A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-01 / 14. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Életutak — Bugár Béla, a Matesz színművésze Keszeli Ferenc: ÉBRED AZ ERDŐ Alabán Ferenc: A MINŐSÉG IDŐSZERŰSÉGE Mécs József: AZ ÉLETET ÉLNI KELL Irodalmi tükör Duba Gyula írása Dénes Györgyről Fister Magda: KERTÉSZETRŐL NEMCSAK KERTÉSZKEDŐKNEK Címlapunkon Gyökeres György felvé­tele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Péterné Terjeszti a Posta Hídapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava, index: 492 11. VARGA ERVIN, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága Birkózó Szakosztályának edzője, a csehszlovák birkózóválogatott szövetségi kapitánya Vajon ki ez a fiatalember? Bizony kevesen ismerik. Nem él közöttünk, életútja már ré­gen elkanyarodott a szülői háztól, a szülő­földtől. Előbb tanulmányai szólították Kijev­­be, majd a munkája kötötte Prágához. Olva­sóink közül a Losonc (Lučenec) környékiek ismerhetik, mivelhogy Ragyolcról (Radzovce) származik. És ismerik őt a birkózó sport szerelmesei Dél-Szlovákiában éppúgy, mint bárhol az országban, azt is mondhatom bárhol Európában. Két szolgálati út között — mert munkájához az utazás is hozzátartozik — így meséi magáról. — Tizenöt éves koromban kettes magavi­selettel bocsátottak útnak az általános isko­lából. „Nem valószínű, hogy befejezi a közép­iskolát." — Írták a minősítésembe. A füleki gimnáziumba azért felvettek. Szlovák osz­tályba jártam, a biológiát szerettem a legjob­ban és akkor kezdtem el birkózni is. A gimit kitüntetéssel végeztem el. Olomoucba, az orvosi egyetemre készültem, de ez az illúzió hamarosan szertefoszlott. Vártam egy évet, dolgoztam. Később kezembe került a külföl­di tanulás lehetőségeit felsoroló ív, így tud­tam meg, hogy a Szovjetunióban sportbioló­gia szakon lehet Továbbtanulni. Jelentkez­tem, a Komenský Egyetemen felvételiztem, jelesre. Felvettek, elutaztam Kijevbe. — ttt álljunk meg egy kérdés erejéig. A sikeres felvételihez, a sikeres tanuláshoz, és ahhoz, aki végül is lettél, mennyit hoztál otthonról, mennyit merítettél tanulmányaidból és mennyit szereztél önműveléssel? — A szülői háztól, édesanyám dolgos ke­zétől a jó nevelést kaptam. Makrancos ter­mészetemet érdes kezű bányász apámtól. A nagyszülőktől becsületet, egyszerűséget. Az iskoláim? — nézd, az én kritériumom szerin­ti, igazi tanárokkal alig találkoztam. Španiel­­kánénak köszönöm, hogy megtanított írni, olvasni, de otthon, az alapiskolában nem voltam közkedvelt tanuló. Emiatt máig hi­ányérzetem van. A füleki gimnáziumban már jobb volt. Vandík Jozef hozott be a birkózás­ba, ő szerettette meg velem a biológiát. Nagy része van abban, hogy a felvételim ÉLETUTAK olyan jól sikerül. A Szovjetunióban a tanárok egyszerűsége, közvetlensége fogott meg. Igor Viktorovics Mozarov igazi tanár egyéni­ség volt. Nagyon nagy hálával és szeretettel gondolok rá. A Szovjetunióban minden elő­adás és minden gyakorlat kötelező volt. Ott nem lehetett az előadást ellógni. Rendsze­rességre szoktattak már kezdettől, ami ké­sőbb nagyon jól jött. Elsős koromban nem egyszer előfordult, hogy a szovjet diákok közül valaki kézen fogott és azt mondta: gyere velünk a tanulószobába. Jólesett a gondoskodásuk. A diákszállóban egyedül voltam csehszlovákiai és egyedül magyar. Oroszul akkor még nem beszéltem. Gondol­hatod, milyen nehéz volt! Egyet azonban biztosan tudtam. Azt, hogy visszaút nincs. Láttam magam körül az arabokat, a négere­ket, kezdetben nekik sem lehetett könnyebb. Az első szemesztert tiszta jelessel zártam, azután mind az 56 vizsgát jelesre tettem le. Az önművelésről csak annyit, hogy az ember nem lehet sohasem elég művelt. Tudod mit hoztam haza a Szovjetunióból? Annuskát, Natasát és másfél tonna könyvet. — Szóval nemcsak tudásban gyarapodtál Kijevben ? — Natasa a feleségem, Annuska a kislá­nyom. Most négyéves, de már három nyel­ven beszél: magyarul, csehül és oroszul. Amíg én katona voltam, ök a szüleimnél éltek. Anyám még szlovákul sem tud, nem még oroszul. A feleségem tanult meg ma­gyarul. Ragyolcon a mai napig emlegetik, hogy ilyen még nem volt. Mások 10—20 évig élnek magyarok között, mégsem sajátít­ják el a nyelvet, s neki elég volt néhány hónap. Nagyon büszke vagyok rá! — Beszéljünk még egy kicsit az önműve­lésről. — Az ember lehet okos, de ha nem em­ber, akkor megette a fene. Az a hely, ahol nagyon sokat fejlődtem, mint ember, itt belül, az Szibéria. Más diák télen sízik, nyáron a tengernél nyaral, én meg Szibéri­ába mentem tapasztalatszerzésre. Nyolc na­pig tartott az út vonattal. Tyumeny vidékén voltunk. — Miért mentél oda ? Dolgozni? — Igen, dolgozni. A Bajkál—Amur vasút­vonal építője voltam. Tudod mivel indultam Szibériába? 