A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-22 / 4. szám
LENIN INTELME Szomorú évfordulóra emlékezünk. Hatvannégy éve, 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir lljics Lenin, a világ kommunista- és munkásmozgalmának vezére, Marx és Engels tanításának klasszikus továbbfejlesztője. az első győztes szocialista forradalom vezetője és irányítója, az új társadalom megalapozója. A közben eltelt évek alatt tanítását százmilliók tették magukévá és követik a gyakorlatban. Lenin hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk. Összegyűjtött művei több mint ötven kötetből állnak és közel tízezer munkát (cikkeket, tanulmányokat, beszédeket, leveleket stb.) tartalmaznak. Tanítása megbonthatatlan kapcsolatban van az élettel, a gyakorlattal. A tudomány vívmányainak, az új történelmi jelenségeknek. a proletariátus osztályharcának, a szocialista, a kommunista építés gyakorlatának általánosítása alapján szüntelenül fejlődik, a történelem minden fordulatával, a társadalom gazdasági és politikai életének fejlődésében jelentkező új mozzanatokkal, a természettudomány és más tudományok nagy felfedezéseivel szüntelenül gazdagszik. Műveit mintegy százhúsz nyelven több száz millió példányban adták ki. Számos ■országban — mint ahogy nálunk, Csehszlovákiában is — a lenini tanítás a társadalomépítés vezérvonala. Ám vannak országok, ahol tanítását éppen csak megtűrik és akadnak országok, ahol tanításáért, eszméinek terjesztéséért börtön jár. A leninizmus ettől függetlenül egyre terjed, időszerűsége egyre nö. Lenin halála évfordulója kapcsán, Leninnek röviddel a halála előtt tett. egyik ma is időszerű intelmére szeretnék hivatkozni. Amikor Szovjet-Oroszország 1921 elején szerződést kötött Iránnal, Afganisztánnal és Törökországgal, Lenin figyelemmel kisérte a tárgyalások menetét és hosszan elbeszélgetett az afgánokkal, fogadta a török és az iráni küldöttségeket. A Külügyi Népbizottság Lenin útmutatásai alapján dolgozta ki az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság afganisztáni ügyvivőjének adott instrukcióit, amely az említett szerződésekhez hasonlóan világosan jellemezte a keleti országok tekintetében követett szovjet politika elveit és megmutatta annak gyökeres eltérését az imperialista hatalmak politikájától. A Lenin által adott instrukció, illetve intelem Így szólt: „Keleti politikánk nem agreszszív politika, hanem a béke és a barátság politikája. Önnek munkássága során állandóan ezt a fö szempontot kell hangsúlyoznia, s Kabulban tevékenysége fő céljának Afganisztánnal való barátságunk fejlesztését kell tekintenie. A barátság feltételei a kölcsönös támogatás, erőnktől telhetőén készek vagyunk a baráti afgán államnak minden támogatást megadni, mert az az óhaj vezérel bennünket, hogy a lehetőség szerint elősegítsük a fejlődését és felvirágzását." A Szovjetunió ma is a Lenin életében érvényesült békeszeretö és segíteni akaró politikát folytatja. Azt szeretné, ha a helyzet Afganisztánban is minél előbb konszolidálódna. BALÁZS BÉLA Tiranában befejeződött az albán parlament kétnapos ülésszaka, SZERDA amely az 1988-as állami tervvel és költségvetéssel foglalkozott. Harri Holkeri finn kormányfő elutazott Leningrádból. ahol a Finnország állami függetlenségéről szóló, Lenin által aláírt dekrétum ki-CSÜTÖRTÖK adásának 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken ^ vett részt. A Dél-Libanont ért vasárnapi légitámadást kővetően teljes harckészültségbe helyezték a palesztin VASÁRNAP szervezetek és a Haladó Szocialista F’art fegyveres alakulatait. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Kabulba utazott. Az Afganisztán körüli helyzetről tárgyalt Nadzsibullah afgán államfővel, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárával. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben fogadta Franz Josef Strausst, a bajor tartományi kormány és a CSU elnökét. A nyugatnémet politikus a Szovjetunió KEDD 29 Minisztertanácsa melletti, a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság meghívására látogatott Moszkvába, Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere pénteken fogadta Nguyen Co Thach-ot, a Vietnami Kommunista Párt KB Politi-PENTEK 1 kai Bizottságának tagját, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának alelnökét, külügyminiszterét. Kim Jong Szám, a legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt vezetője lemondott tisztségéről A Demokratikus Újraegyesítés Pártjának elnöke közölte, felelősnek érzi magát