A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-01 / 14. szám
rany fejében — 1464-ben kapott engedélyt II. Pál pápától. A szemközti házak egyikéről viszont azt tudom, hogy an,nak helyén egykor az a királyi kúria állt, ahol Mátyás és Beatrix is nemegyszer megszállt. Árnyas boltíveken át még csendesebb utcácskákba jut az ember, és a Bástya, a Lakatos, a Prépost utcákat járva szinte bőrén érzi a múlt leheletét. Ilyenkor szinte akaratlanul is szárnyalni kezd a képzelet, és a huzatos, szűk utcácskákon lépdelve Liszt, Haydn, Hummel, Erkel zenéjének csengését hallod; elballagsz a Konvent utcai líceum épületéhez, és ott Štúr hangját hallod, amint Herdert magyarázza követőinek; s pusztán egy kőhajításnyira innen, az Apácapálya (Panenská) 27-es számú házának udvara Petőfi Sándor emlékét idézi, aki ebben a négytornyú várral ékeskedő városban írta a Fürge méh, az Erdő szélén és a Távolból című verseit... Emlékeit csigaházként hordva magával elindul hát az ember egy-egy belvárosi sétára, s közben azon tűnődik: vajon mire is tanít az efféle sétálgatás? A déli harangszónál is vénebb templomok áhítatos csöndje, a régi házak, a régi falak? De még az egykori Városháza kapujában látható réges-régi mércék: a pozsonyi arasz vagy a pozsonyi röf is? Nos, talán akkor felelek helyesen, ha azt mondom; tiszteletre, a múlt becsülésére és a megtartás művészetére. És arra is, hogy az ember rádöbbenjen: miként forr eggyé a múlt a jelennel... Mert a régi kövek és házfalak nemcsak idegenforgalmi látványosságként értékesek, hanem a múltról is rengeteget regélnek — az új lakótelepek, az összkomfortos lakások, a gyárak viszont a jelent érzékeltetik és a jövőt sejtetik. Mindazt, amiről korszerű szóhasználattal élve azt mondjuk: urbanizációs robbanás, városformáló erővé vált lakásépítés, nagyvárosi szintűvé vált közlekedési hálózat, a közellátás színvonalának javítása. Mondhatnám úgy is: mindazt, ami konkrét tettekkel mérhető erőpróba elé állítja napjaink emberét. És akkor még nem szóltam a környezeti ártalmak csökkentésében, az összezsugorodott zöldterületek bővítésében, a járulékos beruházások gyorsabb megvalósításában, a szolgáltatások színvonalának számottevő javításának tekintetében jelentkező tennivalókról. Mindarról, ami egy magasabb szintű szocialista életmód megannyi kielégítendő igénye. Mert a hétköznapok során ettől és így él a város. Lakói által és lakóiért. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György HŰBB A MÚLTHOZ letezése. Igenis, történelmi lecke, hiszen Bratislava csaknem félmillió lakójából ma már csak úgy félszázezren lehetnek, akik felnőtt fejjel s szemtanúkként élték meg 1945. április 4-ét, és ezt a dátumot azóta is születésnapként köszönti Szlovákia fővárosa. Ebben az esztendőben már negyvenharmadik alkalommal. E jubileum kapcsán nem szeretnék a hamisan csengő pátoszkeltés bűnébe esni, de őszintém mondhatom, hogy szeretem a szülővárosomat, ahol szinte lépten-nyomon azt tapasztalni: múlt, jelen és jövő keveredik a szüntelenül alakuló városképben ... Szeretem, még ha a belváros zsúfolt forgalmának zaja olykor sérti is az ember fülét; még ha az új lakótelepek sorházai szürke betonsikok rengetegének tűnnek is. E tekintetben egyszerre szép és „csúnya" ez a sok akarattal és még több cselekvéssel korszerűsödő nagyváros — és én mégis szeretem, mert a^ ősi várban bolyongva romantika s régmúlt századok emléke után kutathatok. Kilépve a várkapun a folyam fölött ívelő híd karcsú testén pihenhet meg a szemem, az elesett szovjet katonák emlékművéről: a Slavínról lepillantva pedig szinte a tenyeremen láthatom az egész város látképét, és újra — ki tudja hányadszor — az jut az eszembe, hogy a városok nehezebben öregednek, mint az emberek. Igaz, az arcuk ugyanolyan változékony, ám ahány múltból maradt ház, annyi emlék... Úgy tűnik, a kő hűbb a múltjához, mint az eleven lény... Példaként itt van mondjuk a várdomb alatt húzódó, középkori emlékeket őrző Káptalan utca (ma: Kapitulská), alig egy utcával arrébb a nem sokkal később épült Mihály-torony, vagy mindössze pár száz lépésnyire innen az Academia Istropolitana épülete, amelynek megalapítására Mátyás király — húszezer körmöci a-5
