A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-27 / 22. szám

készítettek, foglalkoztak az időben transzparensek festésével, istállótáblák gyártásával, de volt egy fémforgácsoló részleg is már, amely az Agrozet szá­mára készített különböző eszközöket. Lényegesebb fordulat az ágazat to­vábbfejlesztésében az 1984—85-ös években következett be. Ez időben to­vább bővítettük a fémforgácsoló részle­get, s az eperjesi (Prešov) Agrozet ré­szére tárcsatengelyeket, rotációs ka­szákhoz való tengelyeket, kombájnokba dobtengelyeket gyártottunk. De koope­rációs alapon a Kuntapolcai Magnezit­gyár számára is készítettünk különféle alkatrészt. Ugyanekkor a dekorációs és egyéb propagandaanyagokat gyártó részleget megszüntettük. — A melléküzemág, az ipari tevé­kenység megszervezése és fejlesztése komoly beruházásokat igényel. — Minden új kezdeményezés igé­nyel bizonyos befektetést. Ez természe­tes. Nagysága attól függ, hogy milyen az új ágazat. így nálunk, az eddigi tapasztalatok szerint, egy-egy ilyen új kezdeményezés beruházási összege félmillió és kétmillió korona közötti rá­fordítást vett igénybe. — Úgy tudom, az 1984-ben meg­kezdett ipartelepítést azóta tovább folytatták. Milyen új részlegekkel gyara­podott a szövetkezetben ez az ágazat? — A gottwaldovi Svit gyárral kötött szerződés alapján férficipö-felsőrésze­­ket készítünk. A Liaz Jablonec számára gyártunk teherkocsioldalakat, mégpe­dig évente mintegy 5—6 ezer darabot. Sőt, 1985-től ezen kocsik magasítóját is mi készítjük, főleg a tömegtakarmá­nyok szállítására tervezett teherkocsik számára. A Liaz Avia kocsikhoz fékbe­rendezéseket és légfékeket gyártunk, illetve ezek javítását végezzük. 1985- től a Tesla Libereccel kooperálva készí­tünk tűzvédelmi berendezéseket, kü­lönböző intézmények, szállodák, kórhá­zak számára ... Az idén a kroménzi Pallal közösen indítunk be egy új részle­get, amelyben autóvillamossági szerel­vényeket készítünk majd. A tervek sze­rint ebben az évben csak összeszere­léssel foglalkozunk, de jövőre már az egyes elemek gyártását is itt végezzük. — Az ilyen sokszínű nem mezőgaz­dasági tevékenység szervezettsége, összehangolása, a nyersanyagok folya­matos biztosítása bizonyára eltérő szervezési munkát igényel, mint az alaptevékenység. Hogyan oldották, old­ják meg ezt itt Pelsőcön? — Ma már szervesen kapcsolódik ez a termelési ágazat a gazdaság egészé­hez. Az azonban tény, hogy a szerve­zettsége a munkák természetéből kö­vetkezően némi eltérést mutat. Ezért ezt a részleget egy hattagú vezetögárda irányítja. A nyersanyaggal való ellátott­ság folyamatosnak mondható, s az al­katrészek gyártásához szükséges alap­eszközök beszerzése is megoldott. Gondot jelent viszont a vas és a pléh beszerzése. Ez sok gonddal jár, mert számunkra ezt nem tervezik, s az ellá­tás ebből következően esetleges, rész­ben megoldatlan. Ennek ellenére képe­sek vagyunk ezt a nehézséget különbö­ző módon kompenzálni, s így a terme­lést folyamatossá tenni. — A jelenlegi helyzetben a szövetke­zet szerkezetében e tevékenység gaz­dasági szempontból mennyire eredmé­nyes, s milyenek az esetleges fejlesztés távlatai ? — Korábban már jeleztem, hogy a pénzügyi nehézségek kényszerítettek a nem mezőgazdasági tevékenység meg­szervezésére. A jelenlegi üzemegysége­ink éves átlagtevékenysége meghaladja a 10 millió koronát, s ebből általában 3,5 millió korona a tiszta jövedelem. Ez fontos kiegyensúlyozó szerepet játszik a gazdaságban. Ami a jövőt illeti, az az elképzelésünk, hogy 2—3 éven belül az ágazat termelési értékét 15 millió koro­nára emeljük. Erre adottak a feltétele­ink. — A gazdasági vonatkozásokon túl úgy tapasztalom, hogy a szövetkezetek melléküzemágai, néhány kivételtől elte­kintve, arra is szolgálnak, hogy a helyi lakosok számára munkalehetőséget biztosítsanak, ami a kistelepülések szempontjából nagyon lényeges moz­zanat. Mi a helyzet e téren itt a Sajó völgyében ? — A mi környékünkön a munkalehe­tőségek úgy-ahogy megfelelnek a la­kosság sűrűségének. A vasút, a papír­gyár, a kőbánya, a mészégető, s persze a mi szövetkezetünk lényegében ele­gendő munkavállalási lehetőséget biz­tosít a környező települések aktív lako­sainak. Nálunk a melléküzemágban ke­reken hetven dolgozót foglalkoztatunk. Ami tehát azt illeti, mi emiatt nyugod­tan alhatunk; a saját lakhelyünkön saját tagjainkat foglalkoztatjuk. Helyben, s ez a lényeg. így az emberek itthon marad­nak. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) kedve szerint sportolhasson, lehetőség van a rendszeres, átgondolt munkára. Felkelteni az érdeklődést, vezetni, irányítani — ez művészet, de egyben a néphadseregben végzett kulturális munka lényege is. Nem könnyű recep­tet adni arra, hogy hogyan váljon a katonafiatal a kultúra passzív „fogyasz­tójából" aktív részessé. El kell kezdeni, úgy ahogyan Vratislav Holeček szakasz­­vezető a Radost együttesben elkezdte. — A barátomtól tudtam meg, hogy az együttes tagja vagyok, ugyanis tud­tom nélkül ő jelentett be. Féltem az ismeretlentől, de a kíváncsiság erősebb volt. Azelőtt sohasem szerepeltem szín­padon — vallja be Vratislav. — A másik meglepetés akkor ért, amikor a rendező közölte velem, hogy rám bízta az egyik darabban a főszere­pet. Tudom, hogy még nagyon sok munka vár rám. Ennek ellenére már most meg szeretném köszönni a gim­názium vezetőségének, hogy lehetősé­get teremtett a színjátszáshoz. — Az igazat megvallva a katonai szolgálat megkezdése előtt halvány sej­telmem sem volt arról, hogy a katonák szabadidejének kihasználása során mi­lyen szerepet játszik a hadseregben végzett kulturális-nevelő munka. Nem­csak a nevelésben, hanem a katonák közötti kapcsolatok javításában is nagy jelentősége van. Jó lenne, ha ezek a szavak a hadse­reg minden tagjára jellemzőek lenné­nek. Még távolról sem ért véget a harc a passzivitás és a kényelem ellen. Annál inkább kell értékelnünk azokat, akik a kényelem rovására áldozatot hoznak, s barátaikkal megosztják a pró­za, a vers, a zene és a dal adta örömet. Szép eredményeket ért el a Projektil csoport. — Az együttesnek sokéves hagyományai vannak. Stílusa a hét tag zenei ízlésének egyfajta kompromisszu­ma. A szöveget maguk írják, vallva, hogy az átvett szövegek nem tudják kifejezni annyira az ő gondjaikat, örö­meiket. Sajnálják, hogy rövidesen el kell búcsúzniuk egymástól. Még van fél évük, s remélik, hogy addig még sok szép közös élményben lesz részük. Szándékosan nem soroljuk fel a ver­seny egyes kategóriáinak győzteseit, mert nem a győzelem a leglényege­sebb. Érdemes megemlíteni, hogy 1986/87-ben az opavai Ján Žižka Ka­tonai Gimnázium volt a legjobb katonai gimnázium a kulturális munka terén. Az elmúlt év végén a tanulók már az ASUT és ASTT fordulójára készültek. Az előb­bibe 235-en, az utóbbiba 229-en kap­csolódtak be. Megszerezték a vándor­kupát, amitől egyhamar nem szeretné­nek megválni. JOZEF KENÍŽ és KAREL KRAJ ČO Fotó: KAREL KRAJČO A Baroš—Spišiak duó Az egyik győztes együttes 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom