A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-15 / 16. szám
A hiszékeny férfi egy szép reggelen libát hozott a feleségének és igy szólt: — Süsd meg. drágám, ezt a libát. Munka után libapecsenyét akarok enni! Az asszonyka megkoppasztotta. kibelezte, megsütötte a libát. Mire ekészült, éppen megérkezett a szeretője. Szaglászta a finom illatokat s bekukkantott a sütőbe is. ahol megpillantotta a libasültet — Az az uramé — mondta az asszony. — De én szeretném megenni — jelentette ki a szerető. — És ha nem adod nekem, akkor többet nem jövök hozzád. Végül az asszony odaadta a szeretőjének a libát Este megjött a férj. leült az asztal mellé és kérte a libapecsenyét — Milyen libáról beszélsz, te ? — kérdezte az asszony. — Hát arról, amit reggel hoztam. Nem sütötted meg ? — csodálkozott a férj. — Fogalmán sincs, hogy miről beszélsz! — mondta az asszony. — Semmiféle libát nem hoztál haza. Talán álmodtad! — Ne bolondozz asszony! Hozd már azt a libasültet! — dühöngött a férfi. Az asszony elkezdett óbégatni: — Jaj. istenem, az én jó uramnak elment a józan esze! Nem tudja mit beszél! Szegény uram, szegény uram! A nagy kiabálásra összeszaladtak a szomszédok is. Elhitték az asszonyka szavait. Másnap újra egy libával állított be. Megkérdezte a feleségétől: — Mi ez? — Liba — felelte az asszony. — És nem álmodom ? — Nem. — Ez a liba feje ? — Ez. — Ez a szárnya ? — Igen. — Ez a tolla ? — Igen. — Akkor süsd meg. este majd eszem belőle! — adta ki a parancsot a férfi. Az asszony elkészítette a libát. De újra megjelent a szeretője. — Mi az, ma is libát sütöttél ? — kérdezte. — Micsoda illata van ... — Sajnálom, de ez a liba a férjemé. Tegnap este is kínos jelenetem volt miatta. Szeretlek, de ezt a libát a férjem fogja megenni. — Vagy szeretsz, vagy nem! S ha szeretsz, a liba az enyém! Az asszony odaadta neki a libát. Este hazajött a férj. — Hozhatnád már a libát! — szólt az asszonynak. Libát, libát! Te tényleg megbolondultál! Honnan a fenéből vegyek neked libát? Szegény uram. mi van veled ? A nagy csetepatéra összeszaladtak a szomszédok. Sajnálták az asszonyt, hogy megbolondult a férje. A férfi bekapott egy darabka sajtot, ivott rá egy pohár vizet és lefeküdt. Reggel újra vett egy libát. Aztán felbérelt egy hórihorgas embert, aki a feje tetején egy kosárban hat muzsikussal az oldalán zeneszó mellett vitte haza az asszonynak a libát A zenebonára összeszaladtak a szomszédok. Sőt az egész utca összegyűlt leselkedni. A férfi hozzájuk fordult: — Szomszédok, emberek, katonák, kék az ég és zöld a Ki, nézzetek ide. itt látható egy kövér liba! f Aztán a magasba emelte a libát. — Liba! Liba! — harsogták az emberek. Aztán a férfi odaadta a feleségének a libát. — Süsd meg asszony ezt az átkozott libát mert este most már igazán libasüKet akarok enni! Az asszony megsütötte a libát. De megint jött a szeretője. Megható percek következtek tele könnyekkel, csókokkal, aztán elment a szerető — magával vitte a libát is. A férj este sietett hazafelé. Összefutott az egyik régi cimborájával. — Gyere el hozzánk. Otthon az asszony libapecsenyével vár. Jól bevacsorázunk, iszunk rá finom borocskát elszórakozunk egy kicsit. A barát beleegyezett Leültek az asztalhoz, megszólalt a férj: — Na. asszony, megsütötted a libát? — Igen. Ott van a sütőben. — Jól van — felelte a férfi. — Mindig tudtam én. hogy jó asszony vagy te! Először a barátommal felhajtunk egy pohár pálinkát, aztán nekilátunk a libasültnek. Két-három pohárkával legurítottak. aztán kiszólt a konyhába a feleségének: — Most már hozhatod azt a libát! — De nincs kenyerem. Menj. vegyél kenyeret! A libahús nem jó kenyér nélkül. — Rendben van — mondta a férj. azzal elment. Akkor az asszony bizalmas képet vágva fordult a férje barátjához, és ezt suttogta: — A férjem szegény megbolondult Bizony, bolond. Idehívott téged, de nincs is ám semmilyen libánk. Meg akar téged ölni, ezzel a késsel és villával. Én ismerem őt tudom mit forgat a fejében. Legjobb lesz, ha azonnal elmész. A barát azonnal elment. Amikor a férj visszajött, megkérdezte a feleségétől, hogy hol van a barátja. — A te barátocskád szépen elment, és magával vitte a libát is — mondta az asszony. Látod micsoda barátod van? Én egész álló nap a libával dolgozom, hogy mire te megjössz, finom vacsorát adhassak neked, erre a barátod kapja a sült libát és elviszi. A férfi az asztalról felkapta a kést és a villát azzal szaladt az utcára. Meglátta a barátját aki szapora léptekkel sietett el. Utána kiáltott: — Várj. barátom, csak egy falatot vágok! Csak egy kicsike darabkát vágok! Erre a barát annyira megijedt hogy nyakába kapta a lábát és eltűnt mint a kámfor. A férfi lihegve fordult vissza és hazament Leült az asztalhoz, kiitta az üvegből a pálinkát. Az alkohol hatása alatt újra átgondolta a dolgokat és ráébredt az igazságra. Felugrott, jól elagyabugyálta a feleségét aztán így szólt hozzá: — Ha a szeretőd minden nap libasültet akar enni, akkor szólhattál volna! Holnap két libát veszek, hogy végre már én is lakjam jól libahússal! Fordította: Takács Izabella
