A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-25 / 13. szám
tünkkor állandóan az oroszlánnal játszott, birkózott. Többek között azt is eidicsekedte: Kálmánt és Omart az iskolába is elvitte, s az oroszlánkölyök minden reggel mellébújik az ágyba. Omar szinte minden kérést teljesített, még vizet is ivott a tiszteletünkre. Ezt követően azonban kiparancsolták őt az udvarra, mert az utóbbi időben valahogy haragszik Kálmánra, „aki" mozdulatlanul hevert a lábunk előtt a szoba közepén, és itt-ott bizalmatlanul ránk pislantott. — Nem kell tőle félni, nyugodtan meg lehet simogatni; de csak hátulról szabad őt megközelíteni — bátorított minket a házigazda, majd folytatta: — Kálmán meglepően keveset eszik, nyáron 3—4 naponként mindössze negyed kiló húst vagy 70 dekagramm apró halat, télen pedig majdnem semmit. A krokodilnak és a több mint négyezer díszhalnak fütött pincehelyiséget építettem, ahonnan Kálmán nyáron egymaga is fel tud jönni a 12 lépcsőn. Nemcsak a kertben sétálgat, hanem néha a szomszédokat is meglátogatja, akik nagyon megkedvelték öt. Volt már olyan is, hogy odaát aludt! Kálmánt már a közeli üzletben is ismerik, hiszen néha a „gazdi" magával viszi bevásárolni. Bizony, először nagy volt a rémület... Nyáron — a gyerekek nagy örömére a város szélén található bányatavon pórázzal a nyakában úszkál. De megfürdött már a vasútállomás előtti szökőkút medencéjében is! Nemcsak a krokodil, hanem az oroszlán is sokat utazik (külföldre is) a Chvila családdal. — Mindenhova elvisszük őket, de sajnos. együtt nem jöhetnek. A legutóbbi szilvesztert a család és Omar Budapesten töltötte a barátomnál. A kocsiban a hátsó ülés a fiamé és Omaré vagy Kálmáné. Bratislavában egyszer az oroszlánnal taxival utaztam. A sofőr azonnal eldicsekedte kollégáinak a rádiókészüléken keresztül, hogy valódi oroszlán van az autójában, mire ők azt válaszolták: „Hányszor mondtuk, ne igyál annyit!..." Kálmán viszont egy éppen bírságolni készülő rendőrt ijesztett meg, aki a nyitott ablakon bekukkantott az üresnek vélt autóba. Sok felejthetetlen kalandban volt részünk a hétéves krokodillal és a legfiatalabb családtaggal, a hathónapos oroszlánnal. Eddig azonban senkit sem bántottak, mindössze egy kis ijedséget okoztak. Remélem, a jövőben sem Omarnál, sem Kálmánnál nem jelentkeznek majd a hagyományos vad ösztönök. Nagyon fájna, ha meg kéne tőlük válnom; úgy a szívemhez nőttek... — búcsúzik Chvila Ferenc. Kálmán a díszhalakkal együtt a fürdőkáddal ellátott, fütött „szobatiszta" pincében lakik, nyáron pedig sétálgat a kertben és a szomszédban, no és nagyokat fürdik. Télen is naponta többször megmártja magát, mert a krokodilusnak nem száradhat ki a szája. Omar délelőtt egyedül játszadozik a macijával a szobában (soha semmi máshoz nem nyúl.-semmit nem rág meg), délután pedig a háromtagú család szórakozik vele. Chvila Ferenc, feleségével és 13 éves fiával nyáron hétvégén vagy az oroszlánnal, vagy a krokodillal kirándul. Ha minden jól megy, akkor jövőre egy kis vaddisznóval gyarapodik az igencsak ritkaságnak számító hobbi érsekújvári képviselőjének „gyűjteménye". ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Fotó: GÁGYOR ALIZ A MAGAS-TÁTRÁBAN A Magas-Tátrába látogató turisták egyik legkedveltebb üdülőhelye Starý Smokovec, mely gyönyörű természeti környezetben épült fel. Pompás épületei mesébe illőek, sokszínűek, vonzóak. Egyike-másika még az 1800-as, illetve az 1900-as években épült, ma mégis teljes pompájában fogadja az odaérkezőket. Aki Poprádig vonattal vagy autóbusszal utazik, azt egy villamos viszi fel a csaknem tizenhét kilométerre fekvő üdülőközpontba, ahol az év minden szakában igen sok a turista. Itteni sétánkon felfigyelhetünk a kedves kis vendéglőkre, megcsodálhatjuk az 1904-ben felépített Grand Szálloda patinás épületét, s gyönyörködhetünk a szép fatemplom páratlan fafaragásaiban. Kedves olvasó tartson velünk! 1. kép: Megérkeztünk. Alig néhány lépésre a villamos megállójától sok-sok autó és busz parkol. 2. kép: Ugye, mennyire szép az erdő? Lélegezzünk jó mélyeket! 3. kép: íme a csaknem százéves Grand Hotel. Érdemes itt megállni néhány percre, mert az előtte lévő park mindig rendezett. Kép és szöveg: KOLLER SÁNDOR 5
