A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-27 / 22. szám
készítettek, foglalkoztak az időben transzparensek festésével, istállótáblák gyártásával, de volt egy fémforgácsoló részleg is már, amely az Agrozet számára készített különböző eszközöket. Lényegesebb fordulat az ágazat továbbfejlesztésében az 1984—85-ös években következett be. Ez időben tovább bővítettük a fémforgácsoló részleget, s az eperjesi (Prešov) Agrozet részére tárcsatengelyeket, rotációs kaszákhoz való tengelyeket, kombájnokba dobtengelyeket gyártottunk. De kooperációs alapon a Kuntapolcai Magnezitgyár számára is készítettünk különféle alkatrészt. Ugyanekkor a dekorációs és egyéb propagandaanyagokat gyártó részleget megszüntettük. — A melléküzemág, az ipari tevékenység megszervezése és fejlesztése komoly beruházásokat igényel. — Minden új kezdeményezés igényel bizonyos befektetést. Ez természetes. Nagysága attól függ, hogy milyen az új ágazat. így nálunk, az eddigi tapasztalatok szerint, egy-egy ilyen új kezdeményezés beruházási összege félmillió és kétmillió korona közötti ráfordítást vett igénybe. — Úgy tudom, az 1984-ben megkezdett ipartelepítést azóta tovább folytatták. Milyen új részlegekkel gyarapodott a szövetkezetben ez az ágazat? — A gottwaldovi Svit gyárral kötött szerződés alapján férficipö-felsőrészeket készítünk. A Liaz Jablonec számára gyártunk teherkocsioldalakat, mégpedig évente mintegy 5—6 ezer darabot. Sőt, 1985-től ezen kocsik magasítóját is mi készítjük, főleg a tömegtakarmányok szállítására tervezett teherkocsik számára. A Liaz Avia kocsikhoz fékberendezéseket és légfékeket gyártunk, illetve ezek javítását végezzük. 1985- től a Tesla Libereccel kooperálva készítünk tűzvédelmi berendezéseket, különböző intézmények, szállodák, kórházak számára ... Az idén a kroménzi Pallal közösen indítunk be egy új részleget, amelyben autóvillamossági szerelvényeket készítünk majd. A tervek szerint ebben az évben csak összeszereléssel foglalkozunk, de jövőre már az egyes elemek gyártását is itt végezzük. — Az ilyen sokszínű nem mezőgazdasági tevékenység szervezettsége, összehangolása, a nyersanyagok folyamatos biztosítása bizonyára eltérő szervezési munkát igényel, mint az alaptevékenység. Hogyan oldották, oldják meg ezt itt Pelsőcön? — Ma már szervesen kapcsolódik ez a termelési ágazat a gazdaság egészéhez. Az azonban tény, hogy a szervezettsége a munkák természetéből következően némi eltérést mutat. Ezért ezt a részleget egy hattagú vezetögárda irányítja. A nyersanyaggal való ellátottság folyamatosnak mondható, s az alkatrészek gyártásához szükséges alapeszközök beszerzése is megoldott. Gondot jelent viszont a vas és a pléh beszerzése. Ez sok gonddal jár, mert számunkra ezt nem tervezik, s az ellátás ebből következően esetleges, részben megoldatlan. Ennek ellenére képesek vagyunk ezt a nehézséget különböző módon kompenzálni, s így a termelést folyamatossá tenni. — A jelenlegi helyzetben a szövetkezet szerkezetében e tevékenység gazdasági szempontból mennyire eredményes, s milyenek az esetleges fejlesztés távlatai ? — Korábban már jeleztem, hogy a pénzügyi nehézségek kényszerítettek a nem mezőgazdasági tevékenység megszervezésére. A jelenlegi üzemegységeink éves átlagtevékenysége meghaladja a 10 millió koronát, s ebből általában 3,5 millió korona a tiszta jövedelem. Ez fontos kiegyensúlyozó szerepet játszik a gazdaságban. Ami a jövőt illeti, az az elképzelésünk, hogy 2—3 éven belül az ágazat termelési értékét 15 millió koronára emeljük. Erre adottak a feltételeink. — A gazdasági vonatkozásokon túl úgy tapasztalom, hogy a szövetkezetek melléküzemágai, néhány kivételtől eltekintve, arra is szolgálnak, hogy a helyi lakosok számára munkalehetőséget biztosítsanak, ami a kistelepülések szempontjából nagyon lényeges mozzanat. Mi a helyzet e téren itt a Sajó völgyében ? — A mi környékünkön a munkalehetőségek úgy-ahogy megfelelnek a lakosság sűrűségének. A vasút, a papírgyár, a kőbánya, a mészégető, s persze a mi szövetkezetünk lényegében elegendő munkavállalási lehetőséget biztosít a környező települések aktív lakosainak. Nálunk a melléküzemágban kereken hetven dolgozót foglalkoztatunk. Ami tehát azt illeti, mi emiatt nyugodtan alhatunk; a saját lakhelyünkön saját tagjainkat foglalkoztatjuk. Helyben, s ez a lényeg. így az emberek itthon maradnak. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) kedve szerint sportolhasson, lehetőség van a rendszeres, átgondolt munkára. Felkelteni az érdeklődést, vezetni, irányítani — ez művészet, de egyben a néphadseregben végzett kulturális munka lényege is. Nem könnyű receptet adni arra, hogy hogyan váljon a katonafiatal a kultúra passzív „fogyasztójából" aktív részessé. El kell kezdeni, úgy ahogyan Vratislav Holeček szakaszvezető a Radost együttesben elkezdte. — A barátomtól tudtam meg, hogy az együttes tagja vagyok, ugyanis tudtom nélkül ő jelentett be. Féltem az ismeretlentől, de a kíváncsiság erősebb volt. Azelőtt sohasem szerepeltem színpadon — vallja be Vratislav. — A másik meglepetés akkor ért, amikor a rendező közölte velem, hogy rám bízta az egyik darabban a főszerepet. Tudom, hogy még nagyon sok munka vár rám. Ennek ellenére már most meg szeretném köszönni a gimnázium vezetőségének, hogy lehetőséget teremtett a színjátszáshoz. — Az igazat megvallva a katonai szolgálat megkezdése előtt halvány sejtelmem sem volt arról, hogy a katonák szabadidejének kihasználása során milyen szerepet játszik a hadseregben végzett kulturális-nevelő munka. Nemcsak a nevelésben, hanem a katonák közötti kapcsolatok javításában is nagy jelentősége van. Jó lenne, ha ezek a szavak a hadsereg minden tagjára jellemzőek lennének. Még távolról sem ért véget a harc a passzivitás és a kényelem ellen. Annál inkább kell értékelnünk azokat, akik a kényelem rovására áldozatot hoznak, s barátaikkal megosztják a próza, a vers, a zene és a dal adta örömet. Szép eredményeket ért el a Projektil csoport. — Az együttesnek sokéves hagyományai vannak. Stílusa a hét tag zenei ízlésének egyfajta kompromisszuma. A szöveget maguk írják, vallva, hogy az átvett szövegek nem tudják kifejezni annyira az ő gondjaikat, örömeiket. Sajnálják, hogy rövidesen el kell búcsúzniuk egymástól. Még van fél évük, s remélik, hogy addig még sok szép közös élményben lesz részük. Szándékosan nem soroljuk fel a verseny egyes kategóriáinak győzteseit, mert nem a győzelem a leglényegesebb. Érdemes megemlíteni, hogy 1986/87-ben az opavai Ján Žižka Katonai Gimnázium volt a legjobb katonai gimnázium a kulturális munka terén. Az elmúlt év végén a tanulók már az ASUT és ASTT fordulójára készültek. Az előbbibe 235-en, az utóbbiba 229-en kapcsolódtak be. Megszerezték a vándorkupát, amitől egyhamar nem szeretnének megválni. JOZEF KENÍŽ és KAREL KRAJ ČO Fotó: KAREL KRAJČO A Baroš—Spišiak duó Az egyik győztes együttes 13
