A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
n HALLOTTUK n OLVASTUK _í I_ LÁTTUK KÖNYV Szvák Gyula: KORONÁS PORTRÉK A könyv Szvák Gyula szerkesztésében és bevezetőjével jelent meg a Kozmos Könyvek sorozatában. Ezer év történelmi panoptikumának koronás figurái elevenednek meg a tucatnyi fiatal magyar történész tolla nyomán, hogy elkápráztassák az olvasót különös, bonyodalmas, sokszor borzalmas életük eseményeivel. Tizenöt koronás főt mutatnak be történészeink, olyanokat, akik egyéniségükkel is hatottak koruk alakulására. Az 1027-ben született Hódító Vilmostól az 1975-ben elhunyt Hailé Szelasszié etióp császárig terjed a sor. A színes tablón helyet kap többek között II. Frigyes, Pogyebrád György, Stuart Károly, III. Napóleon, vagy az utolsó Romanov, II. Miklós. A fiatal történészek úgy rajzolják meg ezeket a portrékat, hogy ne csak történelmi ismereteinket gyarapítsák, hanem szórakoztassanak is. Nem adatokat, eseményeket sorakoztatnak föl tehát kronologikus sorrendben, hanem az események mögé néznek, kitapintják a történések rugóit, megvilágítják e koronás fők magánéletét, ellankadásait, gyöngeségeiket vagy brutalitásukat. „Válogatásunkban — írja Szvák Gyula — helyet kapnak tragikus nagyságok és a jelenben is a múltat idéző groteszk viaszfigurák. Pillanatnyi szeszélyből koponyák ezreit gúlába rakó harcias fejedelmek és csupán a hálószobákban vitézkedő »dekadens« királyok. Képviseltetik magukat a trónon ülve is földhözragadt nyárspolgárok és a nép közé vegyülten is fellegekben járó »filozófusok«." A könyvvel szemben ne támasszon senki valamilyen különleges igényt, de összefüggéseket se keressen a felsorakoztatott uralkodók szemlélete vagy életvitele között. Szuverén hatalmasságok voltak ök: harciasak vagy gyávák, előrelátók vagy köldöknézők, csak annyi volt bennük a közös, hogy előjoguknál fogva a nép, a nemzet fölé kerültek, s uralkodtak a maguk módján. A könyv nagy segítségére lehet a diákoknak, akik a legfogékonyabbak a történelem ismérveinek elsajátítására.-Dénes-Szélpál Árpád: CSIPKEBOKOR Még mindig megannyi fehér folt a magyar irodalom térképén! Szélpál Árpád válogatott és új verseinek a kötete, amely a Magvető kiadó gondozásában jelent meg, egy a szó legszorosabb értelmében vett meglepetés: hisz Szélpál Arpád 1897-ben született, első írásait még a Ma közölte, Kassák avantgardista folyóirata, s első kötete, a Tüntetés 1918-ban jelent meg. S most Szélpál Árpád költészete, hetven év után, újra felbukkan s átrendezésre készteti a XX. század magyar költészetének a térképét. Mi történt a közbeeső évtizedek alatt? Csak annyit tudunk, hogy Szélpál több mint negyven évet Párizsban élt, s harmadik verA képen látható Cscheng-zsung kisasszony nem élőlény, hanem a kínai robotok harmadik generációjának testet öltött képviselője. Tud járni és különböző anyagokkal, tárgyakkal bánni, beszél kínaiul és angolul. Szülei a cscheng-tu-i műszaki főiskola tudósai szállj oda, fecskemadár... oh, bocsánat, pteramodont madár, de így már nem passzol a dallam. Mégis jó valamire ez a model: a tudósok ezen tanulmányozzák az őskori denevér repülési technikáját Nem tökmaq, bár de tehén. A Csallóközben úgy mondják: „istenke tehenyei". A nyomukban járó hangyák „isszák" a tejüket seskönyvét (a második, Húsz vers címmel még 1927-ben jelent meg Magyarországon) itt adják ki Versek címmel, ugyanúgy mint két évvel később újabb verseit, a Keréknyom -ot. Rendhagyó költői pálya, nyilvánvaló. A baj csak az, hogy ezek a rendhagyó pályák egyáltalán nem fehér hollók Közép-kelet Európa utóbbi fél-háromnegyed évszázadának a történetében, különösképpen nem a magyar irodalomban. Hogy csak néhány hasonlóan rendhagyó nevet említsünk: Tamkó Sirató Károly, Palasovszky Ödön, Barta Sándor, Forbáth Imre... a névsor a végtelenségig folytatható. Hol helyezzük el Szélpál líráját századunk magyar poézisében? Az előbbi névsort Kassáktól Forbáthig nem véletlenül soroltuk ilyen sorrendben. Mindenki tudja, s most, Kassák centenáriumán megmutatkozott, hogy a MA körül csoportosuló írok sokkal fontosabb szerepet játszottak a magyar költészetben, mint ahogy azt eddig hajlandók voltunk elismerni. S itt nemcsak a vallásalapító" Kassák költészetére gondolunk, s nem is csak az itt induló, ám a Mának hátat fordító „renegátokra" Illyéstől Vas Istvánig, Dérytől Zelk Zoltánig, hanem pontosan az imént felsorolt nevekre, akik kitartottak a magyar avantgarde mellett (vagy, mint Szélpál Árpád, inkább hallgattak, fél évszázadon át, mintsem hogy megtagadják fényes indulásukat). Itt van hát a helye, ezek között Szélpál Árpádnak is. S nemcsak költészetének, hanem Forró hamu című önéletírásának is, amely ugyancsak mostanában jelent meg Budapesten s nem kisebb meglepetést okozott, mint a „Csipkebokor". így hát csak ismételhetjük a régi közhelyet, hogy aki sokáig él, sok mindent megér. Még azt is olykor-olykor, hogy félévszázadnyi tettszhalott-lét után újra föltámad s elfoglalja helyét századunk magyar irodalmának legjobbjai között. (cselényi) SZÍNHÁZ ÉDES OTTHON Amolyan Íratlan törvény, hogy egy komoly tekintélyű nemzeti színház prózai társulatának művészi szintje nemcsak azon mérhető, hogyan tudja előadni a régi nagy tragédiákat vagy a modem drámairodalom nevezetes alkotásait, hanem azon is, vajon milyen színvonalon képes közönség elé vinni az olyan szórakoztató darabokat, mint például az Édes otthon című konverzációs szalonkomédia ... Hogy a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház Dosztojevszkij sori Kis Színpada általában jól látja el a művészileg igényesebb feladatait, azt számos előadásuk bizonyítja. Ám hogy a könnyebb hangvételű darabokkal is képesek jót és értékeset nyújtani, arra legfrisebb bemutatójuk a legújabb példa. A világirodalom kitűnőségei közé sorolandó Somerset Maugham 1919-ben írt bohózatát valóban élvezetes formában tárják a hálásan derülő, tapssal sem fukarkodó publikum elé. A népszerű regényeiről s elbeszéléseiről is ismert angol szerző egy rendhagyó szerelmi háromszög-történetet elevenít meg a színpadon. Egy, íróilag ügyesen kiötlött véletlen révén a női főhősnek két férje van; és ahogy az már lenni szokott: ahol ketten marakodnak, ott többnyire a harmadik győzedelmeskedik. Érdekes sajátossága a darabnak, hogy a három főszereplőn kívül hét további, elsősorban karakteralakitásokban jeleskedő színészre van szükség az előadás sikeréhez. Ebből a szemszögből vizsgálódva az sem utolsó dolog. hogy a darab szerepeit gyötrő kompromisszumok nélkül lehetett kiosztani. Ezt pusztán azért jegyzem meg, mert színházainkban a szereposztás feladata bizony jópárszor szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz és ezzel akár egész előadásokat is tönkre tesz. A Kis Színpad legújabb produkciójában ennek nyoma sincs. Úgy látszik, a szereposztás éppen olyan könnyedén született, mint amilyen gördülékenyen szellemes és fordulatos a Miloš Pietor rendezte előadás. A női főhőst: Victóriát, kettős szereposztásban Emília Vášáryová és Kamila Magáiévá játssza — elegáns, célratörő hölgyeket, de eltérő karaktereket formálva. Mulatságos a két férj: Juraj Slezáček és Michal Dočolomanský alakítása; a többi szerepet pedig olyan nagyszerű színeszek adják, mint Mária KráFovičová, Zdena Grúberová, Karol Machata, Oldó Hlaváček és mások. Miklósi Péter TELEVÍZIÓ RIPACSOK „Egyedül nem megy", ezzel a dallal kezdődik a Ripacsok című Sándor Pál rendezte film. De kettőnek, kiváltképpen két olyan jó „ripacsnak", mint Garas Deszö és Kern András, remekre sikeredik a nyitó és a filmben föprodukciót jelentő szám.... Aztán megindul a „brancsbéliek" előtt ismerősnek tűnő bonyodalomsorozat: A rendező üdvöskéjével való, eleve kudarcot sejtető kísérlet, amihez az „egynadrágbanjárók" közül az egyiknek árulóvá kell válnia! Amire, bár kissé berzenkedve, de végül mégis csak rááll! Partnere — a sikerre vitt számtól megfosztott kolléga — nagyon mellre szívja kisemmizettségét, annál is inkább mert életkora jelezni kezdi szerepköre változtatásának idejét. Elkeseredettségében egészen a végső megoldásig (?!), a gyilkos bosszú gondolatáig is eljut... És ettől fogva furcsa események sora következik. Állandósul a fenyegetőzés, nem is egy ízben gyilok villan, ám, szerencsére, mindig komolyabb baj nélkül. Aztán jön az alkohollal való öntudatzsibbasztás, egészen a szó szoros értelmében vett elesettségig! Ráadásul egy művész számára teljesen méltatlan környezetben: az illemhelyen!... — Mi ez?! — kérdezi zavarba esetten az eseményeket követő átlagnéző. Aki mellesleg úgy tudja, hogy a ripacs elnevezés lealacsonyító'jelzőt jelent a színművész számára! Férfiasán bevallom, hogy én is úgy tudom, viszont Sándor Pál filmbéli törekvését is igyekszem megérteni. Ehhez talán csak petőfi Sándor Színészdalát kell végigolvasni: ........amit a népnek hirdetünk, ne hazudtolja meg a cselekedetünk! Ha meg nem tesszük azt, ami föladatunk; Akkor gyalázat ránk, színészek nem vagyunk!" Ha Petőfi intelmét figyelmen kívül hagyva ágálunk világot jelentő deszkákról, bizony rászolgálunk a „művészetünket" giccsé degradáló npacs jelzőre! Köztudott, hogy a színház, film, valamint a rokon szakmák egyik#sem apácazárda. Rendeltetésük: tükröt tartani az emberek elé a reális életről, a szépről, jóról épp úgy, mint a rútról, rosszról! Most a tv-ben látott Ripacsok c. filmben a hóhért akasztották! Vagyis a tükörtartók önmagukat láthatták nem éppen a legesztétikusabb oldalról — a saját tükrükben! Kovács József 9
