviratot adok fel. A posta dolgozója azt kérdi tőlem: sürgős? Micsoda sürgős-e? — kérdezem. Hát a távirat — mondja ártatlan tekintettel. Hát persze hogy sürgős, hiszen távirat — dadogom én érteden tekintettel, miközben ő türelmesen megmagyarázza nekem, hogy kétféle távirati díjszabás létezik, mint ahogy kétféle távirat is: sürgős és nem sürgős. Nem tudom, a kedves Olvasó hallott-e már ilyesmit, de én még nem. Ennek ellenére sem lepődöm meg. mert a postán már régen nem szoktam meglepődni. Keservesen ugyan, de hozzászoktam, hogy a kézbesítő nem mászik fel az emeletre, hogy kézbesítse a levelet, hogy telefonszámlát reklamálni szinte teljesen reménytelen. Hozzászoktam, hogy a kézbesítő időnként mégiscsak felmászik az emeletre — ha ■ pénzt hoz. Mert a pénzküldeményből illik adni némi borravalót. Egyéb esetekben mindent bedob a postaládába, a leggyakrabban persze csak egy hanyagul kitöltött értesítőcédulát, miszerint menjek a postára a levelemért. Amint a kedves Olvasó a fentiekből sejtheti: nekem a postával sok bajom van. Hát igen. De kérdem én: kinek nincs? Meg aztán nemcsak a postáról van itt szó. hanem arról az idők során idáig romlott szemléletről, miszerint a kötelességet az adott szót nem betartani manapság nem ügy, nem ok a felháborodásra, méginkább nem ok holmi követelődzésre. Hogy hol, mikor kezdődhetett mindez? Nem tudom. Talán a vasút kezdte, amikor menetrendben kinyomtatva ígérte a vonat indulását de a vonatot száz perces késéssel indította el, amit egy recsegő megafonon volt szíves közölni az utasokkal, de elnézést már elfelejtett kérni. Mert a vasút, a posta ugyebár nagyobb tekintély annál, mintsem elnézést kérjen attól, akit becsapott Utóirat: Az Aeroflot szovjet légitársaság ezentúl visszatéríti a viteldíj valahányadát... De csak akkor, ha késik a járat Gondolom, ezentúl nem késik majd. És pontosan ezért nem késik majd. No meg persze a gyorsítás miatt. Merthogy a kettő szorosan összefügg. 3
