A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-25 / 13. szám
dentől függ. Volt rá már példa, hogy a szlovák és a magyar kiadás szinte egyszerre látott napvilágot, de többször előfordult három-négyéves intervallum is. Ennek elsősorban műszaki okai voltak. Például vámunk kellett a képanyagra stb. • Emlékszem, diákkoromban, tehát a hatvanas évek első felében nagyon rossz volt a tankönyvellátás. Számos tantárgyhoz egyszerűen nem volt semmiféle tankönyvünk. Milyen a helyzet ezen a téren ma? — Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy az általános iskolák és a gimnáziumok, továbbá a kisegítő iskolák ellátottsága jó. Évről-évre javul a magyar tanítási nyelvű szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek tankönyvellátása is, sőt, azt is mondhatnám, hogy a helyzet jobb, mint ahogy azt egyesek tudni vélik. Többször is előfordult az a nehezen megmagyarázható dolog, hogy egyik-másik tanár nem tudott a létező magyar tankönyvről és szlovák könyvből tanított. Van aztán olyasmi is, hogy egyszerűen nem hajlandók a magyar tankönyvet használni. Az egyik magyar tannyelvű vendéglátóipari szakmunkásképző egyik oktatója kijelentette, hogy minek azt a szakácsnak tudni, hogy bécsi szelet, amikor ő úgy is „vyprážaný rezeň"-t fog sütni. Elszomorító dolgok ezek. • Milyen példányszámban jelennek meg a tankönyvek ? — Az általános iskolai tankönyvek példányszáma 20 000 körül van. Ennek jelentős része raktárkészlet, hiszen számolnunk kell azzal is, hogy a tankönyvek használat közben kopnak, rongálódnak, s ilyenkor ki kell selejtezni őket. Sajnos, nem egyszer előfordul, hogy az iskola takarékosság címén nem rendel új tankönyveket, hanem az agyonnyúzott, össze-vissza ragasztgatott tankönyvet adja a diák kezébe, akinek rögtön elmegy a kedve a tanulástól, ha meglátja. Nézze meg például ezeket a fedőlap nélküli, összefirkált, piszkos elemista tankönyveket. Ezeket még kiosztották a mostani tanévben, noha ugyanezeknek a tankönyveknek a vadonatúj példányai ott várakoznak a raktárban. Új tankönyveink megjelenéséről rendszeresen hírt adunk a Szocialista Nevelés hasábjain, de az egyes iskolákban használatos tankönyveket feltüntető közlönyökben is megtalálható a megjelent magyar fordítások címe, ennek ellenére mégis előfordul, hogy pedagógusaink nem tudnak róluk. De visszatérve még a példányszámokhoz. Természetesen vannak olyan kiadványaink is, amelyek csak néhány száz példányban jelennek meg, ezek általában olyan szakmunkásképző intézetek számára készülnek, ahol kevés a magyar tanulók összlétszáma. De rájuk is gondolnunk kell, hiszen ök sem maradhatnak tankönyv nélkül. • Milyen a magyar szerkesztőség kapcsolata a budapesti Tankönyvkiadóval? — Nagyon jó és gyümölcsöző. A Tankönyvkiadó munkatársai elsősorban a kis elsősök ábécés-könyveinek megszerkesztésében segítenek nekünk, de a kisegítő iskolák számára készülő tankönyveink megszerkesztésében is közreműködnek. Mi viszonzásképpen besegítünk nekik az ottani szlovák tankönyvek előkészítésébe. Elsősorban nyelvhasználati szempontból összevetjük tankönyveinket a magyarországi kiadványokkal, arra azonban sajnos nincs lehetőségünk, hogy minden tankönyvünket magyarországi szakemberekkel is elbíráltassuk. A közeljövőben a Műszaki Könyvkiadóval is szeretnénk felvenni a kapcsolatot, hiszen kiadványaink jelentős hányada műszaki jellegű. • Hol nyomják a magyar tankönyveket? — Szinte az ország összes nyomdájában. Az az igazság, hogy a tankönyvek kinyomtatása nem nagy üzlet a nyomdáknak, ezért A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonala (Biela stopa SNP) nevű sífutóverseny néhány résztvevője Verőfényes napsütésben nem szívesen vállalják el, s minden késedelem kapóra jön nekik, hogy kitolják a határidőket. Természetesen a nyomdák hozzáállása nem egyforma. Többször is megtörtént már, hogy Liberecböl, mert hogy Csehországban is nyomnak bennünket, tehát az ország túlsó feléből reggel fél nyolckor felhívtak egy vessző miatt, más nyomdában meg a korrektúrán található javításoknak is fittyet hánytak vagy újabb hibákkal „pótolták" a kijavítottakat. Van egy szekrényem, ahol a nyomdai torzszüleményeket őrzöm. Mutathatok ízelítőül néhányat belőlük. Ebből kimaradt egy ív, ebben kétszer szerepel a tartalomjegyzék. Itt teljesen összekeverték a képeket, itt meg a címlapon felcserélték a sorokat. • Nem az az oka ennek, hogy nincs elegendő magyar szedő és nyomdász? — Talán részben ez is közrejátszik ebben, de én inkább a hanyagsággal és a felelőtlenséggel magyaráznám ezt. Valóban kevés a magyar szedő és nyomdász, s nem vitás, hogy a magyar nyomdászképzést valamiképpen meg kellene oldani, ám amíg egyes nyomdákban úgy fognak viszonyulni a tankönyvekhez, ahogy viszonyulnak, bizony továbbra is számolnunk kell azzal, hogy gyakori lesz a tankönyvekben a bosszantó elírás és sajtóhiba. • Sokan úgy tudják, hogy a magyar szerkesztőség szerkesztői a fordításokból jelentős mellékjövedelemre tesznek szert. Valóban így van ez? — Én is találkoztam ezzel a hiedelemmel, s bizony bosszantott a dolog. Tudni kell ugyanis, hogy szerkesztőink évente legfeljebb egy könyvet fordíthatnak, s azt is csak abban az esetben, ha ez nem megy a szerkesztői munka rovására. Őszintén szólva a szerkesztők bére nincs arányban az általuk elvégzett munkával, hiszen az említett 10—12 tankönyv (kb. 2 500—3 000 gépelt oldal) megszerkesztéséért tulajdonképpen jóval több pénz járna nekik. Na és persze a fordításért kiutalható honoráriumok sem olyan jelentős összegek, s a jelenlegi gazdasági helyzetben nem is reménykedhetünk lényeges javulásban ezen a téren. • Régebben a magyar szerkesztőség gondozásában olyan könyvek is napvilágot láttak, amelyek nem tankönyvek voltak. Példaként a nagy sikert aratott Kodály Zoltán nyomában c. kiadványt említhetném, de létezett egy ilyen sorozat is: A tanulók kiskönyvtára. Ma már nem terveznek ilyen köteteket? — Jelenleg nem foglalkozunk ilyesmivel, de szeretnénk felújítani ezt a korábbi gyakorlatot. Elsősorban olyan könyvek megjelentetésére gondolunk, amelyek hasznos információkat nyújtanának az általános és középiskolai tanulóknak, kiegészítenék az iskolai tananyagot vagy érdekes formában tájékoztatnák a diákokat a tudomány és a technika legújabb vívmányairól. Gondolom szerkesztőink is szívesen szerkesztenének — felüdülésképpen — egy-egy ilyen kötetet is. • Köszönöm a beszélgetést. LACZA TIHAMÉR (Fotó: GYÖKERES GYÖRGY) Ki-ki saját maga is meggyőződhet arról, hogy a nem használt szervek visszafejlődnek. Egy begipszelt (és emiatt mozgásképtelenségre ítélt) végtag izomzata például hamar elveszti eredeti funkcióját. Ha viszont megfelelő mozgást végzünk vele, újra visszanyeri rendes alakját, munkaképes állapotát. Idekívánkozik az a távolról sem új, sokak által azonban mégsem méltányolt (helyesebben a gyakorlatban nem érvényesített) gondolat, hogy csak a megfelelő mozgás és pihenés váltogatása révén fejlődik ki az ember kifogástalanul és csak így tudja megtartani huzamosabb ideig erejét, munkaképességét, szervei épségét, életműködése zavartalanságát. A mozgás hiánya nagyon sokszor az egészség elvesztését von(hat)ja maga után. A tények sokasága bizonyítja, hogy a mozgáshiány okozta fáradt szervezetű emberek sokkal könnyebben esnek áldozatául a fertözéses betegségeknek és sokkal könnyebben éri őket baleset is, mint az edzett, fizikailag kifogástalan erőnlétű embereket. Nyilván ezzel függ össze, hogy szemünk előtt forradalmasodik az orvosi gyakorlat, ami abban is kifejezésre jut, hogy az orvosok a szabályozott és adagolt testmozgást, mint a legtermészetesebb — sokszor a leghatásosabb és a legolcsóbb — gyógyeljárást mind gyakrabban alkalmazzák a betegek kezelésében. És a rendszeres mozgás, illetve a rendszeres sportolás az idegekre is igen kedvező hatást gyakorol; az embert fizikailag, szellemileg egyaránt regenerálja. Talán a mozgás jótékony hatása felismerésének tulajdonítható, hogy napjainkban világszerte egyre jobban terjed a tömegsport és a testnevelést sokan olyan „közszükségleti" cikknek tekintik, ami semmi mással nem pótolható. A tömegsport népszerűségét, illetve azt, hogy a testnevelést milyen sokan tartják ma már nálunk is „közszükségleti" cikknek, jól példázza A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonala (Biela stopa SNP) nevű sífutóverseny, amely iránt ez idén is országszerte igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az immár hagyományos, most tizenötödször megtartott versenyt eredetileg február 6—7-re tervezték. A rendhagyó időjárás azonban keresztülhúzta a szervezők számítását és kétszeri halasztás, azaz időpontmódosítás után a versenyt végül is csak február 20—21 -én tartották meg. A kedvezőtlen viszonyok miatt nem az ötvenöt kilométeres Krahula—-Banská Bystrica útszakaszon, hanem módosított (mintegy 48 kilométeres) pályán. A többszöri időpont-változtatás azzal a következménnyel járt, hogy a versenyre eredetileg benevezett közel 8 ezer versenyző közül a február végén tartott jubileumi versenyen „csupán" 5 600-an vettek részt. A hangulat és a versenyszellem azonban ezúttal is kitűnő volt. Hozzájárult ehhez a kedvező időjárás, a veröfényes napsütés, amely mindkét nap uralta a Kremnica és a Banská Bystrica környéki hegyeket. És kitett magáért a szervezés is. Gondos előkészületek végén és a sok oldalról megnyilvánult támogatással megteremtette a kedvező feltételeket ahhoz, hogy ez az egyik legnépszerűbb téli tömegsportrendezvény minden tekintetben teljesítse feladatát. A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonala nevű sífutóversenyen részt vett versenyzők és nézők többsége azzal az eltökélt szándékkal búcsúzott a versenyhelytöl, hogy jövőre ismét részt vesznek ezen a mindenki számára sok sikerélményt tartogató kitűnő testnevelő, egészségvédő és szórakoztató rendezvényen. BALÁZS BÉLA A ČSTK felvétele 13
