A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-06-17 / 25. szám
TÖRTÉNET A LATORCA PARTJÁRÓL Lírai gondolatokkal indultunk el fiaimmal a minap a Latorca partjára, hogy felkeressük a gyermekkorom emlékeit őrző játszóhelyeket és a régi horgásztanyát, ahonnan egykor órák hosszat bámultuk a vizet. Az alábbi történet ugyancsak a Latorca partján a Szirénfalvát (Ptrukša) Battyánnal (Bofany) összekötő — errefelé lengöhídként emlegetett — gyalogátjárón kezdődött. A hidat alaposan meglovagoltuk, ami ugyancsak tetszett a gyerkőcöknek, meg bevallom, nekem is. Amint így hintázgattunk a kifeszitett huzalokra erősített pallón, a partot szegélyező bokrok közül valaki váratlanul ránk rípakodott. Előbb csak a hangra lettünk figyelmesek. majd a horgászbotok mögött ücsörgő berzenkedöt is megpillantottuk, amint kifelé tekintget a sűrűből. Figyelte, hogy leszállunk-e a hídról. Amint szót fogadtunk, még hozzátette: — Az Istók lovatokét, hát elrimisztitek nekem a halat, te! Rakoncátlanságunkat beismerve, leereszkedtünk hozzá a sűrűbe, s a következő pillanatban már szemtől szemben álltunk a nyolcvan körüli bátyóval. Miközben engesztelő szavakat keresgéltem, az öreg azt fürkészte, hogy mire szánom el magam. Mosollyal próbáltam hát oldani a feszültséget, mire ő. immár felnőttnek kijáró tisztelettel, bár korántsem megalázkodva, megelőzött egy „aggyistennel". amitől kissé zavarba jöttem, de éreztem, hogy lassan szertefoszlik a korábbi feszültség. Már csupán a szúnyogok hada ostromolt bennünket. Őt nem, mert vászonzsákot tekert a nyaka köré. Nem kis meglepetésemre rövidesen a bizalmába fogadott. — Még csak egy kis potykát fogtam — mondta, s ravaszkásan hunyorított felém, vajon elhiszem-e. Ezek után gondoltam, szakmai ártalom ide vagy oda, faggatni fogom a horgász-matuzsálemet. — Aztán megnézhetnénk-e azt a pontyot ? A gyerekek ilyet úgy is csak karácsony előtt látnak. — Hát nem bánom, nizzik meg. ha meg nem igízik — sandít felém majd komótosan elindul, hogy kiemelje vászontarisznyáját a vízből. Amíg a tarisznyában kotorászik, a kisebbik fiam ostromolni kezd. hogy mi az a megigézés. A korábbi könnyelműséget akár egy komolyabb szülői magatartás is felválthatná most bennem, de hogy magyarázzam meg a gyereknek, hogy mi az a megigézés? Végül abban maradunk, hogy majd otthon megmondom neki. Ez alatt előkerül a tarisznyából a hal és nem is egy, hanem kettő. — Azt mondta, hogy csak egy van, de ha kettő, akár meg is vennénk. Nem adja el? — Nem lehet — mondja az öreg. — Kell a lányomnak, mer hordi a gyermeket a kórházba, oszt mit ad az orvosnak? Nicsak, egy nem várt fordulat, mondom inkább csak úgy, magamnak. Ki hitte volna, hogy a korrupció szálai a Latorcát szegélyező sűrűbe is elvezetnek, ahol, mint említettem, még a szúnyogok is az adakozó vérét szívják. E fordulat után már-már feladom a vásárt, de a fiúk nem tágítanak. Követelik a halat. Újabb nekifutásra szánom hát el magam. s a félkilónyi pontyért felajánlok harminc koronát. Feszülten várjuk az öreg válaszát, mire ö: — Hát úgy mán más — mondja, sőt biztat, hogy nem kötünk rossz üzletet. Ne is mondjam, milyen nagy volt a gyerekek öröme, de ahogy a zsebembe nyúltam, egy ötvenest, egy húszast és egy koronásat találtam benne. Növekvő félelmemben arra gondoltam, hogy csődbe juthat a vásár, mert az öregnek aligha lesz visszaadni való pénze. Nem is volt. Azt mondta, hogy nem hord a vízhez pénzt, mert ki tudja, mikor „poccsan" be az ember? Pimaszsággal határos ajánlatot tettem hát neki, de huszonegy koronáért csak a nagyobbik pontyot lett volna hajlandó eladni. Meg is jegyezte, hogy: — Azir az mán igen ócsó halli, ha a kettőt huszoneggyé adnám. Táskánkba téve hát a nagyobbik pontyot, elindultunk Szirénfalva felé, hogy felváltsuk a pénzt. Nem tetszett neki, hogy visszatértünk. Mindvégig abban reménykedhetett, hogy nem sikerül aprópénzt szerezni. El is dörmögte. hogy: — Jó ember, jó ember, hát mán maga csak nem tud nyugodni. De ahogy a kezébe nyomtam a tízest, sajnálkozva kiemelte a másik halat a tarisznyából és közben beszélt hozzá: — Te se sokáig fogol mán virgálni, he! Ezek után dolgunk végezetten, nyújtanám felé a kezem, de rám szól, hogy várjak, mert egy korona visszajár. — Tartsa meg. igyon érte egy limonádét az egészségünkre — mondom viccelődve. — Hát, úgy teszek majd. ha gondolik — s a zsebébe csúsztatja a pénzt. Már elköszöntünk tőle és felfelé kapaszkodtunk a parton, amikor utánunk szólt: — Látik, tátik, megmondtam én jóelőre, hogy még magok megigizik nekem azt a potykát! NAGY IMRE Fotó: Krascsenits Gézar-----------VÉDJÜK-------KÖRNYEZE ÁTÜNKET! HASZNÁLT MOTOROLAJ FELVÁSÁRLÁSA MOTOROLAJ-CSERE — KÖRÜLTEKINTŐEN, GONDOSAN ÉS ELŐNYÖSEN! A használt motorolaj nem csupán értékes másodlagos nyersanyag, de a tiszta környezet ellensége is egyben, ezért gyűjtőhelyen a helye. A prágai CHEMOPETROL vegyipari és kőolajfeldolgozó konszern, valamint a bratislavai SLOVCHÉMIA vegyipari tröszt TÁRGYNYEREMÉNY-SORSOLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT GYŰJTÉSI AKCIÓT HIRDET valamennyi gépjárművezető számára a következő díjakkal: 1. díj: 1 000 liter Speciál benzinre szóló utalvány 2. -3. díj: 500 liter Speciál benzinre szóló utalvány 4.-6. díj: 250 liter Speciál benzinre szóló utalvány 7.—10. díj: 100 liter Speciál benzinre szóló utalvány 11.—100. díj: 4 liter motorolaj (Madit Uniói. ill. Super Mogul Stabil) 101.—300. díj: propagációs ajándékcsomag A SORSOLÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI A tárgynyeremény sorsolásban részt vehet Csehszlovákia valamennyi gépkocsivezetője. aki 1987. november 15-ig a Benzina vagy Benzinol kijelölt benzinkútjainál legkevesebb 3 liter fáradtolajat lead. A benzinkút kezelő személyzete a hivatalos felvásárlási árat azonnal kifizeti és átad egy elismervényt A gépjárművezető erre az elismervényre ráírja (nyomtatott betűkkel) a nevét és a postai irányítószámmal ellátott pontos címét Az elismervényt borítékba teszi és legkésőbb 1987. november 15-ig elküldi az alábbi címre: n. p. Benzinol propagácia. Mlynské Nivy 48. 813 19 Bratislava. Azok az elismervények. amelyek a tavalyi évfolyamra lettek beküldve és késve, 1986. november 15-e után érkeztek meg. 1987-ben vesznek részt a sorsolásban. Valamennyi beküldött elismervényt hitelesítenek, iktatják és elteszik a sorsolás napjáig. A nagyobb mennyiségű olajról szóló elismervények többször is részt vesznek a sorsolásban, minden 3 liter fáradtolaj után egy alkalommal. A pontatlanul kitöltött szelvények a sorsolásban nem vesznek részt. Szintén figyelmen kívül hagyják a szocialista szervezetek által beküldött elismervényeket. A beérkezett és iktatott utalványok átvételéről, amelyek a sorsolásban részt vesznek, a Benzina és a Benzinol vállalatok nem küldenek külön igazolást. NYILVÁNOS SORSOLÁS: 1987. november 27-én lesz állami közjegyző jelenlétében, Prágában. A sorsolás eredménye valamennyi benzintöltő állomáson ki lesz függesztve. A nyereményt postán küldik el, nem kell külön jelentkezni érte. A benzinre szóló utalványok 1988-ra érvényesek. Mennyiség: legalább 3 liter fáradtolaj Beküldési határidő: a pontosan kitöltött elismervényt 1987. november 15-ig küldjük el Sorsolás: 1987. november 27-én Prágában Cím: n. o. Benzinol, propagácia. Mlynské Nivy 48, 813 19 Bratislava \__0 íiettzinol 23
