A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
HÉTVÉGE KISÖRDÖGÖK FARSANGJA Állítom, hogy az életünket oly gyakran megrontó kisördögöknek gyakrabban van farsangjuk. mint nekünk, egyszerű halandóknak. Ők annyiszor vigadoznak, ahányszor csak akarnak, vagyis ahányszor nekik erre alkalmat adunk. Mert mi tagadás, az elátkozott kisördögöket mi magunk tartjuk életben, sőt — mi magunk adunk nekik életet. Leírjam? Leírom: a kisördög tulajdonképpen mindannyiunkban benne lakozik! Igenis, a kisördögök minden emberben ott leselkednek, mindenkinek a fülébe sugdosnak ördögi kis sugallatokat, ötleteket, huncutságokat és a huncutság fogalmát megha-ladó rosszaságokat, csak éppen nem mindenki hallgat rájuk. Van, aki hallja a pusmogást, de felülkerekedik benne a becsület, a felebaráti szolidaritás és ember marad a talpán. A harmadik csoport azoké, akik eladják a lelkűket a kisördögöknek. Persze, ezeket is több kategóriába sorolhatjuk. Vannak köztük gyengék, esendők, akik egyszerűen lustaságból a kisebb ellenállás útját választják és beadják a derekukat. Vannak azután gonosz indulatú emberek, akikben a kapzsiság, a rontó szándék, az irigység termő- és táptalaja a kisördögök tevékenységének. Ez utóbbiak nagyon sok fölösleges baj okozói, amelyek sokszor apróságnak tűnnek, de esetről esetre felgyülekezve mérgezik az életünket. Lássuk csak a farsangoló kisördögök újabb kicsiny, de veszedelmesen is döfni tudó szarvacskáit. „HOT DOG" Ez a „forró kutya" ma már hozzá tartozik a városi emberek napi szükségleteihez. Nincs kényelmesebb, mint ügyes-bajos dolgaink után járva a város számos pontján elhelyezett kis gyorsbüfékben bekapni egy hot dogot. A kiflibe préselt forró, mustáros virsli kedvelt csemegéje öregnek, fiatalnak. Bratislavában a Szlovák Nemzeti Bankkal szemben az utca beszögellésében van egy kis büfé. Az utcaszakasz forgalmas, sok a rohangálás közben megéhezett ember. Nemrégiben én is gusztust kaptam hot dogra, és beálltam a várakozók sorába. A gusztusom azonban hamar elment. A büfé ablaka mögött kiszolgáló nő sajnálatosan meg volt hűlve és szinte szünet nélkül köhögött. Erről nem tehetett. Arról viszont igen, hogy betegen is munkába állt. A virslire várakozók sora nem fogyatkozott, a beteg nő két keze tele volt munkával, igazán nem volt lehetősége zsebkendőt használni. Ehelyett szorgalmasan köhögött a kiflire, a virslire, majd nyugodtan átadta a vevőnek. Időnként ráköhögött a szájára szorított tenyerére is, amellyel azután tovább fogdosta az ételt. Engem az egész színjáték annyira megdöbbentett. hogy szinte hipnózisban vártam W. SCISLOWSKI ÉLÉNK VITA Az előadás legérdekesebb részénél hirtelen csuklás fogta el az előadót. Az addig szunyókáló hallgatóság hirtelen felélénkült. — Veregessék meg a hátát! — javasolta valaki az első sorokból. — Nyissák ki az ablakot, a huzat jót tesz — jegyezte meg valaki hátul. ki. amíg sorra kerülök. Átvettem, kifizettem a magam adagját, majd a sarkon túl egy szemétládába dobtam. Aztán elgondolkodtam: a büfében garázdálkodó kisördög vajon hány ember megbetegedésén örvendezhetett? BÚTOR ÉS MANDARIN Ez még a karácsony előtti hajrá idején történt. A bratislavai Obchodná utca 12. szám alatt található az Ipari Kombinát Bútormintaboltja. Bejárati ajtaja előtt középkorú aszszony topog. Erős szél fúj, nem valami kellemes kint ácsorogni. Engem is megállít a nagy kirakatüvegen át látható fiókos szekrényke, ilyesmit keresek egyre szaporodó kézirataim elhelyezésére. Lenyomom a kilincset — nem enged. — Fél egyig kellene nyitva lennie és még csak 12 óra van. Nem tudom, miért van zárva. Legalább kiírnák, akkor nem várnék hiába — mondja a már várakozó hölgy. Nézelődünk — az ajtón valóban semmi felirat. Közben újabb érdeklődők is próbálkoznak, nyomogatják a kilincset. Várakozunk, már fél egy lett, a déli záróra ideje. Most már legfeljebb 14 órakor nyitnak ki a megjelölt ebéd utáni kezdésre. Másfél órát senki sem akar várakozni, szétszéledünk — az említett makacs hölgyet kivéve. A túloldali villamosmegállót ügyesen utcai gyümölcskioszkká varázsolták. Mandarin kapható. Hosszú a kialakult két sor, beállók a viszonylag rövidebbikbe. Sajnos, az árusítás éppen leblokkolt — gyümölcsutánpótlást vesz át az eladó. Akarva, nem akarva hallom, amint azt mondja a mandarínos ládikókat lerakó munkásnak: „Gyűlölöm az embereket!" Ránézek — már nem túl fiatal nő, fáradt, elgyötört, nyilván órák óta állja az erős szélben a vevők ostromát, no de akkor iá! Miért gyűlöli az embereket, az embertársait? Azért, mert mandarint akarnak a családjuk, a gyerekeik, az unokáik elé tenni a karácsonyi asztalra? Hiszen bizonyára neki is van családja ? Mindegy. Benne már dolgozik a kisördög, gorombán beszél a vevőkkel, ha valaki az egyik ládikóra mutat, hogy abból a mandarinból kérne, akkor azért is a másikból ad neki... Állok a sorban és szidom magam. Miért kell nekem mindig mindent meglátnom, meghallanom. Hiszen a többi embernek is van szeme, van füle? No igen. de úgy látszik, nincs mindenkiben kollektív lelkiismeret és bátorság a kisördögök leleplezéséhez. Inkább úgy tesznek, mint az a bizonyos három kis majom: az egyik a szemét, a másik a fülét, a harmadik a száját fogja be. Ez kényelmesebb. De vajon hasznosabb is? — Tartsa vissza egy percre a lélegzetét! — tanácsolta egy nő. — Adjanak neki vizet, ne szenvedjen szegény! — kiáltotta valahonnan egy rekedt basszushang. A szónok egy csapásra magához tért, ujjaival hátrasimitotta homlokába lógó haját, és nyugodtan folytatta mondanivalóját. A csodálkozás moraja futott végig a hallgatóságon. — Köszönöm — mondta végezetül a szónok —, őszinte szívből köszönöm valamennyi jelenlévőnek a roppantul élénk és termékeny vitát! Ford.: G. Gy. EMBERI SORSOK ROSSZRA NEM KELL MESTER ? Mint a cím is jelzi: közmondásaink egyike úgy tartja, hogy a gyerek akkor is megtanulja azt, amit nem szabad tennie, ha nem tanítják rá ... Sajnos, az erre vonatkozó perstatisztika is ezt bizonyítja. Az ifjúsági bűnözés tavalyi adatai arra utalnak, hogy a kószáló gyerekemberek, a tizenéves fiúk és lányok egyre kevésbé szembetűnő jelenségei a késő esti utcáknak, a felnőttek számára nyitva tartó presszóknak, kávéházaknak és nemegyszer akár a kocsmáknak is. Rosszul értelmezett szabadságvágy, legalizált vagy fondorlatos kimaradás egyaránt szerepel az okok listáján. Figyelmeztető jelenség ez, különösképpen ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek az esti vagy éjszakába nyúló csatangolások előbb-utóbb bírósági következményekkel is járhatnak. Bizonyítja ezt ama adat is, miszerint a szlovákiai bíróságok által tárgyalt büntetőperek mintegy tíz százalékát a fiatalkori bűnözők törvényszegései teszik ki. Természetesen, ennek kapcsán számos kérdés merül föl. Fóldául: hogyan válik egy, szinte még gyermekember bűnözővé? Van-e, aki szülőktől örökölt hajlama révén eleve menthetetlen? Mennyi szerep jut a környezetnek és a külső körülményeknek egy élet félresiklásában; mi védi a társadalmat a kiskorú bűnözőktől; van-e kiút a megtévedteknek? ... Elgondolkodtató tény, hogy az utóbbi esztendőkben nemcsak külföldön, hanem hazánkban is emelkedő tendenciát mutat a fiatalkorúak bűnözési statisztikája, s ezzel arányosan emelkedik a jogerősen elítélt kiskorúak száma. Az általuk elkövetett bűntettek között leggyakrabban a személyi és társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmény: lopás, gépkocsifeltörés, fosztogatás fordul elő, de viszonylag gyakori a kisebbnagyobb garázdaság, testi sértés, erőszakoskodás; sőt esetenként a prostitúció is. Íme, két eset a sok közül — dióhéjban elmondva: $ A tizenhat éves Vlado és a néhány hónappal idősebb Ľuboš vidéki városban éltek. Egyikük apja szeszgyári munkás volt, aki nemcsak a különböző italok előállításával foglalkozott, hanem derekasan iszogatott is belőlük. A fiúk, a felnőttek gyakori italozása láttán, csakhamar rákaptak az italra. Általában sörrel „hígitott" pálinkát ittak, s ilyenkor rendszerint vakmerő ötleteik támadtak ... A környéken mintegy negyedszáz kerékpárt loptak, szinte páratlan technikájuk volt a lezárt gépkocsik felnyitásában, betöréssel szereztek cigarettát, több napos kiránduláshoz (pontosabban: eltűnéshez!) szükséges élelmiszert, egy alkalommal pedig a járásszékhely sportüzletébe is behatoltak. A folytatólagosan elkövetett lopások ellenére kamaszkori vagánykodás közben buktak le: a bérházak egyikének lábtörlője alá házilag gyártott robbanószert rejtettek, s ök a közelből figyelték, vajon milyen hatása lesz a „heccnek"? A véletlen azonban úgy akarta, hogy az otromba tréfának szánt robbanás pillanatában rendőrjárőr volt a közelben, Így a közrend őrei azonnal kézrekeritették a „tréfacsinálókat". A nyomozati eljárás lezártával az ügyben illetékes bíróság a többrendbeli törvényszegés bizonyított vádjával kétkét esztendei büntetést mért mindkettőjükre. 5 Jóska egyke volt. s mint ilyen, a család szemefénye. Szülei felelősségteljes beosztásban dolgoznak, ami gyakran jár munkaidőn kívüli elfoglaltsággal is. így a múltban viszonylag kevés időt szentelhettek fiuknak, akit kényeztetéssel, bőséges zsebpénzzel igyekeztek kárpótolni a sokszori egyedüllétért. A gimnázium első osztályába járó legény így szinte korlátlanul rendelkezett az idejével, s mert mindig készséggel fizetett a haveroknak, csakhamar a galeri egyik legbecsesebb tagja lett. A csoportba verődött fiúk a legkülönbözőbb ötleteket eszelték ki arra vonatkozóan, hogyan is üthetnék agyon az idejüket. Egy alkalommal elhatározták, hogy feltörik a sarki élelmiszerboltot, cigarettát és italt zsákmányolnak, majd kiruccannak az egyik család városszéli üdülőjébe, ahol „feketemisét" rendeznek. Az üzlet feltörése pillanatok műve volt, ahonnan egyenesen a nyaralóba vonult a társaság. Italozás közben megbeszélték a másnapi haditervet: a koraesti félhomályban a közeli buszmegállóra érkező lányok közül választanak majd „vendéget" a tervezett mulatozáshoz .. . Másnap minden tervszerűen történt: a városszéli buszmegállón, az est leple alatt kiszemeltek egy csinos lányt, aki a támadás pillanatában hiába kiáltott segítségért, a környéken akkor nem járt senki. A szerencsétlen áldozat, támadóinak fogságából menekülve, még az éjjel pontos személyleirást adott támadóiról, akiket a rendőrség néhány napi nyomozás után kézrekerített. Természetesen, Jóskát is. A gimnazista legény egyébként mindig elfoglalt anyja most egyszerre rengeteg időt talált arra, hogy sorra járja a nyomozást vezető rendőrtisztet, az ügyészt, a gyámhatóságot, s fűnek-fának azt magyarázta, hogy az ő fiacskája nem lehet hibás, egyszerűen belerántották a szerencsétlent ebbe a kelle- . metlen ügybe. A bíróság — érthetően — \ más véleményen volt és Jóskát, társaihoz hasonlóan, másfél évi szabadságvesztésre ítélte. Példaképpen talán ennyi is elegendő. Lássuk inkább: mit mond a cikk elején fölvetett kérdésekre a jogász és a fiatalkorúak bűnügyeivel foglalkozó pszichológus? S — A fiatalkorúak által elkövetett büntet- (> tek döntő többsége a tulajdon elleni vétségek kategóriájába tartozik, tehát gyakorta előforduló, köznapi bűnügyi esetnek számít — mondja a jogász. — Az okokat keresve^ ezért elsősorban a társadalmi és a családi \ felelősségre kell utalni, az iskola és a család nevelési módszereire. Mert ha valaki már elkövette a kihágást, netán az annál is súlyosabb törvényszegést, a paragrafusok szigora akkor már kérlelhetetlen. Sajnálatos valóság, hogy ha napjainkban egy-egy gyerek lop,. akkor hamisan értelmezett hősködésből, téves életszemléletből teszi. Valamiféle plyan hibás gondolatmenetet követve, hogy töltsük el minél kötetlenebbül, minél kellemesebben, minél „szórakoztatóbban" a szabad időnket. — Sokrétű oka lehet annak, ha egy kiskorú személy rossz útra tér — veszi át a szót a pszichológus. — Született bűnöző természetesen nincs, hiszen örökölni csupán alkati típust és idegrendszeri tulajdonságokat lehet. Az, hogy valaki lop, elsősorban erkölcsi tulajdonság. Természetesen, sokat számít a diszharmonikus családi környezet, a csonka csatád, a szülök alkoholizmusa, a hibás, vagy az iskolával ellentétes nevelés. Sok tekintetben befolyásolhat valakit a rossz társaság is, de hozzá kell tenni, hogy a barátait az ember általában maga választja meg. Ezek szerint tehát: rosszra valóban nem kell mester? Arra nem. de jó példaként annál inkább! ( M. P. J L GÁLY OLGA 19
