A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-29 / 5. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL KÖZÉRDEK Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnökének írása Batta György: A SZÁZGÓLOSOK KLUBJÁBAN Zs. Nagy Lajos: A FŐVÁROS MUTASSON PÉLDÁT (Interjú a Csemadok vb elnökével) Fábián József: TÉLVÉGI SZOKÁSOK Mács József: NOTESZLAPOK Dénes György: KISFALUDY KÁROLY Polgári László: MODEMEK A SZÁMÍTÁSTECHNIKÁBAN Címlapunkon Gyökeres György felvételei A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: F“NS — Ústredná expedícia tlače. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ICSO JÁNOS mérnök, a tornagörgői-szádalmási (Hrhov-Jablonov nad Turňou) Béke Efsz elnöke — 1934-ben születtem Tornagörgőn kisparaszti család harmadik gyermekeként. Édesapámat a frontra vitték, ott is veszett, édesanyám egyedül maradt négy gyermekkel. Rengeteget dolgozott, s mi is már hatéves korunktól a mezőre jártunk. Én abból az időből a naponkénti kemény munkára emlékszem. meg arra, hogy nem mindig mehettem játszani. Szántás, vetés, betakarítás, és sok minden más, az én gondom is volt. A szekéren ülve olvastam, tanultam, messze volt a határ, némelyik földünk 6—7 kilométerre a falutól, sokáig tartott, míg a jármos tehenek elballagtak odáig. Iskolából gyakran kimaradtam. A tanítómtól ezért sokszor ki is kaptam. Mindez már a front után történt, de még 1948 februárja előtt. Szerettem iskolába járni, a nehéz paraszti munka tartott vissza látogatásától. Ráczhalminé Szopkó Anna volt az első tanítóm. Jól tanultam a keze alatt. Amikor pedig megnyitották a magyar iskolát, Szőllös András állt a katedrára. Könnyebb volt tanulni anyanyelven. A munka miatt azonban még mindig kimaradoztam ar iskolából. Hátránya persze nem volt. Megtanultam otthon a leckét. Tizenhét éves lehettem, amikor gondoltam egyet, és elmentem Kassára (Košice) a vásárra, ahonnan lovakkal tértem vissza. Akkortájt épült itt a halastó, fuvarosok kellettek a föld, a kő hordásához, én is beálltam közéjük, volt úgy, hogy naponta húsz köbméter földet, követ raktam fel magam a szekérre, s amint letelt a nyolc órás munkaidő, mentem szántani, vetni a mezőre. 1949-ben egyházi birtokon megalakult falumban a szövetkezet, s rá három évre már a község kétharmada társult. Édesanyám nem akart beállni, pedig sokat betegeskedett, meg én is bevonultam katonának, csak a húgom és a nővérem maradtak vele, a bátyám is katona volt. 1949-ben a Csemadok helyi szervezete is megalakult Görgőn, én is egyik alapító tagja voltam. S akkor úgy folyt az életem, hogy nappal fuvarozás, délután mezei munka, este Csemadok-gyűlés! Meg színdarab-próbák! Ráczhalminé volt a karmester. Bmoban katonáskodtam a tüzéreknél. Ott tanultam egy keveset csehül. Sokan voltunk magyarok az alakulatnál Szepsi és Kassa környékéről. Még katonaság után (1956) is fuvaroztam, épült a tornai cementgyár, aztán ... 1957 őszén beléptünk a szövetkezetbe. Belátta anyám is. úgy lesz jobb! — Az életem csak annyiban változott ÉLETUTAK meg, hogy most már a szövetkezetben dolgoztam. Akkor még nem voltak gépek, egyetlen Zetor traktorunk volt, lovakkal végeztük a munkát, néha hatvan pár ló ment szántani. Szekéren hordtuk az épületanyagot is a tehénistálló és a raktár építéséhez. 1960-ban a szövetkezet tagjaként jelentkeztem a szepsi mezőgazdasági iskolába. A Csemadok hivatásos dolgozói ismertették fel velem, hogy tanulás nélkül nem sokra viszem. A szövetkezet vezetői nem toltak, de nem is álltak az utamba. Saját költségen tanultam a szepsi kétéves mesteriskolában. Ma már a szövetkezet havonta 800 korona ösztöndíjat fizet a főiskolásának, és még útiköltséget térít, meg könyvek vásárlására is utal ki pénzt. Levelező tagozaton végeztem el a mesteriskolát, s magamtól rájöttem, nem lehet félúton megállni. A szepsi mezőgazdasági technikumban folytattam a tanulást. Akkor már segédzootechnikus voltam a szövetkezetben. A takarmányhiány a mindennapos gondjaink közé tartozott. Keverő üzemeink még nem voltak, saját darálóinkkal segítettünk magunkon. Meg úgy is, hogy a kiöregedett lovainkat feletettük a baromfiakkal. De a gépesítés folyt, és a múló évekkel könnyebb lett a munkánk. 1964-ben meghalt édesanyám, éppen a családi házunkat építettük át. Az építkezés nehezebben ment, kölcsönt senki nem adott, gépekkel sem segített a szövetkezet. A húgom is akkor végezte el a pedagógiai főiskolát, a bátyám meg már tanított Királyhelmecen (Kr. Chlmec), a nővérem is régebbtől férjnél volt. Rádöbbentem, hogy nősülnöm kell. A szövetkezet kezdett talpraállni. megszűntek a takarmánygondok, továbbra is segédzootechnikus voltam. A főiskola elvégzését forgattam a fejemben, mert láttam, szükség van képzett emberekre! 1970-ben elsőéves hallgató lettem a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztési szakán. Ekkor már fözootechnikusi állásom volt a szövetkezetben. Levelező tagozatos voltam, s öt évig az „istállóból" jártam Nyitrára. Sokat tanultam, bővültek az ismereteim főleg a biológiai tudományok területén. Szövetkezetbe lépésemtől a főiskola befejezéséig nem voltam szabadságon. Azelőtt sem. A diplomamunkámat is úgy írtam meg, hogy a szabadságomból nem vettem ki egy napot sem. Abban az időben a zootechnikus éjjel-nappal szolgálatban volt. El ne felejtsem mondani, hogy 1971-ben megnősültem. Feleségem a szepsi gyógyszertárban dolgozik. Szombati napon volt az esküvőnk, s én vasárnap vizsgára utaztam Nyitrára. Igazi diákéletem soha nem volt. Én elmondhatom, hogy az „eke szarva mellől" végeztem el az egyetemet! Negyvenegy éves koromban avattak agrármérnökké a feleségem jelenlétében, aki megértéssel viselte a tanulásommal járó nehézségeket. — Közben a szövetkezet nagyot fejlődött. A takarmánygonddal párhuzamosan növekedett az állatállomány, a tejhozam, megszilárdult a termelés biztonsága, megduplázódott a dolgozók jövedelme. A főiskola elvégzése után megkönnyebbülve már csak a munkának éltem. A Nyitrán szerzett ismeretet és tapasztalatot folyamatosan felhasználtam, ahol lehetett. Itt említeném, hogy A takarmányozás korszerűsítése a szövetkezetben címmel írtam diplomamunkát. Az ebben foglaltaknak ma is hasznát vesszük. Minden takarmányt zúzunk, keverünk, granulálunk, bár idővel nagyon költséges lett ez a munka, de még mindig megéri, s lehetőségünk van a költségek csökkentésére a szádalmási 02 kompresszorállomás hulladékhőjének a felhasználásával! Mikor főiskolára jártam, és még azután is három évig Burkus János volt a szövetkezet elnöke, aki jól vezette a gazdaságot, de 1978-ban nyugdíjba vonult, s akkor a tagság az irányító szervekkel egyetértésben engem választott meg elnöknek. Fontos feladatnak tekintettem a szociális létesítmények udvaronkénti építését, az udvarok aszfaltozását, az istállók korszerűsítését (ez még most is tart), a termelés fejlesztését, a rentabilitás javítását, a termelési versenyben való helytállást. Az adottságaink persze nem a legjobbak. Hegyes vidék a miénk, és a Torna-patak völgyét mostanáig nem csapolták le. Most foglalkozunk vele. Jó földjeink elmocsarasodtak, a sziklás dombokra szorult a termelés. Nagy erővel láttunk hozzá a mocsaras részek lecsapolásához, termővé tételéhez. Öt éven belül minden talpalatnyi földet termékennyé akarunk tenni. Nehezíti munkánkat a természetvédelem. Nekik az lenne jó, ha az egész völgy egy nagy mocsár lenne. Nekünk más a véleményünk. Egyedi eset az országban, hogy határunkban kétmillió koronát meghaladó kárt okoznak a mezei vadak. A természetvédelem itt is akadályokat gördít a bajt megelőző munkánk útjába. Terveink vannak a védekezésre. A fontos termőterületek körülkerítésével! Sajnos, mind a mai napig várnunk kell a természetvédők beleegyezésére. Pedig a keletkezett károkat a tagság zsebe érzi meg, nem utolsósorban a közellátás szenvedi meg. Görgő 1980 óta Szádalmással, Körtvélyessel, Jabloncával egyesült szövetkezet. Háromezerszázötven hektáron gazdálkodik 570 tagunk. Egyesülés után a szövetkezet teljesítménye megkétszereződött. Javult a szociális ellátottság és a termelési biztonság, de a dolgozók átlagkeresete még mindig alacsony : 2 071 korona. Az elnök feladata lényegében nem változott, bár nehezebbek lettek a termelési és a szervezési feltételek. — Számomra az a kikapcsolódás, ha a mezőn lehetek. Olyankor a gondolatok is jobban jönnek. Kertészkedem is magamnak. A tudomány új dolgai is foglalkoztatnak, hiszen ezek nélkül a szövetkezet sem lehet meg. Kocsmát én még belülről nem láttam, a beosztottaimnak sem engedem meg. hogy ott szervezzék a munkát. Saját személygépkocsim van, de a kirándulást nem teszi lehetővé a munkaköröm. A mi munkánknak soha nincs vége, a biológiai folyamatok állandóak, állandó készenlétet parancsolnak. Célom optimálissá tenni a feltételeket minden munkahelyen, és elérni az elérhető eredményeket. A Csemadoknak változatlanul tagja vagyok, és a kulturális tevékenységet támogatom. A község és a szolgáltatások fejlesztését úgyszintén. Szeretnénk, ha ebben az ötéves tervben Szepsiből a gázvezeték elérné községünket, a tervezési munkák már megkezdődtek. Saját energiatermelésre is törekszünk a napenergia felhasználásával. A biogáz feldolgozásával is foglalkozunk. Ezek mind a meglepetés erejével hatnának, ha már készen lennének. Szakágazati kitüntetésben többször részesültem. A küzdelmes tanulásomhoz visszatérve: engem soha nem hajtott funkció elérésének a vágya. A tudásszomj dolgozott bennem. Ma sem jelent számomra terhet az új dolgok felfogása és elfogadása! A televíziónak nem vagyok rabja, a könyveknek, folyóiratoknak igen. És hát a műszaki újdonságoknak ... J* MÁCS JÓZSEF 2