azért, hogy az ellenzéki SZOMBAT 2 erők a decemberi elnökválasztásokon megosztottságuk miatt nem tudtak győzelmet aratni a hadsereg támogatását élvező kormány jelöltje felett. Gustáv Husák, a CSSZSZK elnöke újévi beszédében jókívánságai után többek között a következőket mondotta: „Figyelmünk előterében ez idén is elsősorban a gazdasági reform előkészítése és fokozatos megvalósítása áll. Arra a nagy munkára építünk, amelyet tavaly végeztünk. Társadalmunk széles nyilvánossága megvitatta es támogatta azoknak a kulcsfontosságú törvényeknek tervezeteit, amelyek az átalakításnak fontos részét, jogi bázisát képezik." A lengyel szejm Varsóban megkezdte 1987-es utolsó tanácskozását. Az ülésen részt vettek a lengyel vezetők, élükön Wojciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titká-HÉTFÖ 28 rával, az államtanács elnökével. A parlament ülésének napirendjén az 1988-as állami költségvetés tervezetének megvitatása szerepelt. VISSZAPILLANTÓ DECEMBER 87 - JANUAR '88 /ô&faet o/oqjő-Nemcsak az ünnepi lakomától, hanem az ünnepnapoktól is megcsömörlik az ember. Három napig tétlenül csetleni-botlani a házban, bizony nem lélekemelő dolog. Ha máskor nem, ünnepnapokon eszébe jut az embernek, hogy az egyébként nagynak tűnő lakása kicsi, szorosan fémek el benne, súrolják egymást az egy személynek járó húsz négyzetméternyi területen, a végén már a legközelebbi hozzátartozóinkat is unjuk, igazat adva a közmondásnak: akármilyen kedves vendég, három napig untig elég. Én történetesen a karácsonyi és az újévi három-háromnapos ünnep idején halálra untam magam, meg halálra ettem magam, no meg halálra ittam magam ásványvízzel. Mert mi mást tehet még az ember tétlenségre kárhoztatva? Örökké nem beszélgethet, meg nem is szundizhat magáról megfeledkezve, mert hogy nézne ki, hogy a vendéglátó családfő alszik a széken? Nem mindenki képes arra, amire az anyósom, hogy elbóbiskolva sem alszik, együtt él a társaságával, s ha azok derülnek valamin, az ö arca is átszellemül, a mosoly is átsuhan rajta, ha meg elkomorulnak, az anyósomnak is felhösödik a homloka, s ezekből az észlelhető jelekből nem nehéz következtetni arra, hogy ébren alszik, hallja minden szavunkat. Egyszóval a háromnapos ünnepek gyors egymásutánja nemcsak a gyomromat feküdte meg, hanem a hangulatomat is leverte. Elment a kedvem mindentől, még csak egy árva könyvet sem vettem a kezembe, már-már beteggé tett a tétlenségben őriődés hat napja, s a feleségem azzal rémít, hogy az újévet követő hét végén még további háromnapos ünnepünk lesz, mintha égi és földi hatalmak a tétlenséget gyakoroltatnák velünk, hogy megismerjük a semmittevés minden kínját, s tennék ezt azért, hogy majd a munkahelyünkön megállás nélkül dolgozzunk, anyaggal és lélegzetvétellel takarékosan bánva. Bevallom, eszembe villant már, hogy turpisság lehet a dologban, ami veszik a réven, visszatérül a vámon. Jó lesz tehát vigyáznunk ezekkel az ünnepnapokkal! Mert én már ott tartok, hogy kívánkozom munkába, s ez az érzés mind ez ideig ismeretlen volt számomra. Mennyire igaz az a közmondás is, hogy a jóból is megárt a sok. Ez alól csak a pénz a kivétel, mert abból a sok is kevés. Ezek után érthető, ha félek a háromnapos ünnepektől, nem szeretnék a sokáig pihentetett és jól abrakolt lóhoz hasonlítani, amely egy-egy hosszabb fogságából szabadulva a csillagokat rugdossa örömében, hogy már mehet, munkába állhat. Én bizony nem akarok így járni! Pedig a feleségem egyre csak ijesztget, hogy az új évben a háromnapos ünnepek bősége köszönt ránk. S ha még arra gondolok, mennyi nálunk az eszes és találékony ember, akik folyton kitalálnak, bevezetnek és helyesbítenek valamit, egy napon előállnak majd azzal is, hogy háromnapos ünneppé tegyük a hétvégéinket, s ilyen módon, a megrövidített munkaidővel szorítsanak bennünket a lógástól mentes, nyolcórás szigorú hajrára, mert hogy megugrasztva a lendületet, négy nap is elvégezhetjük, amit kinek-kinek a munkahelyén öt napra terveztek. Persze még azt is kitalálhatják, hogy péntektől hétfőig pihenjünk minden héten, ahogy teszik most is nagyon sokan, és akkor nem tudom, mi lesz, hiszen négy napokat gyötrődni hétvégeken, elöbb-utóbb idegbajosok leszünk, egyszerre nem tudom hányszorosára növekedik az otthon ülő megunt feleségek és férjek száma, a gyerekek meg annyira elszaporodnak, hogy félrebillentik a gazdasági egyensúly mérlegnyelvét, úgy bizony, kedves olvasó, és már nem is folytatom, mert magam is belátom, hogy a képtelenségek vizére eveztem. í fi. f (ro I
