A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
Sok az új ház a községben OTTHONRA LELTEK ITT AZ EMBEREK Jó látni, öröm felfedezni: Szlovákgyarmaton (Slovenské Ďarmoty) léptennyomon szemre is tetszetős, takaros, s többnyire emeletes porták épültek. A faluvégi új sor egyik házán fiatal pár serénykedik. — Leszenyén (Lesenice) születtem, gyarmati lányt vettem feleségül — mondta a 36 esztendős Petrovsky József —, eleinte anyuéknál laktunk, négy éve költöztünk Szlovágyarmatra. Nagyon megkedveltem a községet. — Az idén — szól közbe Helena asszony, a feleség — végre tető alá kerül a házunk. Nem vágyunk városba, jól érezzük itt magunkat. Öröm nézni, amint a friss levegőn, a kertben, az udvaron futkároznak a gyermekeink ... Szlovákgyarmat példás határörközség. A helyi nemzeti bizottság elnökének hivatali szobájában sok a zöld növény, még télvíz idején is friss virágok pompáznak, illatoznak az asztalon. Látni, hogy a „polgármester" a gyengébb nem soraiból való. Vojtekné Semetke Máriának hívják. — Harmadik éve foglalkozom lakóink ügyes-bajos dolgaival — mondja a karcsú fiatalasszony —, 1981 óta ügyintéző voltam. A szomszédos Apátújfaluból (Opatová Nová Ves) ingázom. Nincsenek kizárólagos fogadóóráim, bármikor felkereshetnek kéréseikkel, javaslataikkal, panaszaikkal az emberek, mindig szívesen segítek. Sokszor csak késő este, éjfél felé vetődöm haza. Persze, otthon sem érek rá unatkozni. Két nagy fiam van. A férjem megértő, segít, ahol csak tud. Szlovákgyarmat kis falu, a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás legfiatalabb települése: január elsején mindössze ötszáznyolcvannyolcan éltek a községben. — A fiatalok régebben sem munkát, sem szórakozási lehetőségeket nem találtak idehaza — érvel az elnökasszony —, a környező városokba jártak dolgozni, aztán beleuntak a fárasztó utazgatásba és a munkahelyük közelében telepedtek le, elköltöztek a határmenti falucskából. Mostanában viszont már többen kértek építési engedélyt. Egyre jobb eredményeket ér el ugyanis a magtermesztő állami gazdaság, az Agrostav üzemében is javulnak a kereseti lehetőségek, meg aztán a kertbarátok a lapszervezetét öl hobbikerteket lehet igényelni. Néhány volt lakosunkat példának okáért éppen földterület juttatásával sikerült hazaédesgetnünk. A tömegszervezetek közül csupán a sportolók és a kertészkedők egyesülete eredményes. — Többféle boltunk is van, ám faluszerte szanaszét, apró, hajdani magánlakásokban működnek az üzletek. Égető szükségünk lenne egy bevásárló-központra. És szeretnénk minél előbb megszervezni a rendszeres szemétszállítást is. Körzeti orvosunk Zsélyben (Želovce) rendel. Művelődési házunkban többnyire csak lakodalmak, hébe-hóba táncmulatságok zajlanak. Holott a tartalmas szórakozást is igénylik az emberek. — Könyvtárunk szegényes — folytatja az elnöknö a felsorolást —, a népművelők nemigen melegednek meg nálunk. Jelenlegi hivatásos „kultúrkertészünk" egy fiatalasszony, aki messziről, a járásszékhelyről buszozik naponta, karonülö kisgyermeke van, ezért az esti órákra, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, nem maradhat a faluban. — Szlovákgyarmat kapu a világra; állandóan kirakatban vagyunk, nagyforgalmú határátkelőhelyünkön rengeteg ember megfordul naponta. Ezért a közeljövőben a település csinosítására is nagyobb súlyt szeretnénk fektetni. Elvégre sokfelé elviszik a hírünket az emberek. Boltjainkban aránylag gazdag a választék, ám a külföldiek sokszor lakosaink rovására felvásárolják az üzletek árukészletének jelentős részét. — Harmadik esztendeje igazgatom a falu életét — mondja Vojtekné Semetke Mária hnb-elnök Božena Némcová cseh írónő szép szavakkal emlékezik a faluról. A művelődési ház falán emléktábla idézi itt-tartózkodását. A benzinkútnál mindig nagy a forgalom A négyosztályos alapiskola kertjében madáretetők várják a cinegéket, rigókat... A főtéri tágas buszpályaudvarral szembeni ház udvarán idősebb ember játszik az unokáival. — Barátságos emberek lakják Szlovákgyarmatot — büszkélkedik Rados István —, jó itt élni, csak a krónikus ivóvízgondot sikerülne végre-valahára megoldanunk. Községünkben ugyanis, főként a gyermekek számára, a víz ihatatlan. Ezért szorgalmazza Marika, a nemzeti bizottság elnöke a községi vízvezeték építését. Kézikocsikon, tejeskannákban hordjuk apróságainknak a kincset érő folyadékot. Felvágott nyelvű asszony állít meg a járdán. Bemutatkozik kérés nélkül is, s bizony már 66 esztendő nyomja a vállát. Aztán dől belőle a panaszáradat. — Öt gyermeket neveltem fel, elváltunk, a férjem minden áron ki szeretne ebrudalni a lakásból — siránkozik —, már teljesen belerokkantam a sok hercehurcába. Óvatosan hátrébb araszolok. Erős borszag csap ugyanis mellbe ... A nagytudású Rados Pálhoz is bekopogtatok. Pali bácsi kereken 15 éven át volt járási Csemadok-titkár. Jelenleg nyugdíjas ugyan, de nem henyél, a Szlovákiai Kertészek Szövetsége helyi alapszervezetének az elnöke. — Szlovákgyarmat csikófalu, nagyon fiatal település — mondja, miközben kávéval kínál —, a két háború között még csak a hegyalji pincesor létezett. Az Ipoly túloldalán a magyarországi Balassagyarmat módos polgárai tartották boraikat a Nagyhegy gyomrába vájt üregekben. Szlovákgyarmat volt a város „szórakozónegyede". Később, ellenállók húzódtak meg a helyiségekben. Aztán a világégés után házak is épültek a pincelejáratok fölé. A felszabadulást követően rohamosan terjeszkedett a falu. A közeli településekről egyre többen költöztek Gyarmatra. Jómagam 1951 -tői élek a településen ... Új község született. — Az esztendők során — szögezi le a lelkes fáklyavivö — ez a nép megtanult élni, dolgozni. S otthonra leltek itt az emberek. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 12
