A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-01 / 14. szám

KÉT PORTRÉ

HÉTVÉGE

A kulturális élet bűvkörében

'ymm

35^

M

, f

äMpt: I

H

Sí

■■ ,

<v •

w

V

Egegen (Hokovce) követésre méltó kulturális élet fo lyik. Kunstár Gyula, a Csemadok alapszervezetének elnöke és se gítötársai azok az emberek, akik keresik a jót, a szé pet és ha megta látják úgy érzik, meg kell osztani másokkal is.

— A kultúra terjesztése, a rendezvények szervezése szorosan hozzátartozik az életemhez — mondotta beszélgetésünkkor.

Kunstár Gyula az Ipolysági (Šahy) Autóközlekedési Vállalat sofőrje. Az elnöki tisztséget 1980-tól tölti be és arra törekszik, hogy Egegen példamutató kulturális életet teremtsen. Számára a hétköznapok is ünneppé válnak, ha sikerül jó rendezvényt tartaniuk.

— Gyermekkoromtól — mondotta — a kulturális élet bűvkörében élek. Aktivitásomat azzal jutalmazták, hogy 1974-ben megválasztottak a SZISZ elnökének. A SZISZ-tagokkal karöltve bekapcsolódtunk a kultúrát terjesztők táborába. Hat év után, amikor megválasztottak a Csemadok elnökévé, a stafétabotot átadtam. Egeg mindössze nyolcszáz lakosú falu. Azonban elmondhatom, hogy sok lelkes segítőtársra találok. Nyolc éve működik tizenhat tagú férfi énekkarunk Kis Ferenc vezetésével. A Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyen ezüst fokozatot értek el...

Nevezetesebb ünnepekre műsort, színdarabot, verseket tanulunk be.

Az egegiek azt vallják, amit József Attila egyik versében így szövegezett meg: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes".

A finomtechnika mestere

Ifjabb Mauer József idestova har minchárom esztendeje a finommechanika szerelmese. Mesteri szinten végzi munkáját Ipolysá gon (Šahy) a Da tasystém városi üzemében, mint irógépjavító és mint a villanymechanikai és elektromechanikai gépek javítója.

— Egy finommechanikai dinasztia tagja vagyok — kezdi el a beszélgetést. Édesapám elsőként alapította meg Bratislavában az antikóra alkatrészeket készítő és javító műhelyt. A munka szeretetét és a szakmai alapokat tőle tanultam. Jóformán egyedül voltunk, akik a háború után a finommechanikát felkaroltuk. 1974-ben voltam inas. Kitanultam a szakma csinját-binját. Harminchárom éve alakult meg Ipolyságon a Datasystém, azóta itt dolgozom. Közben a tanítói diplomát is megszereztem, így lehetőségem lett volna a tanításra, de végül is a finommechanika jobban a szívemhez nőtt. A mi szakmánkban olyannak kell lenni, mint egy jó orvosnak. Hamar meg kell találni a hiba orvoslását. Mivel vannak olyan problémák, amelyeket a műhelyben megoldani nem lehet, odahaza is kell gondolkodni rajta. Állandóan új gépek jönnek és az új módszereket tanulni kell. Számomra a technikának szépsége van. Harminckét község tartozik a körzetembe.

— A legnagyobb teljesítményem az volt, mikor egy amperórában az eltört villa végét — ez egy kis alkatrész, hogy ha a légy rászáll, elviszi a lábával — sikerült kiszerelnem és újat csinálni helyette. A műhelyben harmincöt féle modellt javítok. Igyekszem tudásom legjavát adni.

KARDOS MÁRIA

HOL VAN A FODRÁSZMÚZEUM?

Berlinben, az NDK fővárosában, a Schönhauser Alle 187. alatt. Kapuján sárgaréz tányér, azaz az évszázados borbélycégér díszeleg. Tárlóiban pomádéstégelyek, régi parókák, hajhálók és feliratos bajuszkötök láthatók. „Nőjél a hitvesem kedvére" biztatja a bajuszt az egyik. „Neked lesz szép" — ígéri — feltehetőleg egy hölgynek — a másik. A bajuszkötők mellett bajuszfogóval ellátott levescsészék és teáscsészék vannak kiállítva, mert ugye az óriás szőrzetek korában sem illett, hogy a bajusz két csücskéről az abroszra csöppenjen a vasárnapi húsleves vagy a kivehetetlen foltot hagyó tea. A falon tablók mutatják, milyen hosszú volt az út, amíg az urak a kőborotvától a XVIII. században felfedezett fenöszíjon élezett fémborotván át eljutottak a mai rugalmas, kétpengéjű borotválkozószerkezetekig. De korabeli olajfestmények és metszetek is tanúsítják, hogyan dolgoztak régen a figarók. A tornyos frizurák divatja idején például gólyalábon állva fésülték a szépségükért mindent eltűrő hölgyeket. Az egyik vitrinben régi orvosi műszerek rémisztgetik a látogatókat, hiszen a hajdani borbély seborvos is volt, eret vágott, fogat húzott, ha kellett. Egy másik üveges szekrényben hajjal hímzett finom művű gobelinek, hajból font zsebóraláncok és a kedves haját aranyba foglaló jegygyűrűk láthatók. Minden hajtincs, de egyetlen szál haj is becses kincse volt a régi korok lovagjának, ha szerelmese fejéről származott.

Sok más mellett e romantikus korok emlékét is híven őrzi a borbélyok, fodrászok, hajszobrászok múzeuma.

EMBERI SORSOK

TOLVAJ — MŰKÉZZEL?

Csaknem másfél évvel ezelőtt, 1986 decemberének legelején történt velem Prágában, hogy a repülőtér és a ČSA Moldva-parti forgalmi irodája között közlekedő ingajáratból a belvárosi buszok egyikére szálltam. Alig három-négy megálló megtétele után hangos riadalom támadt a 130-as jelzésű járaton. A kocsi túlsó végében ugyanis zsebtolvajokat értek tetten! A hirtelen támadt kavarodásban az autóbusz egy pillanatra le is fékezett, de azután az utasok kérésére a buszvezető meg sem állt a rendőrségig — így „házhoz" vitte a zsebeseket.

A vagyon elleni bűncselekmények rendőrségi statisztikája szerint a tömegközlekedési eszközökben vagy a nagyobb tömegeket mozgósító rendezvényeken nem ritka dolog a zsebtolvajlás; legföljebb az a leleményesség mondható kivételesnek, ahogyan a tolvajok ártalmatlanná tétele történt.

Dr. Karol Richter rendőrőmagy nyomozási szakcsoportvezető kitűnő értője a sebezhető zsebek elleni bűntetteknek. Ha több ideje lenne, akár érdekes tanulmányt is írhatna e témában; de mint már annyiszor, most sem foghat neki a régen tervezett munka piszkozatának fogalmazásához, mert most viszont neki kell „vallomást" tennie — a riporter faggatódzásai alapján.

— A zsebtolvaj valamikor a bűnözök világának nemcsak ismert, hanem az ilyen-olyan törvényszegők között elismert alakja is volt — mondja. — Rendőri pályám kezdetén, még az ötvenes évek közepén, találkoztam olyan zsebessel, aki a két világháború között nemzetközi gyorsvonatok első osztályú kocsijaiban utazva, műkézzel zsákmányolta el a rendszerint gazdag utasok pénztárcáit, értékes óráit és óraláncait. Az öreg tolvaj, amikor egyszer végleg lebukott, elmondta: a műkéz a leplezést szolgálta. Rendszerint mélyen az újságjába merült, ám azt, érthetően, csak fél kézzel fogta. Vállára csatolt műkezét viszont tehetetlenül az ölében tartotta. Az egyik keze. talán mondanom sem kell, hogy az ügyesebbik, a jobb, így valójában szabad volt. Ezzel hajtotta végre a különböző lopásokat.

— A fenti eset is jelzi, hogy a magányos zsebes csak akkor élt meg, ha képes volt a legkifinomultabb lopási technikák alkalmazására. De mert ezeket a módszereket csak kevesen ismerik igazán behatóan, a zsebtolvajok többsége általában csoportosan működik. Egyikük a figyelmet vonja el, a másik falaz, azaz takarja a tettest, a harmadik pedig a „húzóember". Ő az, aki a lopást közvetlenül elköveti, és a zsákmányt azonnal átadja egyik társának, aki rögtön továbbáll vele. így. ha a károsult észre is vesz valamit, motozáskor a gyanúsított tárgyi bizonyítékok hiányában ártatlannak bizonyul. A zsebmetszök trükkje sem sokkal bonyolultabb: ők fölvágják a zsebeket, és a belőlük saját súlyuk által kicsúszott pénztárcákat adják tovább társaiknak. Vannak olyan vakmerő tettesek is, akik a most divatos női kézitáskákat egyszerűen levágják a vállszíjról.

— Általános tapasztalat, hogy a mai zsebesek helyzetét nagy mértékben megkönnyíti az emberek jelentős részének csökkenő ébersége és növekvő gondatlansága. Természetesen, a különböző helyeken, tehát áruházakban, vásárokon, tömegrendezvényeken, közlekedési eszközökön elkövetett zsebtolvajlások továbbra is ügyességet és némi gyakorlatot igényel a tettesek részéről.

Másrészt viszont az is igaz, hogy a zsebtolvajok hagyományos csoportjainak szervezettsége az utóbbi esztendőkben lazábbá vált; az alkalmazott módszerek tekintetében pedig sokasodnak a már-már nyíltan fosztogató jellegű bűntettek. E tekintetben a bűnügyi krónika adatai önmagukért beszélnek. Pontosabban: figyelmeztetik azokat, akiknek nem ellenszenves ugyan az ilyen-olyan zsúfoltság — mert ilyenek is vannak —, ugyanakkor azonban saját szórakozottságuk vagy figyelmetlenségük csapdájába esnek. Az ilyen emberekből kerülnek ki leggyakrabban a zsebtolvajok áldozatai.

5 $ §

A zsebtolvajlások időpontját elemző statisztikák tanúsága szerint, a zsebesek csúcsidőben látogatják leginkább a közlekedési eszközöket, áruházakat, a különböző tömegrendezvények ki- és bejáratai körül keletkezett tumultusokat. Elvegyülnek a tömegben, s annak sűrűjében ök maguk is lökdösődnek, tolakodnak. Ha csoportosan jelennek meg a leendő tetthelyen, akkor nemegyszer olyasmi is előfordul, hogy látszólag egymást nem ismerve össze-összeszólalkoznak, esetleg nyíltan veszekedni kezdenek. Ez a „zrikeltés" jó leplezője a lopásnak. Ha az áldozat mégis észreveszi a „nyúlkálást", öt is nagy hangon és igen gorombán letorkollják, majd méltatlankodva elhagyják a helyszínt. Nyílt tettenérés esetén a tolvajt sokszor erővel menekítik ki a számára kellemetlen helyzetből. A „dekkolást" sok esetben állapotos nők, gyerekek jelenléte segíti, hiszen ez megnehezíti a tolvajok elleni fellépést és intézkedést. Aligha csoda hát, hogy a bűnüldöző szervek képviselői nem is tagadják, hogy a zsebtolvajlás sohasem tartozott a könnyen felderíthető lopásfajták közé. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a megelőzésben a jelenleginél jobb és főleg hatékonyabb propagandával kellene növelni a lakosság körültekintését, óvatosságét. Például kétségtelen, hogy hasznos, ha a veszélyeztetett helyeken és alkalmakkor feliratokkal és hangosbeszélőn figyelmeztetnek a zsebtolvajok esetleges, vagy szinte bizonyos jelenlétére. Ez azonban egyelőre inkább csak „kipipálandó" feladatként jelentkezik néhány, szószerint szürke, kopott táblán, avagy tucatnyi más, nemkevésbé jellegtelen hirdetmény között.

$ § $

Az eddigiekből az is kitűnik viszont — az érem másik oldalát nézve —, hogy hiába minden figyelmeztetés, ha a lakosság azt semmibe veszi. Sokan vannak az olyanok is, akik kijelentik: inkább nem gondolnak ilyesmire, mert nem hajlandók állandó szorongásban élni. Igen ám, csakhogy az óvatosság még nem azonos a szorongással. Sőt! Kellő mértékben alkalmazva éppen a szorongástól, az utólagos stressztől kímélhet meg valakit. Ugyanis nyilván a fentiekből is kitűnik, hogy a zsebtolvaj az, aki szinte visszaél a kínálkozó alkalommal. E bűncselekmény terjedése, szaporodása nagyrészt azon is múlik, hogy mennyire kínálkozik alkalom viszonylag kockázatmentes elkövetésére. A zsebesek kihallgatásakor ugyanis nemegyszer mentségként merül föl, hogy a sértett valósággal felhívta a figyelmet a bűntett lehetőségére!

Kétségtelen, hogy van ilyen, de ez nem ad sem erkölcsi, sem jogi felmentést a tettes-19