5 rubellel, ezt két és fél hónapra kellett beosztani, 50 kiló krumplival, 7 kiló hagymával és négy liter vodkával. Zöld egyenruhánk volt, ez volt a BAM-ot építő diákok egyenruhája. Nem kaptuk, mindenki a saját pénzén vette. Az öt rubelemből kettőt kölcsönadtam Fidélnek, a kubai diáktársam­nak, legjobb barátomnak, mert ő dohányzott és nem volt cigarettája. Szóval, maradt há­rom rubelem. Azzal utaztam Szibériába. És mit gondolsz, mit vittem még magammal? Valamit, amit a mai napig őrzök. Valóságos relikvia lett belőle. A Komszomol III. kong­resszusáról kiadott füzetecske az, amelyben Lenin 12 pontban foglalja össze, hogyan kell kinéznie — belül — az ifjú kommunistának. Igyekeztem azt a 12 pontot cselekvésem­ben, gondolkodásomban egyaránt megvaló­sítani. — Az önműveléstől így jutottunk el az önnevelésig. — Közben arra is rájöttem, hogy ha azt a 12 pontot mindenki betartaná, akkor lehetne csak igazán nagy dolgokat csinálni! — Mit jelentett számodra Szibéria ? — Elsősorban a munkát. Szombaton és vasárnap is dolgoztunk. Napi tíz órát, de olykor 16-ot is. Nappal 33 fokos hőség volt, éjszaka leesett a hőmérséklet nullára. Van egy fénykép, amely akkor készült, amikor elmentem és van egy, amely akkor, amikor megjöttem. A két és fél hónap alatt legalább 15 évet öregedtem. Lélekben is, tapasztalás­ban is, önismeretben is. Szívesen elküldenék hasonló kemény munkára néhány mai fiatalt. Ott mindenki magára mosott és főzött. Már a vonatban annyira megismertük egymást, hogy tudtuk, kitől mit várhatunk. Mi, Fidéllel olyan jó barátok voltunk, hogy egymásért akár az életünket is feláldoztuk volna. így könnyebb volt elviselni a zord körülménye­ket. Az önismerethez nagyon sokat adott Szibéria. — Mindeddig az önművelésről beszéltünk, de az szorosan összefügg a szabadidővel. Mi a kedvenc szabadidős tevékenységed? — Napi 26 órát is dolgoznék, ha lenne annyi. Szeretem azt, amit csinálok s főleg most, az elején minden részletre oda kell figyelnem. Szabadidő? — nekem olyan most nincs. Az éjszaka jöttem meg Ostravából, holnap utazom Tribecbe, onnan Bulgáriába, majd ... felsorolhatnám a fél Európát. Sok az elfoglaltságom, most nem gondolok ki­­kapcsolódásra. Sokszor elszorul a szívem, ha jártamban-keltemben olyanforma kisgyerek­kel találkozom, mint az én Annuskám. Sze­retnék sokkal többet együtt lenni vele. A feleségem megértő társ. Szintén a kijevi egyetem volt diákja. Tehetséges úszó volt. Most egy prágai alapiskolában tanít orosz nyelvet és úszást. — Ez a poszt, amelyet betöltesz, bizony nem nyugdíjas állás... — Ha nincs eredmény, add át a staféta­botot! Itt ez a jelszó járja. A tavalyi világbaj­nokságon egy pontot sem szerzett a csapat. Ez a mélypont. így kaptam meg őket. A fiúk erősek, jó kondícióban vannak, de a techni­kájuk és a taktikájuk gyengébb, mint a világ­­színvonal. Mégis úgy gondolom, hogy csak a szikra hiányzik, az indító impulzus. Ha ezt megkapják, lángra lobban az egész ember és a fiúk égni fognak. S akkor eredmény is születik. — Mi a módszered? Mint edző, milyen taktikához ragaszkodsz? — Nem egy módszerem van, hanem sok, mindenkinek testreszabott edzéstervet ké­szítettem. Az élsport nálunk egy kicsit zsák­utcában van. A kilábalást nem úgy képzelem el, hogy most én leszek a hajcsár és nagy bottal ütöm a csapatot, hanem úgy, hogy a lendület mindenkiből magából jöjjön. Min­denki azzal szerezzen pontot, amiből a lege­rősebb. Az olimpia után, lehet, hogy engem is leváltanak. De akkor sem leszek elveszett ember, mert az élet valamely területén bizto­san szükség lesz rám. Fiatal vagyok, még nagyon sok mindenben tudok segíteni az embereknek. A birkózásban általában és a válogatott tagjainak, mint egyéneknek. Amit a Szovjetunióban ellestem, azt idehaza ka­matoztatom. Ki ez a fiatalember? — nem kérdés többé. Pár órával ezelőtt két idegen ült le beszélget­ni, de most, hogy búcsúzni kell, már jóbarát­ként, régi ismerősök gyanánt válunk el. — Ha Ragyolc felé jársz, üdvözöld a falu­mat — szól utánam a villamosmegállóban. — Üdvözlöm a faludat, az embereket, akik útnak indítottak! RSTER MAGDA 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom