A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-01 / 14. szám

Ezerkilencszáznegyvenöt április négy! Történelmi emlék és élő valóság ez a dátum: a szovjet hadsereg ennek a napnak hajnalán hozta meg e hangula­tos Duna-parti város szabadságát. Negyvenhárom esztendő, több mint négy kerek évtized telt el azóta, és a mai tizenévesek, de még mi, a gyerme­keinknél húsz-huszonöt évvel időseb­bek is természetesnek tartjuk Szlovákia fővárosának békés nyugalmát. Nekünk, a negyvenes éveink legelejét taposok korosztályának szintén már csupán a szülőktől, nagyszülőktől hallott emlék­nek számítanak a második világháború eseményei... Jómagam is így vagyok ezzel, hiszen pár hónap híján negyven­két éve élek Bratislavában. Itt szület­tem, mint ahogy itt látták meg a napvi­lágot annak idején a szüleim, sőt, anyai ágon a nagyszülők is. Jól ismerem hát utcáinak és házainak többségét, meg­szoktam a négysávos úttestekké széle­sített valamikori kocsiutak egyre va­dabb forgalmát. Mindezek alapján könnyűnek tűnhet a rám osztott feladat, hogy a felszabadulási évforduló kap­csán írjak egy rövid helyzetképet szülő­városomról. A valóságban azonban tá­volról sem olyan egyszerű újságírói fela­dat felmutatni mindazt, ami a sok-sok átépítés — esetenként indokolatlanul elhamarkodottnak bizonyult bontás — ellenére is széppé, meghitté varázsolja ezt az egykori koronázó várost, amely­nek tornyait a Duna tükrén látom lebeg­ni. Úgy mondják, napsütéses, igazi tava­­szias nap volt az a hajnal, amikor a nap felkeltével délkeleti irányból megindult a szovjet csapatok: a Sumilov tábornok vezette 7-es számú gárdahadsereg és a Holosztyjakov ellentengernagy vezette Dunai Flottilla közös hadművelete. Ka­tonák és történészek tudják: meghatá­rozó a győzelmek pillanata, hiszen két nappal később, április hatodikén már meg is tarthatta első ülését a forradalmi nemzeti bizottság. A felszabadulás óta beállt sokirányú fejlődés adatainak számbavételét kezd­hetem akár a népesség gyarapodásá­nak kifejező adataival, hiszen a lakos­ság száma az akkori 143 ezerről 440 ezerre emelkedett, ami Szlovákia lakos­ságának nyolc százalékát jelenti. Ebből a lassacskán már a félmillióhoz közelítő számból több mint százezren a Duna jobb partján, az egykori Ligetfalu (Petr­žalka) helyén épült vadonatúj lakótele­peken élnek. A lakások száma a leg­utóbbi két évtizedben esztendőnként már több mint ötezer új otthonnal gya­rapodott. Természetesen, ehhez az is kellett, hogy a jó negyven esztendővel ezelőtti 68 négyzetkilométerről 368 négyzetkilométerre növekedjék a szlo­vák főváros területe. A második világ­háború előtt egyetlen egyeteme volt Bratislavának alig háromezer hallgató­val, ma viszont a szlovákiai főiskolások­nak csaknem kétharmada végzi tanul­mányait a főváros felsőoktatási intéz­ményeiben. Napjainkban a fővárosi ipa­ri vállalatok évi termelési volúmene jócskán meghaladja a 30 milliárd koro­nát, ami Szlovákia ipari termelésének mintegy tizenöt százaléka. Napjainkban valóban már csak törté­nelmi lecke a város felszabadulását megelőző harcok mozzanatainak rész-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom