A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-13 / 20. szám

bajlódom magas vérnyomással, nincs súlyfölöslegem, van viszont erőm meg életkedvem. Ovolakto vegetaríánus va­gyok, azaz évtizedek óta hiányzik az étlapomról a hús — ezáltal nem kerül a szervezetembe sok só meg zsír. Igyek­szem minél több rostos zöldséget gyü­mölcsöt fogyasztani. Tejen, tojáson, tú­rón, sajton élek, igyekszem cukor he­lyett mézet enni, s persze fekete kenye­ret fogyasztani. Ha odafigyel az ember, az ilyen koszt is változatos lehet, tele vitaminokkal, ásványi sókkal, olajokkal, telítetlen zsiradékokkal, és fehérjékkel. Italaim a tej mellett a gyümölcslevek, s olykor egy kis jó bor. Szeszes italokat nem fogyasztok, nem dohányzom — ezek a test mérgei. Előszeretettel iszo­gatom a magam gyűjtötte gyógynövé­nyekből főzött teákat, sohasem egyfé­lét, váltogatom őket. Hagymát vagy fok­hagymát naponta eszem — a vese és a máj működését áldásosán befolyásol­ják, megvédenék a fertőző baktériumok támadásai ellen. És még egy lényeges ismeret életvitelemről — fél évszázada jógázom. íme egy nyári napom programja: 5.00 Hajnali rádióhírek hallgatása 5.15 Jóga — légzési gyakorlatok 5.25 Fürdőszobai testápolás 6.00 Rádióhírek — közben a madárál­lomány kezelése 6.30 Gyógytea fogyasztása 7.00 Reggeli rádióhírek, közben regge­lizés. Takarítás. Felkészülés a napi munkára. 8.00 Könyvtár látogatása. A napi sajtó és a folyóiratok áttekintése. 9.15 Utazás a Masára, a városhoz közel fekvő nyaralómba. Itt a gyümölcsös kert és a zöldséges körüli munkálatok végzése. Közben egyórás futóedzés az erdei utakon. Diszkoszvetés. Gyógynövénygyűjtés. 12.30 A kerti munkák befejezése, pan­csolás a patak vizében, heverészés a pázsiton, napozás, gyümölcsfogyasz­tás. 16.00 Hazatérés. 16.30 Ebéd. 17.20 Hetilapok — hazaiak és külföldi­ek — olvasása, könnyűzenei műsorok hallgatása. Unokák látogatása. 19.00 Vacsora. 19.30 Tv-hírek hallgatása. Ismeretter­jesztő útifilmek, természetfilmek, sportközvetítések, zenekari műsorok, hangversenyek, tévésorozatok meg­tekintése. 22.00 Természettudományi, társada­lomtudományi, történelmi és sport­­tárgyú kiadványok lapozgatása. 23.00 Esti edzés: súlyzók, csigasorok. Fordított testhelyzetek a Hatha-jógá­ból, légzési gyakorlatok, jóga-lazítás. 24.00 Nyugovóra térés. BATTA GYÖRGY Fotó: Nagy László Még élénken él emlékezetemben a nap, holott immár idestova húsz esz­tendeje történt: 1968. június 12-én Makrai Miklós, az Ipolysági (Šahy) egykori mezőgazdasági műszaki kö­zépiskola volt igazgatója „ítéletet" hirdetett a IV. A osztály 23 végzős, épp sikeresen szakérettségizett diák­ja fölött. — Mindannyiukat „érette" nyilvá­nítom — mondta —, hasznosítsák most már a gyakorlatban az iskola padjaiban szerzett ismereteiket, öregbítsék tovább az alma mater jó hírnevét. Várja magukat a mezőgaz­daság . .. Kíváncsi lettem, hogyan sáfárko­dott a két évtized alatt a Í2 leány és 11 fiú az elsajátított szaktudással. Közülük a minap Ferencz Jánossal beszélgettem. 1. Ferencz János annak idején az osz­tályban szerény, halk szavú fiú volt. Amint azonban kiléptünk az iskola­kapun, menten megélénkült. Öcsi a négy diákév alatt végig szü­lőfalujából, Ipolybalogröl (Balog nad Ipľom) ingázott. A buszpályaudvar felé menet gyakran fura, s most már tudom: gyermeteg szórakozással ütöttük agyon az időt: egymás kezé­ből igyekeztünk kiverni váratlanul az iskolatáskát. Egyszer, hazafelé menet épp János püfölte bőriszákjainkat, amikor a há­tunk mögött meghallottuk Szabó ta­nárnő hangját: — Ferencz, csak ámulok-bámulok. Hogy maga milyen eleven ... Másnap magyar irodalom órán, hogy-hogy nem, a nevünknél nyílt ki az osztályzóiv. Persze János most is készült, nem érte meglepetés, ezúttal is remekelt.. A hatalmas tehénistállóban az esti fejéshez készülődik mindenki. Fe­rencz János tenyérnyi irodájában ro­pogósra vasalt, alig viselt kék mun­kaköpenyt ölt, aztán az udvar sárten­gerén át az épületbe lép. Gyakorlott szemmel pillant körül. Takarmány van az állatok előtt elegendő, állapít­ja meg elégedetten, s a fejönök is hajukra tűzött fityuiávai, patyolat­tiszta, fehér köpenyben láttak mun­kához. —• A mezőgazdaság nagy jövő előtt áll — jegyzi meg terepszemle közben —, ám gazdaságosan, olcsób­ban többet, jobbat termelni csak nagy hozzáértéssel, s az előírások, elvárások, követelmények maradék­talan betartásával lehet. Hogy mást ne mondjak, szövetkezetünk évek óta vezeti a járási „tejligát", s a ná­lunk fejt tej 97 százaléka első minősí­tési osztályba kerül. Ferencz János az érettségi után a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főis­kolán tanult. — Jo eredményeket — vallja Ferencz János —, csakis a feladatok maradékta­lan elvégzésével lehet elérni — Fél év után, az első szemeszter végén azonban otthagytam csapot­­papot, egyetlen vizsgára se mentem el — emlékezik —, minél előbb bizo­nyítani dolgozni szerettem volna. A katonaság előtt pár hónap leforgása alatt több szövetkezetben megfor­dultam. Ipolyhídvégen (Ipeľské Pred­­mostie) még csak gyakornokoskod­­tam, Száraznyíresen (Suché Brezovo) viszont már „bedobtak a mélyvízbe": a magam ura, ágazatvezető lettem, s — nem kis örömömre — havi 2 100 korona fizetést kaptam. Az angyalbőr ievetése után az ipolyvarbói (Vrbov­­ka) Vörös Csillag Egységes Földmű­ves-szövetkezetbe mentem. Talán szerencsém volt, de Nyíresen és Var­­bón is remek tanítómestereim vol­tak, így rövid idő alatt aránylag gaz­dag gyakorlati ismeretanyagot sze­reztem. Ezt a tudást igyekeztem ka­matoztatni és gyarapítani később Nagycsalomiján (Veľká Čalomija) és már idehaza, Ipolybalogon is. Ferencz János ekkoriban még le gényember volt. Nem csoda, ha haza­vágyott falujába a szüleihez. — Apróbb gazdaságokban tanul­tam a szakma csínját-bínját — foly­tatja élete történetét —, Balogon vi­szont egy igazi nagygazdaságba csöppentem. Jelenleg mintegy 1000 szarvasmarha, javarészt fejőstehén és az utánpótlást adó borjú, valamint egy istállónyi hízósertés van a gond­jaimra bízva. Szakágazatvezetö va­gyok. A fejőgépek egyenletesen duru­zsolnak. A munkahelyen mindenütt példás a rend. — Tizenöt éve nősültem — vált témát egykori padtársam —, helybéli lányt vettem feleségül. Aztán hama­rosan házépítésbe fogtunk. A Ferencz család kerek tíz eszten­deje lakja a módfelett takarosán si­keredett portát. — Norbert fiunk nyolcadikos, s szí­ve vágya szerint egykori középisko­lánk „jogutódjában", a sági szaktan­intézetben szeretne továbbtanulni. A másik gyermek — Anett — hatodi­kos Mindketten a jó hírű balogi ma­gyar tannyelvű alapiskola tanulói... Feleségemmel hajnalonta együtt in­dulunk munkába. Rózsi ingázik, en helyben dolgozom. Ó mégis rég itt­hon van újra, mire én hazaérkezem. Hiába, a mi munkakörünk nem ki­mondottan nyolcórás munkaidő. Szemlét tartottunk a gazdaságban, közben ezeket mondta; — A szövetkezetünknek rangja, becse van környékszerte, minálunk a lelkiismeretes munkást megbecsülik. És segítik is sokféleképp. A közös családi fészek építéséhez jelentős anyagi hozzájárulást biztosítanak például. A fiatalok szívesen jönnek szövetkezetünkbe dolgozni. Tejter­melési tervünket rendszeresen túltel­jesítjük. Tavaly 1 300 000 liter tejet adtunk át a felvásárló üzemnek. Min­denkivel szép szóval igyekszem meg­értetni az elvárásokat, elképzelése­imet. Szabad időmben a háztájiban dolgozom. Nyaranta gyakorta kirán­dul a család. Az egyik szélső soron vesszük ész­re, hogy meghibásodott egy fejőgép. Ferencz János elnézést kér. Elsiet, hívja a kötelesség ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom