A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-08 / 15. szám
A MINŐSÉG IDŐSZERŰSÉGE (Király István: Kultúra és politika) Király István akadémikus, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, de ismert úgy is, mint kultúrpolitikus, marxista esztéta és teoretikus, vagy mint közéleti ember. A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán tanszékvezető egyetemi tanár, többszörös Kossuth-dijas. Kiterjedt irodalomtörténeti munkássága során főként a 19. és 20. század magyar irodalmával foglalkozik. Számtalan publikációja közül legismertebb a Mikszáth Kálmán munkásságával foglalkozó és az Ady Endre életművéről irt többkötetes monográfiája. Főleg e második tartalmilag, formailag és módszertanilag is egyaránt korszakjelző mű, mely bizonyítéka a tudományos módszer és a pedagógiai-közéleti ihletettség, a tárgyias analízis és a vallomásos szenvedély szerves egységében való érvényesülésének. Legújabb cikk- és tanulmánygyűjteménye több oldalról mutatja be szerzőjét. Először közéleti emberként olyan gondolkodónak láttatja, aki letisztult és határozott marxista értékrenddel szembesíti a társadalom változásait és az elkötelezett szocialista eszmeiség szószólójaként emeli fel hangját a haladás érdekében. Az általa legfontosabbnak KORSZERŰEN SZÓLNI A MÁRÓL MÁHOZ Jozef Puškáš neve nem ismeretien a magyar olvasók körében, hiszen 1979 óta több műve is megjelent magyarul. Elsőként a Vigasztaló csalódások című elbeszéléskötete a budapesti Európa Kiadónál. E karcsú könyvecske csupán a második kötete volt az 1972-ben debütált fiatal írónak, de már határozott eszmeiségű, esztétikai alapállású, sajátos hangú és filozófiája eredeti alkotótehetség szólt lapjairól a nem csupán szórakozást kereső, de az együttgondolkodásra is hajlandó olvasóhoz. A Beismerő vallomás és a Negyedik dimenzió című kisregénye (ez utóbbiból film is készült) úgyszintén hozzájárult a jelenkori szlovák prózairodalom tekintélyének emeléséhez a magyar olvasó előtt, a kiváló tolmácsolónak köszönhetően is. Jozef Puškáš az intellektuális próza képviselője a mai szlovák irodalomban. Eddigi legnagyobb szabású írói vállalkozása a Kert Iaz év ötödik szakában) című regénye, melynek legfőbb jellemzője, hogy a társadalmi jelenidő könyve. Főhőse Peter Burius, egy központi lap szerkesztőségi gépkocsivezetője, aki kitűnő megfigyeiőképességének, fogékonyságának és találékonyságának köszönhetően szinten minden — sokszor nagyon is izgalmas —, a szerkesztőségben és a „terepen", tehát a mai szlovák társadalom hétköznapjaiban lejátszódó eseményt éppolyan jól lát, mint a lap bármelyik szerkesztője, sőt némely dolgot még jobban, hiszen a szolgálati autóban gyakran ül mellette Mahút, a tapasztalt, kivételesen becsületes és gerinces, a szerkesztőit soha magára nem hagyó és senkinek ki nem szolgáltató öreg főszerkesztő és Švec, a Mahút bizalmával nemegyszer visszaélő, óvatos és ügyesen helyezkedő, sunyi és számító főszerkesztő-helyettes. tartott gondolatokat fogalmazza meg kötete első fejezetének (Nagy dolgokról röviden) írásaiban, azokat, amelyeket hosszú évek során hordott ki magában és amelyekbe gazdag élettapasztalatait sűrítette. Ezek a gondolatok esszenciaszerű megállapításokból és eszmefuttatásokból lecsapódó definíciók Királynál elsősorban bizonyos kiválasztott fogalmakhoz tapadnak, így az „elkötelezettséghez", az „örömhöz", az „otthonhoz" és a „békéhez". Akaratlanul is filozófussá válik itt a szerző, mert megközelítései feltételezik az emberi létezés dialektikáját, a cselekvő nembeliség elvszerűségeinek és értelmének szenvedélyes keresését. Emelkedett hangnem is keveredik az elmélkedésekbe, de ez nem lehet hiba, mert például a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségét is úgy tekinti át, mint az új emberi attitűd létrehozóját (A nagy októberi szocialista forradalom mint magatartásbeli örökség), az ideológiai munka időszerűségével kapcsolatos kérdések felvetését pedig a jelen valóságának szükséges igényei szerint szorgalmazza. Hirdeti, hogy a huszadik század szellemi világában nincsenek határok és hogy korunkban A Kert vérbeli család- és társadalmi regény egyszerre, Burius szigorú igazságérzetbe ágyazott racionális szemléletén keresztül mutatja be az író egy mai család három nemzedékének változó, nemegyszer rapszodikus sorsát és a nagyüzem attribútumait sem nélkülöző szerkesztőség prizmáján keresztül társadalmunk fontos jelenségeit. A történet kiindulópontja egy kelet-szlovákiai kisváros kertészeti szakközépiskolájának tankertje, mely a regényben — bizonyos értelemben — jelképpé nő magával az öreg Bariusszal, hősünk apjával, a kertésszel egyetemben. A veszélybe került tankert ügyében a hatóságokhoz intézett levelei a regény cselekményének alapvető mozzanatai közé tartoznak. Éppen e levelek kapcsán ajándékoz meg bennünket az író olyan pompásan egyénített alakokkal, mint például az apa, az anya, Žákovič, az iskola egykori és Styrančák, a mostani igazgatója. A szülőföldre újra és újra visszatérve s annak szűk talaján állva végül is tág dimenziókban boncolgatja a szerző a civilizáció erényeit és buktatóit, a társadalmi és egyéni élet válságos helyzeteit, példásan etikus művészi bátorsággal, jól kihasználva az írói mesterség rendelkezésére álló immár gazdag fegyvertárát. Puškáš új regényében is él az álom formalehetőségeivel. Erről így vall: „Az álmot mint motívumot előszeretettel alkalmazom (...); a figyelmes olvasó nemcsak a regényemben fedezheti fel, hanem az egyes elbeszéléseimben, novelláimban is. Megpróbálom valamilyen hasonlattal kifejezni: körülbelül azt jelenti számomra, amit a költő számára a jó metafora. Gyakran: rövidzárlat a cselekmény folyásában, vagy más esetekben az alakok gondolkodásában és érzésében, amikor egyszerre új fényben ragyognak fel az események, váratlan, noha valahol a tudat alatt rejtett összefüggésekbe kerülnek, amikor hirtelen felborzolódik a nyugodt felszín. sőt minden a visszájára fordulhat. Álom formájában sokszor rögzítünk és elfogadunk jobban kell figyelnünk az emberi „távlat" kérdésére, mint azt eddig tettük. így válnak problémafelvetései mélyen emberközpontúvá és mindenki által megközelíthetővé. A szemléletéből kisejlö „történetfilozófia" nem az egyenesvonalúság, a szüntelen haladás vagy az „örök visszatérés", a sziszifuszi föl-le elméletét vallja magáénak, hanem a fejlődés dialektikus, visszaesésekkel, esetleg drámákkal terhes, de mégis felfelé haladó jellegét fogadja el, áttételesen is. A tanulmányok múltszemlélete, de jelen- és jövőképe is ezt hangsúlyozza. Mindig elutasítja a problémátlanságot, de elveti az illúziókra való alapozást is. Reálisan lát és ítél — gazdasági életet, politikát, költészetet és filozófiai kérdéseket. A „mindennapok forradalmiságának" elméletét, melyet a hetvenes évek elején a magyar gazdaságirányítási reform első éveiben fejtett ki, az utóbbi években a minőségeszmény jegyében gondolta tovább, középpontba állítva a humánus személyiséget (A távlat problémája. Minőség és reform). Egész tudósi és emberi eszmélése nagy mértékben kötődik Lukács Györgyhöz fűződő kapcsolatához. Morális példakép is volt számára Lukács, akinél a marxizmus egyben etikum is volt. Tőle tanulta meg életreszólóan a „gondolatetika" sugallta fegyelmet és „az emberi életben nyugalmat hozó rendszeres munkát". A Lukács-hatást így jellemzi: „Ugyanazt az élményt, ami Adyhoz kötött: a radikális nemet és a mégis akart hitet találtam meg benne, csak másfajta nyelven, a teóriáén." Egyfelől a „teljességetika", másfelől a „társadalometika", harmadrészt pedig a „gondolatmorál" elvi következetessége és annak eltanulása jelentette a nagy példát a olyan dolgokat, amelyeket egyébként talán azonnal elutasítanánk, vagy egyenesen kinevetnénk." Puskáénak eddig három könyvét részesítették kiadói díjban. A Negyedik dimenzió című regényét Rudolf Jašík-díjjal tüntették ki. A Madách Kiadó jóvoltából az idén újabb kisregényeivel is megismerkedhet a magyar olvasóközönség. KÖVESDI JÁNOS EGY LÍRAI VALLOMÁS-KÖTET Korát tekintve Miroslav Hute a kortárs cseh költőnemzedék középgenerációjához sorolandó, irodalmi munkásságát tekintve mégis „kilóg" bizonyos fokig ebből a sorból. Azon kevesek egyike ugyanis, akiknek irodalmi ténykedése kezdettől fogva szorosan, elválaszthatatlanul kötődik a cseh vidéki élethez, a cseh tájhoz és természethez. Ami persze mindjárt nem lesz különleges, ha tudjuk róla, hogy Csehország legromantikusabb vidékén, Dél-Csehországban született (a České Budéjovicéhez közeli ZHvben). s itt él ma is, a Lužnice folyó nevét viselő kis településen. Eredeti foglalkozása építészmérnök, hosszú időn át mint halastó tervező-építő dolgozott a tfeboői halgazdaságnál. most pedig a Tfeboői Tájvédelmi Körzet természetvédelmi hivatalának a munkatársa. Első verseskötete Ryby v siti noci (Halak az éjszaka hálójában) címmel 1979-ben jelent meg. Ezt egy nove/láskötet követte, O Stéstí rybárském (A halászszerencséről) címmel. Mind verseskötete, mind az azt követő novelláskötet. s a sajtóban megjelent írásai is nagy sajátos lukácsi „választott magyarság" nemzettudatával (Az emberi példa. Lukács György nemzettudata). Király István vonzódik az erkölcshöz és a minőségihez: Németh László utóéletének vizsgálatakar az író mondandóját, műveinek korunkhoz szóló üzenetét is a minőség kérdésében találja meg. Nem ismeretelméletilogikai, hanem etikai kategóriaként, meghatározóként szól az íróról és az írói üzenetről (Németh László korszerűsége). Új kvalitásokat elemez ki József Attila költészetének mélyrétegeiből. és a recepciós folyamat terén polemizál a marxista kritika és értelmezés védelmében a mindig kísértő esztetizáló arisztokratizmussal, amely az egzisztencialista József Attila költői képet erősíti fel és a Petőfi—Ady—József Attila—Nagy László féle fejlődésvonalból egy Kosztolányi—József Attila—Pilinszky nevével fémjelezhető kritikai rendszerbe stilizálja át a költő irodalomtörténeti helyét. Érvelése emelkedett és szenvedélyes, határozott marxista kritikusi küldetéstudat jellemzi. Témájuknál fogva is együvé tartoznak a kötetnek A minőségi oktatásért és a Társadalom és közművelődés című fejezetei. Gondolataival a szerző a társadalmi előrehaladás támogatásának szolgálatába állítja a pedagógia, az oktatási intézmények, a kulturális élet és a közművelődés megreformálására irányuló törekvéseit. Koncepciója a pedagógiában a „demokratikus elitszemlélet" elvének megvalósítása érdekében száll síkra, s hangsúlyozza, hogy a különböző fokú iskolák fejlesztésében következetesen kellene vállalni a teljesítménytől meghatározott „szelektív prioritást", egy erőteljesen felfelé húzó minőségi igényt és példát tartalmazó fejlesztési mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a cseh irodalmi életet kicsit is kajánul szemlélők azt mondhassák, hogy Miroslav Hule nevének olvastán vagy hallatán már eleve a hal és a halászat asszociákrdik az olvasóban. Amely megállapításban természetesen rengeteg az igazság. A második oldala viszont a dolognak az. hogy nemigen található más a kortárs irodalomban, aki ezt a tematikát olyan mesterien tudná megközelíteni és ábrázolni, mint ő. Az elmúlt évben a Dél-csehországi Kiadó gondozásában megjelent legújabb. S básnikom tančit se zapovidá (Költővel tilos a tánc) című, mintegy hetveno/dalas kis verseskötetét olvasgatva jólesően állapíthatom meg, hogy eddigi önmagát ezúttal sem megtagadva, néhány új vonással is felvértezve mondja tovább lírai hangvételű közlendőjét Ha egy mondattal akarnám jellemezni a kötetet egy lírai vallomásnak mondanám. Igen. Urai, szerelmi vallomás ez a kötet. Vallomás magáról a szerelemről, egy szerelmes vallomása a szerelmeseknek, vallomás szerelmekről és csalódásokról, találkozásokról és eNálásokról. Főleg a Jeité jsou ledy (Fagy még) című első és a Soukromá plesová sezóna (Magán báli szezon) című második ciklus öleli fel ezt a tematikát sok líraisággal, esetenként viszont kellő iróniával. De jómagam szerelmi vallomásnak tartom a Slavnost návratu (A viszszatérés ünnepe) címet viselő harmadik ciklust is, amely csupán annyiban különbözik az első kettőtől, hogy a szerelem itt már nem személyhez, nem egy másnemű lényhez, hanem sokkal általánosabban, tájhoz és emberhez kötődő. A halastavak százaival, ezreivel kéklő. régi idők üzenetét és hangulatát régi idők jellegzetes mesterségeit ma is oly híven őrző Dél-Csehországhoz, annak egykorvolt, vagy ma is élő és alkotó emberéhez S a költő, Miroslav Hule lírai vallomásának mondandóját jól húzza alá a vékony kötetkében az azt illusztráló Jan Halia egy-egy illusztrációja is. NÉMETH GYULA 10
