A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-01 / 14. szám

Bizalom és együttműködés Pozitív visszhangot váltott ki Európában Miloš Jakeš elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának ja­vaslata, a bizalom, az együttműködés és a jó szomszédi kapcsolatok övezetének létrehozá­sára a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán. A javaslat lényegét érdekes cikkben taglalta az elmúlt napokban Bohuslav Chňoupek kül­ügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy minden testvéri szocialista ország aktivan részt vesz az egyeztetett külpolitikai irányvonal kialakításá­ban és megvalósításában. Eközben ez minden ország számára biztosítja a specifikus nemzeti hagyományok kihasználását is. A szocialista Csehszlovákia aktívan részt vesz ebben a fo­lyamatban, céltudatos aktivitással hozzájárul külügyminiszterünk szavaival élve: „A közös európai ház építéséhez". Ez a hozzáállás kitöl­tődik külpolitikai kezdeményezéseinkben. Or­szágunk Közép-Európában elfoglalt helyzeté­ből indul ki és abból a kulcsfontosságú hatás­ból, melyet kontinensünk helyzete gyakorol az egész világ békéjére. A csehszlovák kezdemé­nyezések igyekeznek reális tartalommal meg­tölteni a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének egyes területeit, gazdag kulturá­lis hagyományainkból merítenek. A CSKP KB főtitkára kezdeményezésével azokhoz az eltérő társadalmi és gazdasági rendszerű országokhoz fordult, melyeknek ér­dekei sokban azonosak vagy közeliek. Ezen országok területe a múltban nem egyszer sok háborús konfliktus kiindulópontja volt. Lénye­gében az új csehszlovák kezdeményezés a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendsze­rének gondolatához kötődik, ezt alkalmazza és tovább fejleszti Európa regionális feltételei között. Jakeš elvtárs amikor a bizalom az együtt­működés és a jószomszédi kapcsolatok öveze­tének létrehozásáról beszélt a Varsói Szerző­dés és a NATO érintkezési vonalán, hangsú­lyozza azt a döntő fontosságú érvet, hogy a megbízható békét és biztonságot nem lehet csak a katonai téren tett intézkedésekkel ga­rantálni. A leszerelésről folytatott párbeszéd­ből szerzett ösztönzőket ki kell használni a haladás érdekében az együttműködés minden területén. Ezért a bizalom övezetének létreho­zása egyaránt érinti a politikai, katonai, gazda­sági, ökológiai és humanitárius szférát. Jakeš elvtárs bizalomerősítő javaslatai ki­egészítik a Lengyel Népköztársaság fegyverke­zéscsökkentését és a bizalom megszilárdítását indítványozó terveit. Ugyanabba az irányba mutat, mint a három jelentős európai politikai párt — a testvéri Magyar Szocialista Munkás­párt, a Finn Szociáldemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt — kezdeményező javaslata, melyet az atomfegyverekkel nem rendelkező európai országokhoz intéztek. Miloš Jakeš ja­vaslatai kötődnek külpolitikánk korábbi kezde­ményezéseihez, melyeket vagy egyedül, vagy más szocialista országokkal közösen terjesz­tettünk elő. Hazánk és a többi szocialista országok erő­feszítéseivel találkoznak azoknak a reálisan gondolkodó polgári politikai tényezőknek fele­lős államférfiaknak a törekvései, akik elfogad­ják, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alter­natívája. Változatlanul fennáll, hogy a különbö­ző társadalmi rendszerű országok népei köl­csönösen érdekeltek a világbéke megőrzésé­ben, az emberiség fennmaradását fenyegető veszélyek elhárításában. S. Gy. Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára március 9-én fogadta Alekszej Gubarjev szovjet és Vladimír Remek csehszlovák űrhajóst, akik közös űrrepülésük 10. évforduló­ja alkalmából Bratislavában tartózkodtak. Lenárt elvtárs a napok­ban ünnepli 65. születésnapját — ez alkalomból mi is köszöntjük őt. VISSZAPILLANTÓ MÁRCIUS '88 Jorge Abadia Arias panamai kül­ügyminiszter sajtóértekezletén élesen bírálta azt a hadgyakorla­tot, amelyet a csatorna-övezet­ben állomásozó amerikai fegyve­res erők tartanak. A miniszter rá-SZERDA 9 mutatott, Washington nem kon­zultált a hadgyakorlat megkezdé­séről a panamai kormánnyal, s ez­zel durván megsértette a csator­­naszerzödést. Miloš Jakeš, a CSKP KB főtitkára Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtaná-CSÜTÖRTÖK 10 csa elnökének meghívására baráti munkalátogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A VNA hírügynökség közölte, hogy 76 éves korában hirtelen meghalt Pham Hung, a Vietnami KP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a kormány elnöke. A miniszter-PÉNTEK 11 tanács Vo Van Kietet, a Vietnami KP KB PB tagját, a miniszterta­nács alelnökét nevezte ki megbí­zott kormányfővé. Jaromir Obzína szövetségi minisz­terelnök-helyettes, a