A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
A felszállásnál tessék vigyázni! A színésznek hazudnia nem lehet m —- Meddig színész a színész? Ha kilépsz a színházból azonnal át tudsz alakulni Benkő Péterré ? — Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert amikor próbál az ember és más ember fizikumába, leikébe próbálja magát áthelyezni, az alatt az idő alatt sokszor megesik, hogy napközben is ezzel foglalkozik. A színészet állandó készenléti állapot. Abszolút színész este héttől tízig az ember, ameddig az előadás tart. S abban az időben, amikor kimegy az utcára, igyekszik visszabújni a saját leikébe. — Sohasem bántad meg, hogy színész lettél? — Ezt nem állítom. Sokszor megbánom, de azt hiszen, ez természetes. Van olyan, hogy az ember nem tudja kihozni magából, amit szeretne egy-egy előadáson, ha ilyenkor nem is bánom meg, de nagyon nehéz. Megbánom olyankor, amikor emberi értetlenséggel, esetleg olyan szakmai bürokráciával találkozom, aminek nincs köze a színészhez, a színházhoz. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akikkel nem tudom megértetni magamat, miközben nekik hatalmuk van a színész felett. Tulajdonképpen a színész olyan, mint a versenyző. Rengeteg edzője van, akik csiszolják, befolyásolják a munkáját, mégis a versenyző megy ki az arénába és rajta csattan az ostor. Vannak olyan helyzetek, amikor 8 az idegi és fizikai megterhelés a tűrőképesség határán van, akkor azt szoktam mondani, bárcsak más szakmát választottam volna. De azt hiszem, nem tudnék meglenni színház nélkül. — Ennyire szereted? — Az ember nem véletlenül lesz színész. Ahogy az ívó halak keresik ívóhelyüket vagy a vadak keresik meg az a helyet, ahol ellenek, valahogy úgy válik színésszé az ember. — Volt-e abból előnyöd vagy hátrányod a pályádon, hogy te Benkő Gyula fia vagy? — Ezt a kérdést sokszor feltették nekem. Csak sztereotip választ tudok rá adni. Egy az egyben volt hátrányom és előnyöm belőle. - — Amikor nem játszol, elmész más pesti színházakba megnézni a kollégáidat? — Nagyon kíváncsi vagyok a kollégák játékára és nagyon szeretek színházba járni, mégis ritkán jutok el. Elsősorban azért, mert ha szabad estém van, akkor tudom egy kicsit kilihegni magam és tudok a fiammal lenni. De ezzel együtt végtelenül érdekelnek a kollégák, hiszen az ember ebből tud táplálkozni. — Beülsz a nézőtérre. Színészként vagy nézőként figyeled az előadást? — Ez is egy furcsa dolog a színészeknél. Amikor beülök egy színházba abszolút nézőként vagyok jelen. De ha egy próbát nézek végig lentről, az a furcsa állapot jön létre. BALÁZS ZSUZSA hogy az ember mások helyett tudná, mit kell csinálni, csak a saját maga dolgát nem tudja. Ezért kell a rendező és egy jó kapcsolat. Amikor fönn a színpadon van az ember egész más állapotban van, mintha lentről nézné. Sokszor tehetetlen a helyzettel, holott ha lentről tudná nézni öt perc alatt rájönne, mit hogyan kellene csinálnia. — Ma már számos olyan színész van, aki rendez is. — Minden színészben megvan az a vágy, így bennem is. Nemcsak azért, hogy a kollégáit irányítsa. Hiszem és vallom, hogyha egy színházi ember hozzáfog egy darabhoz, az a szándék vezérli, hogy értékes és jó előadást rendezzen. Amit én erről tudok és amit minden színész tud, aki bizonyos ideje van a pályán, hogy jó előadást csak akkor lehet csinálni, ha a színészekre nem ráerőszakoljuk a szerepet és nem hatalmi alapon bánunk velük. Teljes mértékű megértés és közös megegyezések alapján lehet sikeres előadásokat rendezni. Mert úgy színházat nem lehet játszani, hogy van a rendezőnek egy erőszakos elképzelése, amit ha a színész nem tud magáévá tenni, akkor is ráerőszakolja. — Tizenkilenc éve vagy színész. Kialakult valamiféle hitvallásod a pályáról? — Semmiféle ars poeticám nincsen, nem tudom, kellene-e lennie. Egyetlen dolog van, amit hiszek, hogy a színészi játékban nem lehet hazudni. Ha az ember nem őszinte és nem a lelke mélyéből fogan a szerep, hiába igyekszik jó lenni, nem fog sikerülni neki. A színésznek hazudni nem lehet, és nem csinálhat úgy, mintha ... Rossz színház az, ahol illusztrálnak. Ahhoz, hogy a színész őszintén játsszon, olyan lelki lazaság kell, mint egy indiai jóginak. — Annie Girardot azt mondta erről, hogy a színész állat, mert ösztönei vannak és hatalmas nagy szíve. — Ez mind beletartozik ebbe. Amikor Liv Ullmann könyvét olvastam, döbbenetes volt számomra, hogy ugyanazok a színészi és emberi gondjai, mint bármelyikünknek. A színészet annyira országhatárt nem érintő foglalkozás, olyan intemacionális, hogy lenyűgöző. — Ha már szóba jött Liv Ullmann könyve, te nem gondoltál arra, hogy könyvet írj? — Én biztos fogok könyvet irni, de nem biztos, hogy fő részét a színészet fogja kitenni. Érik bennem a témája. De nem igazán, a színházról, a színészetről szeretnék irni. — Nem kérdezem meg miről, maradjon meg ez a te titkod. De tudom rólad, hogy zenét és verseket is írsz Miről szólnak a verseid? — Ezek pillanatnyi, nem azt mondom, hogy hangulatok, hanem felgyülemlett feszültségek az életből, amiket muszáj megfogalmaznom és kiírnom magamból. Ezek a feszültségek mindenkiben megvannak, csak minden ember másként vezeti le. Én dalban és versben. — Kell egy színésznek példakép ? — Egy példakép nem kell, mert örökké az szeretne lenni. Kell viszont olyan színészpéldakép, akinek a játékstílusa, megközelítési módja hasonlít az enyémhez. így el lehet bizonyos dolgokat lesni, amelyek nekem nem jutnak eszembe. Én nagy dolognak, a technika új áldásának tartom a videót, legalábbis a mi szakmánk szempontjából. A videó segítségével jól el lehet lesni bizonyos megközelítési módokat, amit persze az ember megtölt saját elképzeléseivel. — Hobbid? — Nagyképűen fog hangzani: van egy lovam. Hozzá kell tennem, hogy nem divatból. Ez sokkal több mint hobbi. Az életem másik részét teszi ki. INNEN ONNAN Ha innen nézem mosolyog, ha onnan nézem könnyezik, ha látom is, nem csak nézem, akkor egy öreg fa törzse. (PrandI Sándor felvétele) A szerelemről, az elválásról és a visszatérésekről szól a Jövő nyár című francia film, amely parádés szereposztásban — Philippe Noiret, Claudia Cardinale, Fanny Ardant, Jean-Louis Trintignant — készült és ezekben a napokban kerül a mozikba. . - .