A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-22 / 4. szám

NOTESZLAPOK

Folytatás a 13. oldalról

inkább általános szemléletváltásra lenne szükség. Ebbe pedig a gyógyszerészek presztízsének emelése, mondhatnám úgy is: visszaállítása éppen úgy beletartozik, mint az egészségügyi ellátás, a járóbeteg-kezelés, a kórházi ápolás színvonalának emelése. Mert ki tudja, lehet, más szintén úgy van. vele, mint én, aki azért tartok otthon ilyenolyan gyógyszerekből kisebb-nagyobb készletet, hogy egy múló rosszullét, vagy egy futó betegség esetén ne kelljen órák hosszat — tőlem súlyosabb betegek társaságában — a körzeti orvos rendelője előtt rostokolnom. Abba ugyanis csak belebetegedni lehet, kigyógyulni aligha.

2. Elöl csinos

Szelve a kilométereket az országutakon, elégedetten állapíthatom meg magamban: szépek hazánk falvai. Egyre több az új ház, csinosak a homlokzatok, tavasztól késő őszig az előkertek. De tessék csak kinézni a vonatablakon! Onnan a házak, a telkek hátulja látható, s ezt szemlélve olyan érzése támad az embernek, mintha a homlokzatok és a kertvégek között legalább félszázadnyi volna a különbség. Horpadt bádogtetö, rissz-rossz kóceráj, rozsdás vashordó, kerékabroncs, törött láda, kivénhedt mosógép teljes összevisszaságban. Lényegében évtizedek hordaléka. A kacatok egy részét talán még a gazda apja, netán nagyapja tette el, hogy majd jó lesz egyszer valamire. De nem lett semmire, csak maradt lomként, s újabbakkal szaporodik.

Természetesen, nem azokról a melléképületekről van szó, amelyek nélkülözhetetlenek a falusi házaknál. Bár azok között is az egyik rendezettebb, a másik elhanyagolt, a gazda természetétől függően. Az is nyilvánvaló, hogy tényleg akadnak olyan tárgyak, amelyeket nem lehet még eltüntetni, vagy valóban jók még valamire. Ám nem egy példa van rá, hogy az ilyesmiben is rendszert lehet teremteni. És kell(ene) is, hiszen aki sok pénzt ölt az utcafront szépítésébe, az áldozhatna egy kis időt meg energiát a hátsó traktusra is. Száz szónak is egy a vége: rendet kellene teremteni. Mert most bizony olyanok ezek a szóban forgó házak, mint az egyszeri lány, aki elöl tiszta, csinos volt, de hátul — uram bocsá' — bogáncsok lógtak a szoknyáján.

3. Bóvli

Azt mondja hamar dühbe guruló újságíró kollégám, ha még egyszer olyan kézirattal találkozik, amelyikben leírták azt a szót: minőség — ö bizony megtapossa. Vegyük már végre tudomásul, dohog tovább tollforgató-irógépkoptató kollégám, hogy a minőségről nem beszélni kell, hanem csinálni, hiszen sok esetben épp az a baj, hogy mindent agyonbeszélünk ... A ráolvasás itt nem segít — zárja le füstölgését a kolléga —, amíg nem válik kivétel nélkül mindenkinek vérévé a normális, tisztességes munka, addig a gondok nemigen enyhülnek.

Nos. a ráolvasás valóban nem segít! Rögtön nem is egy példát mondok. Nem tudom.

észrevették-e, hogy hazai gyártmányú cipő vásárlásakor nemegyszer aprócska cédulát is kap az ember, amin kerek-perec az áll, hogy a szóban forgó termék gyengén vízálló. Nem mondom, kitűnő ötlet, akárkinek is jutott az eszébe! Ha beázik a cipő, ha a zokninkban netán hóié tocsog, akkor sincs panasz, nincs sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Elvégre ők szóltak, ők megmondták előre, a gyártókat felelősség nem terheli. És ez itt a lényeg: elhárítani a felelősséget. Ehelyett egymásra, netán a károsultra való mutogatás van, de felelős, főleg egyszemélyben, az ritkán akad.

Említhetek egyéb példát is. Mondjuk azt, hogy én csupán eltűnődtem, amikor évekkel ezelőtt, akkoriban negyedikes-ötödikes lányomat számolni, pontosabban az egyszeregyre tanítottam. Közben pedig azon merengtem, hogy ki a felelős azért az elképesztő őrületért, hogy az elemista gyerekeket nem becsületes számolásra, hanem a halmazelmélethez igazodó saccolásra oktatják. Még szerencse, hogy a napköziben akadt egy régebbi vágású tanítónő, aki délutánonként és félig-meddig titokban megtanította gyermekeinket a számtani alapműveletekre. Mert az elsőben, másodikban ezt ugyanolyan tilos volt tanítani, mint mondjuk az öregkor szexuális problémáit.

Jó lenne tudni, hol a felelőse ennek a számolni akadozva tudó korosztálynak. Épp úgy, mint annak a gázra működő központifűtés-kazánnak, amely szüleim házában beszerelése óta még alig volt bekapcsolva, mert kereken egy esztendeje képtelenség fölhajtani hozzá valamennyi járulékos alkatrészt. Valahányszor szerelőt hívunk e fránya kazánhoz, úgy válaszolnak, mintha halva születetthez hívnánk ki a fodrászt. Joggal kérdem hát: ki találta ki ezt a kazánt, ki vette meg a külföldi licencnek csak egy részét, ki hagyta jóvá újításként ezt a terméket, ki gyártatta ezt a szerelők által is tévedésnek tartott készüléket? Vagy ki találta ki az alsó-felső lángra kapcsolható, jó sütőjű gáztűzhelyek helyett, a modernebbnek mondott, csak alsó lángon sütőt?

Lehet, hogy valakinek úgy tűnik, megint apróságokat hánytorgatok fel. Tudom, nem az Ízléstelen csomagoláson, a ruházati ipar divatjamúlt termékein, az áruellátás kisebbnagyobb zökkenőin, vagy egy talpán égett almáspitén múlik az ország sorsa. Mondom, tudom, de nem akarom megkérdezni, hogy ki a felelős a raktárokon lévő, milliárdokat érő, eladhatatlan bóvlikért, a már újkorukban is elaggott ipari cikkekért, netán a beszántott káposztáért. Pusztán azért említem föl mindezt, mert a napiparanccsá vált gazdasági átalakítás egyik alapvető követelménye, hogy mindenki — bárhol dolgozzék — újszerűén, azaz pontosan és felelősséggel végezze munkáját; hogy mindenütt értelmes rend legyen. És a gazdaságirányítás minden szintjén a felelőtlenségnek, a közérzetrongálásnak következménye legyen. Hogy ne gyengén vízálló felelősségelhárítással éljük mindennapjainkat.

MIKLÓSI PÉTER

EMBERI SORSOK

A KAPANYÉL IS ELSÜLHET?

A bűncselekmény után leggyakrabban ujj- és lábnyom marad a helyszínen, de sok esetben találni a tetthelyen vért, festéket, hajat, textilt, üveg- és kerámiaszemcsét, lövedéket, kést, baltát, vagy más, emberélet kioltására alkalmas eszközt. A bíróság előtt ezek nemegyszer bizonyító erővel bírnak, s attól függően, hogy a vádlott mellett, avagy ellene szólnak, csökkenhet vagy emelkedhet a kiszabott büntetés. Esetleg még az is kiderülhet, hogy vétlen ember került gyanúba. Ezért is fontos és felelősségteljes a bűnügyi technikai intézetek tevékenysége, amelyek Prágában, Bratislavában, illetve a Közbiztonsági Testület kerületi parancsnokságain működnek. Munkájukról dr. Zdenek Karabec főszakértővel beszélgettünk.

— A krimikből jó! ismert, hogy a tettes mindig gondosan letörli az ujjlenyomatát s az egyéb nyomokat is eltünteti. Az igazi bűnözők is hasonlóan cselekednek ?

— Minél jobban igyekeznek eltüntetni a nyomokat, annál több változást idéznek maguk is elő. A helyszín beszél, csak érteni kell a nyelvén ... Sok esetben „elmondja" például, hogy mi és mikor történt, kik lehettek az elkövetők, ismerték-e a környezetet, volt-e kapcsolatuk az áldozattal, netán milyen szokásaik voltak. Ilyenkor szokás fényképezni a helyszínt, rögzíteni a nyomokat, összegyűjteni a számba jöhető tárgyi bizonyítékokat. A bűnügyi technikusoknak mindig gondos, aprólékos feltáró munkát szükséges végezniük, mert előfordulhat, hogy egy-egy mikroszkopikus nagyságrendű nyom vezet el a tetteshez és perdöntő lehet az igazság felderítésében.

— Milyen ügyek fordulnak elő leggyakrabban?

— Betörés, erőszakos közösülés, emberölés, garázdaság és közlekedési baleset sérültjeinek cserbenhagyása. Emellett végzünk írás-, nyom- és fegyvervizsgálatokat, illetve fizikai, kémiai és biológiai elemzéseket. Az eddig elmondottakból nyilván kiderült már, hogy a bűnügyi technikusok napi munkájuk során megismerik és elsajátítják a legmodernebb vizsgálati módszereket, a szakértői tevékenység keretében pedig mind a bűnfelderítő, mind az igazságügyi hatóságokkal szorosan együttműködnek.

— A laboratóriumokban járja — ha például nem tűnik fel a mikroszkópok egyike alatt egy véres, piszkos kabátdarab — nem tudtam volna, hogy bűnügyi technikusok munkahelyén vagyok.

— Valóban nagyon sok olyan műszerrel dolgozunk, mint más kutatóintézetek. A sajátosság a vizsgálat tárgyában, a válaszra váró kérdésekben rejlik. Hogy csak egyetlen példát említsek: nem elég, ha a fegyverszakértö csupán a lövedék röppályáját tanulmányozza, mert legalább ennyire fontos, hogy milyen sajátos nyomok keletkeztek a fegyveren mindaddig, amíg a lövedék elhagyta annak csövét. A bizonyítási eljárásban az ilyesmi döntő jelentőségű lehet. Az is tudvalevő, hogy a vércsoport megállapítása egy beteg vagy sérült ember gyógyításánál milyen fontos. Ilyen esetben kellő mennyiségű vér áll az orvosi laboratórium rendelkezésére. A bűnügyi szakértőnek viszont jobbára beszáradt, szennyezett és sokszor igencsak parányi vérfoltból kell ugyanezt, vagy ennél is bonyolultabb dolgokat megállapítania. Egy jelentéktelennek látszó üvegszilánk elektronrnTiwSai

és röntgenbesugárzásos mikroanalízise is feltárhat fontos bizonyítékot.

— A szakértők sohasem tévednek ?

— A laboratóriumok műszaki felszereltségének színvonala a minimumra csökkenti a tévedés lehetőségét. Az esetleges hibák felderítésére és kiküszöbölésére szolgál, hogy ugyanarra a kérdésre — indokolt esetben — többféle vizsgálati módszerrel kívánunk feleletet kapni.

— A közvéleményt általában a fegyveres bűncselekmények zaklatják fel a leginkább. Korra, nemre, foglalkozásra való tekintettel behatárolható-e azok gyakorisága ?

—- Általános tapasztalat, hogy az emberek nagy része — nyilván kalandvágyból — vonzódik a fegyverekhez. A többség azonban le tudja küzdeni az iránta érzett vágyat; ugyanakkor akadnak olyanok is, akik bűncselekményektől sem riadnak vissza, hogy megkaparintsanak egy-egy lószerszámot. Ez utóbbiak közül kerülnek ki azok, akik még házilag is hajlandók barkácsolni valami ilyesmit. Szerencsére, ez nem mindig párosul bűnöző életmóddal, de veszélyfonásként mindenképp figyelmet érdemel.

— Hogyan lehet minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy azt a bizonyos „golyót" csak abból a fegyverből lőhettek ki?

— A kézi lőfegyverek szinte feltalálásuk óta azonos elven működnek. Jellemző rájuk a típus és a kaliber. A bűncselekmény helyszínén lefoglalt, vagy a holttestből eltávolított lövedék a kilövésre használt fegyver lényeges tulajdonságairól nyújt felvilágosítást. Mondjuk a löszertípusra. a kaliberre, a fordulási irányra vonatkozóan. A fegyvermüködési nyomokon belül levő apró karcolások, finom kopási sajátosságok, esetleges javításra utaló szerszámnyomok pedig már a konkrét fegyvert azonosítják. A leírt sajátosságokat összehasonlítjuk, mikroszkóppal, vagy akár elektronmikroszkóppal vizsgáljuk. Segítségünkre van még a lövedék kezdősebességét mérő műszer, a fegyver elsütéséhez szükséges erő mérésére szolgáló szerkezet. Az ezernél is több fegyverfajta között egyébként a gyártók katalógusai segítenek eligazodni.

— Kérem, befejezésül mondjon el egy, az ön számára emlékezetes történetet...

— Az elmúlt években történt, hogy egy asszony, akinek első férje vadász volt, a második férjének — veszekedés közben — azt találta mondani, hogy egy nyímnyám pipogya alak az illető, mert még csak egy vacak puskája sincs! A felidegesített férfi szó nélkül fölment a padlásra és ledobta felesége elé az addig rejtegetett fegyverét, amely az ütödésre elsült. Az asszony a lövedéktől sérülést szenvedett. Gondolta: itt az alkalom, hogy megszabaduljon a férjétől. A nyomozóknak ezért azt állította, hogy a férje fenyegette öt és meg is akarta ölni. A helyszín berendezési tárgyain talált lőpor- és lövedéknyomokból sikerült megállapítani, hogy a lövés pillanatában milyen helyzetben volt a fegyver. Ez ellentmondott az asszony állításának. A férfit így „csak" lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, valamint gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés miatt vonták felelősségre.

— Mi a fejlődés iránya a bűnügyi technikában?

— Hála a tudomány és a technika legfrissebb eredményeinek a műszeres kémiai analitika és a biológia fejlődik a leggyorsabban. Nem sok idő kérdése, hogy például a kicsiny vérfoltnál kevesebb anyag is elegendő lesz a személyazonosításhoz. m. P.

19