A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál — vagyis, ha február 24-én hideg van, utána megenyhül az idő, de ha fagypont fölött van a hőmérséklet, akkor Mátyás-nap után hideg vagy havazás várható. Az idén két Mátyás-nap is volt (február 24. de mivel 1988 szökőév, február 25. is), és mindkét napon havazott. Vajon a képen látható kis csoport a hideg elől szökik, vagy a szökésben levő tavaszt akarja felkutatni? (Krascsenits Géza felvétele) Remélhető, hogy ezt a gombát, mivel csak jégből van, nem a fával együtt szedik le. A cinegének ezen a télen sem volt cipellője, de jólelkü kisgyermek ma is van, aki töpörtyüvel táplálja a kismadarat. n HALLOTTUK n OLVASTUK _J l_ LÁTTUK KÖNYV A SZERELEM VÁLTOZÁSAI Stanislav Vácha a cseh prózairodalom középnemzedékének érdekes alakja. Új regényében arra keresi a választ, hogy milyen külső tényezők és belső források összetevőiből születik a szerelem. „Nem hiszek az olyan szerelemben, amelyet csak úgy az út mentén lehet találni, mint a csipkerózsikát. Csak az olyan szerelemben, amelyet az ember megteremt... Vagy megőriz és kibontakoztat," — erre emeli poharát a regény zárójelenetében a főhőssel együtt a szerző. Petr Jordánt, a regény főhősét (vagy talán mellékszereplőjét?) munkahelyén megbecsülik. vezető beosztásban dolgozik. Szabad idejében az irodalommal kacérkodik. Elhatározza, hogy régen dédelgetett vágyát megvalósítja : regényt ír bátyjáról, Michal Jordánról és a bátyja sorsát összehasonlítja a magáéval. A két különböző életút izgalmas témát hordoz. A szerelem változásairól szól ez a könyv — két ember eltérő véleménye a szerelemről, az életről. Az író ügyesen elkerüli a már-már ránktelepedni akaró szentimentalizmust azzal, hogy a tipikusan cseh önirónia eszközeivel és sajátos humorral fűszerezi a gördülékeny párbeszédeket. Nemcsak szerelmi, hanem társadalmi regény is a könyv. Botladozó, útkereső hőseinek ellentmondásokkal terhes életét követi nyomon az ötvenes évek közepétől egészen a mai időkig. Erkölcsi és társadalmi kérdések kerülnek napirendre. Nem tudjuk meg, csak sejtjük, hogy melyik testvérnek volt igaza. A regény nem zárul oktató szándékú szentenciával. Az író az olvasóra ruházza a döntés és a továbbgondolkodás jogát. Nekem a befejező sorok elolvasása után a könyv elején nem véletlenül idézett J. Krisnamurti szavai jutottak eszembe: „Szeretetre vágyunk szüntelen, ám nincs olyan szeretet, amely semmit sem kéme cserébe." (ozsvald) FOLYÓIRAT JUBILÁLT A SZLOVÁKIAI TÉKA A miskolci Herman Ottó Múzeum „Múzeumi Közlemények" évenként egyszer megjelenő kiadványának 1972-ben kísérletképpen új rovatot indítottak útjára Szlovákiai Téka címmel. Azzal a céllal, hogy a szlovákiai néprajzi és helytörténeti kiadványokra felhívják a szakkutatók figyelmét. Pontosabban, hogy a tudományban elért eredményeket ismertessék, esetenként értékeljék, már amelyek külön kiadvány formájában jelentek meg. Bizonyítván ezzel, mint lehetünk egymás hasznára, esetünkben a tudománynépszerűsítés terén. Az eddig kiaknázatlan lehetőségek egyike éppen az, amikor egymás „tudományos ütőerén tartjuk kezünket", szavatolván ezzel az időbeni megismerést. Ezt egyaránt elvárja a közös múlt, nemkülönben a jelen. A szóbanforgó rovat az 1986-os esztendő végével elérte tizenötödik évfolyamát. 1972—1977 között a Szlovákiai Tékát a múzeum munkatársai, Bodó Sándor és Szabadfalvi József szerkesztették. Ezt követően a rovat külön szerkesztőt kapott Ujváry Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezető tanára személyében, aki külső munkatársként látja el a rovatszerkesztői tisztet. Az eltelt időszak alatt 182 szlovákiai néprajzi, helytörténeti vagy honismereti kiadványt mutattak be, ami évente átlagban tizenegynél több kötet méltatását jelenti. Az összképet illetően sajnos a szétszórtság jellemzi az egyes számok tartalmi összetételét, ugyanis hazai múzeumi intézményeink rendszertelenül küldik meg a miskolci múzeumnak a már megjelent kiadványokat. A legtöbb bemutatásra került kötettel — 55-tel — a Szlovák Tudományos Akadémia, valamint annak Néprajzi Intézete szerepel. Ennek mintegy felével a második helyen a Szlovák Nemzeti Múzeum van, míg a további húsz kiadó, jellegüknél fogva, ennél jóval kevesebbszer. A recenzálásra került 182 kiadvány közül 146 szlovák, 12 cseh, 11 magyar, 11 ukrán, 1 lengyel és 1 német nyelvű. Ami szlovákiai magyar szempontból fölöttébb szembeötlő, hogy az eltelt tizenöt év alatt, csupán 11 néprajzi-honismereti kiadvány került bemutatásra. (Tudtunkkal, kiadói szinten nincs is több.) Nem szükséges külön hangsúlyoznunk, hogy ez nagyon alacsony szám, hisz évenként egy (!) kötet se jön ki átlagban. A fenti fékező akadályok ellenére a Szlovákiai Téka — tizenöt év távlatából nézve — teljesíti az induláskor kitűzött feladatát. Hazai viszonylatban azonban jobban szorgalmaznunk kéne a kölcsönösség elvét. Mondanunk sem kell, hogy ezzel mindnyájan nyernénk. De legtöbbet a tudomány. D. Varga László SZÍNHÁZ ÉJSZAKA A BEFAGYOTT TAVON Majdnem a lehetetlent kísértette az eleddig prózaimként ismert Andrej Ferko drámaszerzöi pályafutásának első darabjával. Egyetlen műben akarta elmondani véleményét emberi kapcsolataink és családi kötelékeink ziláltságáról, a hétköznapok megélhetési gondjainak olykor idegőrlő konfliktusairól; szélesebb összefüggésekben a társadalmi erkölcsök néha bizony megkérdőjelezhető tisztaságáról, sőt, még a felelőtlenségből eredő környezetszennyezés embert és természetet pusztító következményeiről is. Az Éjszaka a befagyott tavon című színművében egyszerre akart beszélni hősökről — ezt egyébként a darab alcíme -is jelzi —, továbbá vétlen áldozatokról és itéletmondókról, kiskirályokként viselkedő középszintű gazdasági vezetőkről és a nyilt szókimondás olykor nyaktörö kockázatáról. Mindezt úgy, hogy színművének cselekménye időben és térben ide-oda mozog, miközben hol tragikus, hol tragikomikus, hol pedig szatirikus élű felhangok idézik az eseményeket és a figurákat, éltetik a szereplőket és az egyes epizódokat. Talán mindebből már nyilvánvaló, hogy Andrej Ferko: Éjszaka a befagyott tavon című színműve nagyon bonyolult dráma. Gondolatilag is, szerkezetileg is. Olyannyira, hogy kis híján összeroppan önnön súlya alatt. Legalábbis ezt bizonyítja a nyitrai (Nitra) Andrej Bagar Színház előadása, amely nem tudja megfejteni minden titkát. Pedig olyan kitűnő és invenciózus rendező neve jegyzi a produkció színrevitelét, mint Jozef Bednáriké, aki ezúttal sem ijed meg a dráma bonyolult cselekményének kihívásától. Ugyanakkor kár, hogy a másik végletbe esve, ő viszont több helyütt is megkerüli a dráma nehézségeit, és sok szál, a sokrétű mondanivaló, a bonyolult formai megoldások közül azt választja, ami e drámának az emberi kapcsolatokat elemző viszonyrendszerét tükrözi. Ám ez a leszűkítés talán csak a kisebbik baj ebben az előadásban. A nagyobbik az, hogy az alakítások nem eléggé meggyőzőek, ami nemcsak a drámai konfliktusok erejét gyöngíti, hanem az oly sok szerzői indulattal írt darab üzenetét és végkicsengését is elkeni. Kár pedig, mert a tehetséges prózaíró Andrej Ferko drámaíróként is tálentummal megáldott szerzőnek mutatkozik. Miklósi Péter HANGLEMF7 KÉK KORSZAK íme egy újabb termék, mely kikerült a Neoton keze alól, újabb bizonyíték arra, hogy a jó menedzselés sokszor megalapozhatja egy csapat jövőjét hosszú távon is. Dr. Erdős Péter, a PRO menedzser-iroda igazgatója jó pár évvel ezelőtt nyilatkozta, hogy néhány éven belül a magyar popipar világsztárt termel. Aztán valahogy elhúzódott a sok szervezés. Amikor otthon, Magyarországon a csapat a legnagyobb ellenszenvvel találkozott szakmai körökben, addig egy japán cég mindenáron magáévá akarta tenni az akkor már Newton Family-t. Lemezek tucatja jelent meg az együttestől ebben a távol-keleti országban, a számaikat a spanyol, koreai meg a japán rádióban nap mint nap játszották. Mindez újabb támadást váltott ki hazai földről, mondván, hogy mindez a világhírnévhez még nagyon kevés. A jóslat a mai napig nem vált be elképzelésszerüen, így a Neoton még mindig nem örvend világhírnévnek. Most viszont újabb előrelépés tapasztalható; Csepregi Éva szólóalbuma — melyről néhány szám Nyugat- Németországban és Angliában is megjelent, mi több a Párizsi lány című sikerszerzemény videója Londonban készült — erre nagyon jó bizonyíték. Ez a hanglemez nem sokban különbözik a többi Neoton-albumtól, hiszen itt is kifogástalanul szól a vokál, s a dalok nagy részének szövegét a tiniknek írták. Sok szerzemény témája újra a szerelem, a tini-ábránd, vagyis a sok naivitással átszőtt gyerekész. A ritmusos és melankolikus szerzemények aránya is egyenlő. Slágerek tucatja kapott itt helyet, hiszen akik ezen a lemezen dolgoztak, tudták, hogy ily módon csaknem biztosan elnyerhetik a közönség szimpátiáját. Aki ezt a fajta zenét szereti, az egészen biztosan sokszor meghallgatja majd Csepregi Éva „Kék korszak" cimű új szólóalbumát. Még akkor is, ha már rég kinőtte a kék korszakot... Koller Sándor 9