Tudomá­nyos-Műszaki Fejlesztési és Beru­házási Állami Bizottság elnöke be­fejezte tárgyalásait Borisz Tolsz-SZOMBAT 12 tihval, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökhelyettesével, a Tudo­mányügyi és Műszaki Állami Bi­zottság elnökével. Lipcsében megnyílt a tavaszi nemzetközi vásár. Az ünnepélyes megnyitón részt vett az NDK párt- és állami vezetése, élén Erich Ho-VASARNAP 13 neckerrel, az NDK Államtanácsa elnökének vezetésével. Hazánkat 36 külkereskedelmi vállalat kép­viseli a vásáron. A jugoszláv államelnökség és a JKSZ KB Elnöksége meghívására hivatalos baráti látogatásra Bel­­grádba érkezett Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára. Nem sokkal megérkezése után Mihail HÉTFŐ 14 Gorbacsov megtartotta első rövid megbeszélését Lazar Mojszovval, a JSZSZK Államelnökségének el­nökével és Bosko Kruniccsal, a JKSZ KB Elnökségének elnökével. Ľubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök Prágában fogadta Vlagyimir Guszevet, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhe­lyettesét. A találkozón a felek KEDD 15 megállapították, hogy a jelenlegi gazdasági reform és társadalmi átalakítás elengedhetetlen felté­tele a szocializmus megvalósítá­sának. Bizonyára csodálatot keltenek soraim a bosszú­ságot okozó ötszáz koronásomról, mert hiszen örüljünk, ha ilyen címletű papírpénzt lobogtat­hatunk a kezünkben. Vehetünk rajta még mindig sok mindent, ha nem is annyit, mint a hatvanas években, emelkedtek az árak, nem nehéz észre­vennünk a boltokban vagy a boltok szemében, a kirakatokban. Az ötszáz koronás számomra a minap nem is azért okozott bosszúságot, mert alig kaptam érte valamit, hanem — és ne tessék még jobban csodálkozni — mert nem kaptam érte semmit. Hétfői nap volt, s ilyenkor tíz órakor nyit sok bolt, köztük az édességbolt is, amelynek egyikében nem kaptam árut az ötszáz koronáso­mért. Tizennyolc koronás feketekávét akartam venni, az elárusítónö őrölve készségesen el is készítette számomra, akkor torpant meg, s akkor tartotta vissza az árut, amikor az egészben levő ötszáz koronásomat felmutattam. — Hol élek én, és járok-e reggelenként az üzletekbe? Mindjárt a nyitás pillanatában ötszáz koronással fizetni? Még jó, hogy nem ezrest húzott ki egészben a pénztárcájából! Honnan vegyek aprót, mikor most nyitottunk? Esetleg húsz koronás bankjegyekből visszaadhatok, mert záróra után ezerötszáz koronáig visszatart­hatunk pénzt a másnapi nyitáshoz ilyen címle­tekben. Úristen, villant belém, mit kezdenék ennyi húsz koronással, pénztárcámba nem férne bele, kidüllesztené a kabátom belső zsebének tájékát, esetleg a táskámba belesüllyeszthetném, de a táskáját nyakában csüngve nem hordja az em­ber, leteszi a munkahelyén, másutt is, elfeled­kezhet róla. A pillanat töredéknyi ideje alatt fordultak meg aggályoskodó fejemben ezek a gondolatok, aztán egy mély és a szegény, ártat­lan elárusítókat sújtó tekintettel azt mondtam, hogy megyek, és inkább felváltom százasokra az ötszáz koronámat. Nem volt egyszerű. Az édes­ségbolthoz legközelebb eső trafikban nem tud­ták felváltani, az újságárusnál szintén nemleges volt a válasz. Próbálkoztam még néhány — helyen, de nem tudtam megszabadulni az öt­száz koronásomtól. Az édességbolthoz legtávo­labb eső élelmiszerüzletben nem akartam eilo­­holni. Amikor azonban kudarcba fulladt minden próbálkozásom, úgy döntöttem, hogy elrohanok a távol eső élelmiszerüzletbe, és hogy feleslege­sen ne járjak, megveszem ott a kávét. Persze csak megvettem volna. Váltani tudtak, feketeká­véval szolgálni azonban nem. Visszanyargaltam hát az édességboltba, boldogan lobogtattam kezemben a százast. Mert most már semmi akadálya, hogy a kávét magamhoz vegyem. Duzzogva tettem, morogtam az orrom alá, mert mindig utáltam a bonyodalmakat. Az olyan képtelenségeket, amelyek felbosszantanak. Mert kérdem most utólag, ha az elárusítók visszatarthatnak 1 500 koronát a másnapi nyi­táshoz húszkoronás címletekben, akkor miért nem lehet az összegben száz- és ötven koronás? Nem értem a rendelkezés logikáját. Az eladónak nyitáskor készen kell állnia a vásárló fogadására, és minden tekintetben. Ismétlem, fogadására és nem bosszantására, megfuttatására. Ő akar eladni mindjárt a nyitás pillanatában, és meg is szabja a vásárlónak, hogy milyen pénzzel fizes­sen? Bezzeg, ha az övé volna az üzlet, még a zoknijában is aprópénzt tartana, nehogy a vevő kicsússzon a kezéből. Annyit beszélünk mostanában az embereket terhelő „apró" bosszúságokról. De valahogy ezek mindig tovább élnek! Én a bosszantó rendelkezés „értelmi" szerzőjét futtatnám meg nagyobb távokon reggelenként, úgy hogy a nyel­ve is lógjon! Un 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom