A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-25 / 13. szám

Oroszlán a gyermekágyban • Krokodil a strandolók között • Omar és a „részeg" taxisofőr • Kálmán és a megrémült rendőr Szlovákiában mindössze hárman busz kélkedhetnek azzal, hogy trópusi vadálla­­to(ka)t tartanak otthonukban. Közülük az egyik Chvíla Ferenc, akihez nemcsak szü­lővárosából, Érsekújvárból (Nové Zámky) érkeznek kíváncsiskodók, látogatók, ha­nem az ország távolabbi pontjairól, sőt már jó párszor külföldi vendégei is vol­tak ... Fotóriporter kolléganőmmel egy téli nap koraesti órájában látogattam meg az 50 esztendős (vad)állatbarátot. Az szinte természetes, hogy faluhelyen és városon kisebb-nagyobb kutya fogadja a családi ház udvarába belépő idegent. De mondjuk, ha egy féléves oroszlán közelít felé, az már nem mindennapos esemény­nek, élménynek számít. Mi tagadás, in­kább hátrafelé akartam lépni, mint előre, amikor Chvíla Ferenc kapujában pár mé­terről rám vicsorított a későbbiek folya­mán szokatlanul barátságos közel félmá­zsás oroszlánkölyök. A „gazdi" azonban csakhamar eloszlatta félelmemet. Az egyórás beszélgetés alatt mindössze egy­szer harapott a nadrágomba, akkor ugyan­is a fekhelyéül szolgáló lócára ültem. Ezu­tán aztán igazi jóbarátok lettünk, s Omar egyre jobban élvezte a fényképezőgép va­­kujának villanásait. — Már kiskoromban imádtam az állato­kat, mindig volt otthon a kutyán és a macskán kívül sündisznó, lepke, egér és különféle madarak. 1950-ben díszhalakat kezdtem tenyészteni, később a környezet­­védők hozzám hozták a sérült gólyákat és sólymokat, amelyeket meggyógyítottam, és természetesen elengedtem. Tizenöt év­vel ezelőtt — családommal együtt — Baj­mócra (Bojnice), az állatkertbe mentem dolgozni, ahol nagyon megszerettem a vadállatokat. Főleg a hüllőket és az orosz­lánokat. Nemcsak munkaidőben voltam velük, hanem szombaton és vasárnap is. Sőt még a szabadságomat is köztük töl­töttem! Ezért meg-megmosolyogtak a kollégáim — emlékezik vissza Chvíla Fe­renc. Időközben a kis Omar pár másodperc alatt „lehörpint" fél liter tejet. Ez a vacso­ra második fogása, érkezésünk előtt több mint egy kilogramm húst evett. Ezenkívül még a napi adag (reggelente): másfél kiló nyers marhahús vagy belsőrész (máj, szív) és három deci póttej. Tehát minden egyes nap 3 kg hús és majd egy liter póttej. — Két felejthetetlen. Bajmócon eltöl­tött év után visszatértem Érsekújvárba, s egyre jobban hiányoztak a vadállatok. Volt (most is van) ugyan vadkacsám, több ezer díszhalam, kutyám, sziámi macskám, sólymom, papagájom, teknősöm, egerem, tengerimalacom, de mintha valami mégis hiányzott volna. Hét évvel ezelőtt aztán teljesült az egyik álmom: Bécsben sike­rült vennem egy 30 centiméteres szemü­veges kajmánt — mondja Chvíla Ferenc, és néhány perc múlva már a jelenleg 20 kilogrammos és 170 centiméter hosszúra nőtt krokodillal a kezében a szoba köze­pén áll. Omar és Kálmán (ez a krokodilus neve), de a többi állat is a család igazi kedvencei. Főleg a 13 esztendős Roman imádja őket, akinek minden vágya az, hogy állatgondo­zó legyen egy nagy állatkertben. Ottjár­/Vad/állatbarát

Next

/
Oldalképek
Tartalom