A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-01 / 1. szám

1 A Moser cég 130 évvel ezelőtt ala­kult. Az eltelt idő alatt világhírre tett szert. A kézzel csiszolt üveg törékeny és kemény szépségével ma is meghódítja a világot. Észak-Olaszországban négy falut öntött el a földcsuszamlás követ­keztében megáradt Adda folyó. A természet nemcsak gyönyörködtet. Olykor kegyetlen képpel is szolgál. Hetven tagú orvoscsoport dolgo­zott Marylandban (USA) Benjamin és Patrick Binder sziámi ikrek szét­választásán. A héthónapos ikrek a koponyacsont hátsó felénél voltak összenőve. A műtét 22 órán át tar­tott. HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Tandori Dezső: A becsomagolt vízpart Lám, a mindig újabb meg újabb könyveket (verseket, fordításokat, krimiket) termelő Tandori is elérkezett a ■ számvetéshez. (1938—) ez a könyv első versének a címe, alatta az Illyéstől vett mottóval „egyszer csak ringani kezd velünk, csak velünk! kifelé a ladik". Az lllyés-vers címe egyébként, amely­ből a mottó származik: „A nemzedék beha­józása". „... ez a könyv — írja Tandori — valame­lyest regény is akart lenni — magam meg rájöttem hogy akár válogatásomként is elél­degélhet. Hozzáférhetővé tesz régi dolgokat; ezt a sorjáztatást, ha módom nyílik, egyebütt folytatom." Hommage-ok, kollázsok, montázsok, vari­ációk, vallomások a jó ég tudja, mi minden került még e gyűjteménybe. Mindenesetre akár ezt is adhatta volna címül: „Az én egyetemeim". Vagy „Az én mestereim". S hogy kik e mesterek? Fölsorolni is sok lenne őket. „Ami a mestereket illeti: sokakról írtam az egyik Rousseau-versben jelzett kötetemben, ott ennek könnyű utánalapozni. Számos újabb keletű versem azért nem került ide, mert beosztottam már egy másik gyűjte­ménybe — „A megnyerhető veszteség", s föltehetően ezt a könyvet fogja, általánosabb tárgykörben, követni." Vagyis: „A nemzedék behajózása" követ­kezik. Tény és való : itt az ideje, hogy Tandori is begyűjtse a termést, tőle sokkal fiatalabb (és sokkal kevésbé fontos) pályatársak is megtették már. Más kérdés, hogy miként lehet Tandoriból válogatást készíteni. S le­het-e egyáltalán, vagy csak az egészet lehet újra kiadni, amint maga a szerző kísérletezik vele, témakörönként. Egy további probléma, immár csak a most ismertetett kötet kapcsán, hogy valóban szé­dületes, ki mindenkiről írt (e kötetben s másutt) Tandori, következésképp, hogy ki mindenkit olvasztott magába, de méginkább elképesztő, hogy ki mindenkiről nem írt, s így ki mindenkit nem fogadott magába. Nem egy ilyen jegyzet feladata ezt puhatolni, de bizonyosan közelebb jutna a Tandori-rejtély­­hez az, aki ezt a göröngyös utat végigtapo­gatná. Mi itt viszont csak örülhetünk, a sok olvashatatlan Tandori után egy újabb, olvas­ható Tandori-kötetnek. (cselényi) KIÁLLÍTÁS Tánc és zene A bratislavai Filharmónia épülete estéről-es­­tére zenei események színhelye. Az emeleti galéria ünnepi közönsége a várakozás feszült perceit feloldhatja Karel Svolinsky nemzeti művész képeinek megtekintésével. Smetana, Dvorák, Janácek operáihoz szín­padi jeleneteinek, kosztümterveinek invenci­ója remek fantáziára vall. Néhol már a mese­könyv-illusztrációk színes világában kalan­doznak. A tánc és zene ihlette képei leegy­szerűsített vonalvezetésükben is lenyűgöző hatásúak. A Zene II. című kép lefutó, színes vonalai nem egy megadott pontból indulnak ki, s nem fejeződnek be a papír síkján, csak egyetlen ütemként hatnak a zenemű egészé­­böl.'A képet mértani vonalak, ábrák szelik át — a karmesteri pálca levegőben megtett útját érzékeltetve. A művész hitvallása zene­­szeretetéről a Zene III. című kép, amelyen a különböző szélességű és színű ecsetvonások a piánók könnyed játékát és a fortisszimók erőteljes ritmusát fejezik ki. A Tánckompozíciók leheletfinom vonalve­zetése — csak az akvarell technika képes ilyen lágy kifejezésmódra — a zene és a tánc témájának szoros összefüggését bizonyítja. Táncoló alakjainak személytelenségében ki­fejezésre jut a ritmikus mozdulatok alsóbb­rendűsége, az emberi test klasszikusan szép idomulása a zene üteméhez. Egyetlen ecset­vonással meghúzott hullámvonalaiban meg­elevenedik a tánc a rajzpapír holt anyagán. Ezek a képek ellentételesen idézik Degas táncosnőit, kiknek mozdulataiban inkább a tánc munkáját és fáradtságát, mintsem könnyedségét láthatjuk. Karel Svolinskynak, a zenét és táncot szerető és értő embernek elragadtatott pillanatai ezek a rajzok. A mű­vész pedig jól ismerte a két örök emberi téma szabadságát és lehetőségeit — de szigorú törvényeit is. Mindkettővel úgy tu­dott élni, hogy képeinek látványából a Filhar­mónia közönsége előleget kap a hangver­seny szépségeiből.-*■ Csizmadia Márta SZÍNHÁZ Prágai vendégjáték Aligha véletlen, hogy a prágai Nemzeti Szín­ház kiváló művészi hírnévvel bíró prózai tár­sulatának november végére hirdetett bratis­lavai vendégjátéka iránt valóban nagy érdek­lődés nyilvánult meg. E vendégszereplés pla­kátja Gorkij: Vássza Zseleznova című drámá­jára invitálta a nézőt. Arra a darabra tehát, amelyről a szakma úgy tartja, hogy kevés ennyire zárt szerkezetű remekmű van száza­dunk drámairodalmában, mint épp ez a színpadi alkotás. A hely és a cselekmény egysége úgyszólván klasszikus, s az időbeli kiterjedés is szorosra fogott. A cselekmény során tökéletes drámaírói biztonsággal bon­takozik ki a mondanivaló, amelyben szinte hajszálpontosan méretett ki a társadalmi és az egyéni komponensek aránya. A prágai Nemzeti Színház rendezője: Mi­roslav Krobot mindezt világosan látta. „Újíta­ni" csupán a mű szellemében kívánt. Realis­ta szellemben, puritán eszközökkel engedte hatni a tömör, súlyos mondatokat. Helyesen döntötte el azt is hogy a mondanivaló melyik húrja rezonál a legerőteljesebben. Minden­nek eredményeképpen Gorkijnak ebből a darabjából vérbeli nagy előadás született, amelyben nemcsak a címszerep, hanem a többi figura is nagy szerep. Egymásnak fe­szülésük és összecsapásaik mesterien hang­szerelt sorozata szinte az első perctől torkon ragadja a nézőt, és nem is ereszti el a befejezésig. Miroslav Krobotnak pontosan sikerül megfogalmaznia rendezői mondani­valóját is. Nevezetesen azt, hogy itt és ma Gorkij üzenetének legfontosabb eleme nem a Vássza Zseleznovák veszélyessége, hanem az a gondolat, hogy egy, a haladás irányával ellentétes ügyet még képviselőjének látszó­lag rokonszenves vonásai sem menthetnek meg. Fentebb utaltam már arra is, hogy a Vász­­sza elsősorban színész-darab, amely csak akkor szerez maradéktalan élményt, ha min­den pillanata szikrázik és nincsenek benne fakó jellegtelenséggel elegy színészi üresjá­ratok. Ezért jó volt látni, hogy a szerepek zömét a korrektségnél jobb szinten sikerült megoldani. A címszerepet a méltán népsze­rű Jana Hlavácová játssza, és figuraépitése szinte csehovi színezetű. Törékeny, fáradt szépsége, vibrálása kiemelik a figura fonák hősiességét és kellőképpen ellenpontozzák Vássza Zseleznova parancsoló erejét és szuggesztivitását. Talán ennyiből is kitűnik, hogy művészileg igényes, eseményként ör­vendetes volt a prágaiak bratislavai vendég­játéka. Miklósi Péter HANGVERSENY Ritka zenei élmény A Szlovák Filharmónia Zenekarának nemzet­közi rangjáról tanúskodik, hogy kedvéért a CBS hanglemezgyártó világcég a szlovák fővárosban vette hangszalagra Mozart ritkán hallható c-moll miséjét az Európai Kamara­­zenekar, Claudio Abbado valamint négy kitű­nő énekes: Patrizia Pace, Gabriela Benacko­­vá-Cápová, Hans Peter Blochwitz és Robert Holl közreműködésével. Az Európai Közösség Ifjúsági Zenekarának tagjaiból 1981-ben alakult együttesben mintegy negyvenöt kiváló muzsikus játszik. Egy évben hat hónapot töltenek együtt pró­bákkal, hangversenyzéssel, az év másik felé­ben mint szólisták vagy más kamaraegyütte­sek tagjaként működnek. Állami vagy egyéb nyilvános támogatást nem kapnak, kizárólag a hangversenyek és lemezfelvételek bevéte­léből és néhány lelkes zenebarát adománya­iból tartják fenn magukat. A Szlovák Filharmónia zsúfolásig megtelt hangversenytermében rendezett műsor első részében Schubert legnépszerűbb szimfoni­kus műve. a h-moll Befejezetlen szimfónia hangzott el. A fiatalokból álló zenekar min­den idegszálát odaadta a mesternek, az első ütemtől az utolsóig feszültségben tudta tar­tani a közönséget. Megkapóan telten és gazdagon énekelt Abbado keze alatt az együttes — külön kiemelkedő volt a fafúvó­sok abszolút biztonsága és muzikalitása — visszaadva a schuberti muzsika varázslatos szépségét. A műsor második felében Mozart 1783- ban komponált 407-es Köchel jegyszékszá­­mú c-moll misetöredéke csendült fel. A miséből csak 12 tétel készült el, mert a többit egy sürgető megrendelés miatt Mo­zart más oratórikus művében használta föl. Talán ez is oka annak, hogy kevés a misében a tenor- és a basszus-szólam, ám kárpótol a befejező tételben, a Benedictusban a rendkí­vül dallamgazdag szólistakvartett. A zenekar és a Szlovák Filharmónia Énekkara az alka­lomnak megfelelő különleges érzékenység­gel tolmácsolta a müvet, a dallamok szépsé­ge a harmóniák árnyaltsága összhangban volt a kifejezés melegségével. Abbado az esztétikus mozdulatok páratlan gazdaságosságával, tökéletes biztonsággal exponált minden részletet, a Bach—Händel hatásúakat épp úgy, mint az olasz stiláris elemeket tartalmazókat. A szólisták is tudá­suk legjavát nyújtva járultak hozzá a nem mindennapi zenei élményhez. Delmár Gábor 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom