A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-25 / 13. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Ritkán vetődik el az ember Királyhelmecre (Kráľ. Chlmec), de ha már ott van, körül is tekint, megnéz mindent, ami korábban hatott rá. így történt, hogy amikor végeztünk a magyar tanítási nyelvű szakmunkásképző intézet tanulóinak tartott író—olvasó találkozóval, örömmel fogadtam a magyar szakos tanárnő ajánlatát, menjünk ebédelni a Fehér Akác étterembe. Arra voltam kíváncsi, ott áll-e még a cimbalom a sarokban, s az ütőket ugyanaz a cimbalmos tartja-e a kezében? Nos, cimbalom s cimbalmos a régi, mint ahogy a szívet-lelket melengető magyámóta is, nincs változás. A könyvesboltba is betérek, ahol jóleső érzéssel hallgatom, hogy elfogyott a Temetökapu című regényem, és hogy Dobos Lászlónak, a város szülöttének is megérkezett az új könyve, Engedelmével.. . című elbeszéléskötete, és azt is veszik, az is elfogy hamarosan. Vajon ilyen figyelmet érdemlő érdeklődést tanúsítanak más kisvárosok is írójuk könyvének? A CsemadokTőketerebesi (Trebišov) Járási Bizottsága író—olvasó találkozókat rendezett számomra, és ha szerénytelenül beszélek róla, azért teszem, hogy találgathassam, meddig él egy-egy könyvünk a számontartó emlékezetben? Nagykaposon (V. Kapušany) azt kérdezte tőlem valaki (1988-ban!), hogy nem származott-e bajom abból, hogy az ötvenes éveknek megannyi fonákságát megírtam Végnélküli gyűlés című szatirikus elbeszéléskötetemben ? Ez az első könyvem 1955-ben jelent meg, 33 év telt el azóta, s a A Bodrogközben és az Ungvidéken A bodrogköziek büszkesége a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) gimnázium új épülete. Diákok a díszteremben ... kritikusok úgy látták akkor, hogy nem életre való gyermek született a Végnélküli gyűlésben, jó ha egy két napot él. Annyit tennék hozzá, hogy szegény zsengém 33 éve haldoklik, s még mindig nem halt meg végérvényesen. Ágcsernyöben (Čierna nad Tisou) pedig a községi könyvtár fiatal vezetője arról beszélt, hogy nagy hatást tett rá a Megbillen az ég című elbeszéléskötetem, különösen a cimadó elbeszélés, amelynek szerinte jól megalapozott lélektani indítékai vannak. Te jó Isten! Ez a könyvem 1964-ben látott napvilágot, 24 év telt el azóta, és még mindig olvassák? Erről jut eszembe, jó lenne kimutatni, meddig él a csehszlovákiai magyar író könyve, illetve meddig olvassák? Az érdekesnek ígérkező tények irodalmi életünk tényleges helyzetére vetnének fényt! Persze a Bodrogközben és az Ungvidéken nemcsak kölcsönzik a könyveinket, hanem árulják is a Csemadok járási bizottságának jóvoltából. Olvasom tavalyi munkájának értékelő beszámolójából, hogy az alapszervezetek „a könyvkiállításokat rendszerint árusítással kötötték egybe, így Gál Sándor, Grendel Lajos és Mécs József könyveiből, de a továbbiakból is mintegy tízezer korona értékben adtak el." Ripcsu Rudolfot, a Csemadok Töketerebesi Járási Bizottságának titkárát nem kell bemutatnom az olvasóknak. Hosszú évek óta végzi felelős munkáját a Bodrogköz és az Ungvidék alapszervezeteiben. Amikor beülök hozzá a dolgozószobájába, azt hozza legelőbb tudomásomra, hogy tavaly kettővel gyarapodott alapszervezeteik száma. — Szölőskén és Hegyiben is sikerült alapszervezetet alapítanunk, így ötvenkettőre növekedett a számuk! — mondja, s még hozzáteszi: — Ötezer-százharminc tagunk van, magától értetődően a tagtoborzás állandó feladatunk! Aztán minden másról is beszélgetünk, ami a mindennapok gondjai közé tartozik, hogy a Nemzeti Frontba való visszakerüléssel megnőtt a Csemadok járási bizottságának tekintélye, ezt bizonyítja az is, hogy 26. járási konferenciájukon az SZLKP járási bizottságának és járási nemzeti bizottságának küldöttségét maga a vezető titkár, Michal Nízky vezette. A Csemadok járási bizottsága most már még jobban benne él a Nemzeti Front politikaformáló munkájában, alapszervezetein keresztül még jobban bekapcsolódik a Nemzeti Front választási programjának teljesítésébe. A Csemadok tagsága tavaly például 13 100 órát dolgozott társadalmi munkában. Ripcsu Rudolf fontosnak tartja megemlíte-Tudósítóink írják KÉT CSEMADOK-RENDEZVÉNY A Csemadok Nagyfödémesi (Veľké Úľany) Alapszervezete és a Dolgozók Egyesített Klubja sikeres találkozón látta vendégül Demján Zoltán hegymászót. A szépszámú, főleg fiatalokból álló közönség nagy érdeklődéssel hallgatta végig a diafilmvetitéssel egybekötött színes élménybeszámolót. A hallgatóság sok érdekeset tudhatott meg Nepálról, valamint a csehszlovák hegymászó expedíció himalájai útjáról. Demjén Zoltán kézségesen válaszolt az érdeklődők kérdéseire is. A találkozóval egyidöben nyílt meg a Csemadok nö tagjainak kézimunkáiból rendezett „Ügyes kezek" című kiállítás is. A közel ötven hímzésből álló kiállítás arról ad bizonyságot, hogy a tagság hasznosan tölti a hoszszú téli estéket. A két rendezvény arról tanúskodik, hogy a szervezet tagjai az értékelő taggyűlés után új lendülettel fogtak munkához, hogy még érdekesebb és színesebb tevékenységet fejtsenek ki. Sz. MANCZAL ERZSÉBET TOLLFOSZTÓ Kedves régi népszokást elevenítettek fel Kismagyaron (Tonkovce) a Csemadok és a Vöröskereszt tagjai. A hosszú téli estéken a helyi művelődési házban tollfosztásra gyűltek össze. Céljuk az volt, hogy felidézzék azokat a szokásokat, meséket, énekeket, melyek a tollfosztás közben elhangzottak. Meghívták a falu idős asszonyait, akik régi történeteket, rnondókákat elevenítettek fel. A tollfosztásra érkezőket a hagyományokhoz híven frissensült házikenyérrel fogadták. Előkerültek a szép régi népdalok is. A jó hangulatot még fokozta Feliinger György harmonikajátéka. A két szervezet tagsága ismét bebizonyította, hogy a rohanó világban, a televízió térhódítása mellett is lehet időt szakítani a közös rendezvényekre és a hagyományok ápolására. B. Zs. VETERÁN NÉPMŰVELŐ Tóth Géza bácsi, aki 1914-ben született, azon emberek kis csoportjába tartozik, akik szívügyüknek tartják falujuk kulturális és társadalmi életét. 25 évig a nagytúri (Veľké Turovce) hnb elnöke volt. Szintén hosszú ideje áll a szlovákiai állattenyésztők helyi szervezetének elnöki posztján. A Csemadok-szervezet alapító tagja volt, majd különböző funkciókat töltött be járási, kerületi és központi szinten. Bár már megérdemelné a pihenést, nem lazított a nyugdíjba menés után sem. Saját bevallása szerint legszívesebben a fiatalokkal szeret foglalkozói. Időt és fáradságot nem sajnálva az egymást követő generációkat újra és újra meg tudta győzni a kultúra fontosságáról. A tánccsoportokkal és kulturális műsorokkal eljutott az Ipolysági (Šahy) Honti Napokra, a szakálosi (Sokolec) Daloló Ipoly Völgyére, a zseHzi (Želiezovce) folklórfesztiválra a myjavai békefesztiválra, sőt két esetben Magyarországon is képviselték a Csemadokot. Sikeresen működött a falu menyecskekórusa is, amelynek megalapításában szintén nagy része volt Géza bácsinak. Mint népdalénekes 1987-ben kitünően szerepelt a Tavaszi szél vizet áraszt... 10. versenyén: a járási és területi versenyen aranyfokozatot, az országos döntőben ezüst fokozatot ért el. Jelenlegi tervei közt egy citerazenekar létrehozása szerepel. A Csemadokban kifejtett áldozatos munkájáért 1985-ben megkapta a Kiváló Képzőművész kitüntetést. LACKOVSKY ILONA VISSZATEKINTÉS A Csemadok Muzslai (Mužľa) Alapszervezete teljesíti célkitűzéseit. Már megalakulásának első évében színdarabbal és esztrádműsorral jelentkezett. Az amatőr színtársulatban minden korosztály képviseltette magát, a kisiskolásoktól kezdve a hajlott korú, idős emberekig. Az alapító tagok közül már sokan meghaltak, de munkásságuk emléke megmaradt az utókornak. A négy évtizedre tehető idő alatt alig volt olyan év, hogy ne hallattak volna magukról. Az ötvenes években játszott szinelőadások rendezői id. Grosch Istvánné és Haštó Istvánné voltak. A későbbiekben Sztruhár László és a Csicsay házaspár aktív munkája lendítette fel a szervezetet (mindnyájan pedagógusok). Három évtizeden keresztül sikeresen működött Szórád Károly, aki gyakran önálló műsorokkal lépett fel. Az utolsó évtizedben alakult meg a Jókai Színpad, amely a Jókai Napokon is többször fellépett. Mindig voltak lelkes pedagógusok, 6
