A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-22 / 4. szám

LENIN INTELME Szomorú évfordulóra emlékezünk. Hatvan­négy éve, 1924. január 21-én halt meg Vlagyimir lljics Lenin, a világ kommunista- és munkásmozgalmának vezére, Marx és En­gels tanításának klasszikus továbbfejlesztő­je. az első győztes szocialista forradalom vezetője és irányítója, az új társadalom meg­alapozója. A közben eltelt évek alatt tanítá­sát százmilliók tették magukévá és követik a gyakorlatban. Lenin hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk. Összegyűjtött művei több mint ötven kötetből állnak és közel tízezer munkát (cik­keket, tanulmányokat, beszédeket, leveleket stb.) tartalmaznak. Tanítása megbonthatatlan kapcsolatban van az élettel, a gyakorlattal. A tudomány vívmányainak, az új történelmi jelenségek­nek. a proletariátus osztályharcának, a szoci­alista, a kommunista építés gyakorlatának általánosítása alapján szüntelenül fejlődik, a történelem minden fordulatával, a társada­lom gazdasági és politikai életének fejlődé­sében jelentkező új mozzanatokkal, a termé­szettudomány és más tudományok nagy fel­fedezéseivel szüntelenül gazdagszik. Műveit mintegy százhúsz nyelven több száz millió példányban adták ki. Számos ■országban — mint ahogy nálunk, Csehszlo­vákiában is — a lenini tanítás a társadalom­­építés vezérvonala. Ám vannak országok, ahol tanítását éppen csak megtűrik és akad­nak országok, ahol tanításáért, eszméinek terjesztéséért börtön jár. A leninizmus ettől függetlenül egyre terjed, időszerűsége egyre nö. Lenin halála évfordulója kapcsán, Lenin­nek röviddel a halála előtt tett. egyik ma is időszerű intelmére szeretnék hivatkozni. Amikor Szovjet-Oroszország 1921 elején szerződést kötött Iránnal, Afganisztánnal és Törökországgal, Lenin figyelemmel kisérte a tárgyalások menetét és hosszan elbeszélge­tett az afgánokkal, fogadta a török és az iráni küldöttségeket. A Külügyi Népbizottság Lenin útmutatásai alapján dolgozta ki az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság afganisz­táni ügyvivőjének adott instrukcióit, amely az említett szerződésekhez hasonlóan világo­san jellemezte a keleti országok tekintetében követett szovjet politika elveit és megmutat­ta annak gyökeres eltérését az imperialista hatalmak politikájától. A Lenin által adott instrukció, illetve inte­lem Így szólt: „Keleti politikánk nem agresz­­szív politika, hanem a béke és a barátság politikája. Önnek munkássága során állandó­an ezt a fö szempontot kell hangsúlyoznia, s Kabulban tevékenysége fő céljának Afga­nisztánnal való barátságunk fejlesztését kell tekintenie. A barátság feltételei a kölcsönös támogatás, erőnktől telhetőén készek va­gyunk a baráti afgán államnak minden támo­gatást megadni, mert az az óhaj vezérel bennünket, hogy a lehetőség szerint előse­gítsük a fejlődését és felvirágzását." A Szovjetunió ma is a Lenin életében érvényesült békeszeretö és segíteni akaró politikát folytatja. Azt szeretné, ha a helyzet Afganisztánban is minél előbb konszolidá­lódna. BALÁZS BÉLA Tiranában befejeződött az albán parlament kétnapos ülésszaka, SZERDA amely az 1988-as állami tervvel és költségvetéssel foglalkozott. Harri Holkeri finn kormányfő elu­tazott Leningrádból. ahol a Finnor­szág állami függetlenségéről szó­ló, Lenin által aláírt dekrétum ki-CSÜTÖRTÖK adásának 70. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségeken ^ vett részt. A Dél-Libanont ért vasárnapi légi­támadást kővetően teljes harcké­szültségbe helyezték a palesztin VASÁRNAP szervezetek és a Haladó Szocialis­ta F’art fegyveres alakulatait. Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter Kabulba utazott. Az Afganisztán körüli helyzetről tár­gyalt Nadzsibullah afgán államfő­vel, az Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt KB főtitkárával. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a Kremlben fogadta Franz Josef Strausst, a bajor tartományi kormány és a CSU elnökét. A nyu­gatnémet politikus a Szovjetunió KEDD 29 Minisztertanácsa melletti, a kül­gazdasági kapcsolatokkal foglal­kozó állami bizottság meghívásá­ra látogatott Moszkvába, Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere pénteken fo­gadta Nguyen Co Thach-ot, a Viet­nami Kommunista Párt KB Politi-PENTEK 1 kai Bizottságának tagját, a Viet­nami Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának alelnökét, kül­ügyminiszterét. Kim Jong Szám, a legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt vezetője lemondott tisztségéről A Demok­ratikus Újraegyesítés Pártjának elnöke közölte, felelősnek érzi magát azért, hogy az ellenzéki SZOMBAT 2 erők a decemberi elnökválasztá­sokon megosztottságuk miatt nem tudtak győzelmet aratni a hadsereg támogatását élvező kor­mány jelöltje felett. Gustáv Husák, a CSSZSZK elnöke újévi beszédében jókívánságai után többek között a következőket mondotta: „Figyelmünk előterében ez idén is elsősorban a gazdasági reform előkészítése és fokozatos megvalósítása áll. Arra a nagy munkára építünk, amelyet tavaly végeztünk. Társadalmunk széles nyilvánossága megvitatta es támogatta azoknak a kulcsfontosságú törvényeknek tervezeteit, amelyek az átalakításnak fontos részét, jogi bázisát képezik." A lengyel szejm Varsóban meg­kezdte 1987-es utolsó tanácsko­zását. Az ülésen részt vettek a len­gyel vezetők, élükön Wojciech Ja­­ruzelskivel, a LEMP KB első titká-HÉTFÖ 28 rával, az államtanács elnökével. A parlament ülésének napirendjén az 1988-as állami költségvetés tervezetének megvitatása szere­pelt. VISSZAPILLANTÓ DECEMBER 87 - JANUAR '88 /ô&faet o/oqjő-Nemcsak az ünnepi lakomától, hanem az ün­nepnapoktól is megcsömörlik az ember. Három napig tétlenül csetleni-botlani a házban, bizony nem lélekemelő dolog. Ha máskor nem, ünnep­napokon eszébe jut az embernek, hogy az egyébként nagynak tűnő lakása kicsi, szorosan fémek el benne, súrolják egymást az egy sze­mélynek járó húsz négyzetméternyi területen, a végén már a legközelebbi hozzátartozóinkat is unjuk, igazat adva a közmondásnak: akármilyen kedves vendég, három napig untig elég. Én történetesen a karácsonyi és az újévi három-háromnapos ünnep idején halálra untam magam, meg halálra ettem magam, no meg halálra ittam magam ásványvízzel. Mert mi mást tehet még az ember tétlenségre kárhoztatva? Örökké nem beszélgethet, meg nem is szundiz­hat magáról megfeledkezve, mert hogy nézne ki, hogy a vendéglátó családfő alszik a széken? Nem mindenki képes arra, amire az anyósom, hogy elbóbiskolva sem alszik, együtt él a társa­ságával, s ha azok derülnek valamin, az ö arca is átszellemül, a mosoly is átsuhan rajta, ha meg elkomorulnak, az anyósomnak is felhösödik a homloka, s ezekből az észlelhető jelekből nem nehéz következtetni arra, hogy ébren alszik, hallja minden szavunkat. Egyszóval a háromnapos ünnepek gyors egy­másutánja nemcsak a gyomromat feküdte meg, hanem a hangulatomat is leverte. Elment a kedvem mindentől, még csak egy árva könyvet sem vettem a kezembe, már-már beteggé tett a tétlenségben őriődés hat napja, s a feleségem azzal rémít, hogy az újévet követő hét végén még további háromnapos ünnepünk lesz, mint­ha égi és földi hatalmak a tétlenséget gyakorol­tatnák velünk, hogy megismerjük a semmittevés minden kínját, s tennék ezt azért, hogy majd a munkahelyünkön megállás nélkül dolgozzunk, anyaggal és lélegzetvétellel takarékosan bánva. Bevallom, eszembe villant már, hogy turpisság lehet a dologban, ami veszik a réven, visszatérül a vámon. Jó lesz tehát vigyáznunk ezekkel az ünnepnapokkal! Mert én már ott tartok, hogy kívánkozom munkába, s ez az érzés mind ez ideig ismeretlen volt számomra. Mennyire igaz az a közmondás is, hogy a jóból is megárt a sok. Ez alól csak a pénz a kivétel, mert abból a sok is kevés. Ezek után érthető, ha félek a háromnapos ünnepektől, nem szeretnék a sokáig pihentetett és jól abrakolt lóhoz hason­lítani, amely egy-egy hosszabb fogságából sza­badulva a csillagokat rugdossa örömében, hogy már mehet, munkába állhat. Én bizony nem akarok így járni! Pedig a feleségem egyre csak ijesztget, hogy az új évben a háromnapos ünne­pek bősége köszönt ránk. S ha még arra gondo­lok, mennyi nálunk az eszes és találékony em­ber, akik folyton kitalálnak, bevezetnek és he­­lyesbítenek valamit, egy napon előállnak majd azzal is, hogy háromnapos ünneppé tegyük a hétvégéinket, s ilyen módon, a megrövidített munkaidővel szorítsanak bennünket a lógástól mentes, nyolcórás szigorú hajrára, mert hogy megugrasztva a lendületet, négy nap is elvégez­hetjük, amit kinek-kinek a munkahelyén öt napra terveztek. Persze még azt is kitalálhatják, hogy péntektől hétfőig pihenjünk minden héten, ahogy teszik most is nagyon sokan, és akkor nem tudom, mi lesz, hiszen négy napokat gyötrődni hétvégeken, elöbb-utóbb idegbajosok leszünk, egyszerre nem tudom hányszorosára növekedik az otthon ülő megunt feleségek és férjek száma, a gyere­kek meg annyira elszaporodnak, hogy félrebil­lentik a gazdasági egyensúly mérlegnyelvét, úgy bizony, kedves olvasó, és már nem is folytatom, mert magam is belátom, hogy a képtelenségek vizére eveztem. í fi. f (ro I

Next

/
Oldalképek
Tartalom