A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
Harminc évvel ezelőtt hunyt el a kiváló szlovák költő, IVAN KRASKO FÉLÉNK AKKORD Sötét, viharos éjben mentem magam, magam, irigykedtem, a zord ég könnye hull untalan. Talán valóság volt az, talán álom csupán: a kezek elfeledtek fehér reggel után... ÉJSZAKA Eszmélkednünk kell, nincs menekvés! Hiszen már közelít közelít halkan, nesztelen, minden oldalról, lentről, fentről, az elkerülhetetlen bizonyosság, akár a természeti törvény. És nem térhetsz, nem térhetsz ki előle... Közeleg a sötét, a szörnyű éjszaka. El nem űzheted. Meggyujtasz minden lámpát — a bizonyság annál bizonyosabb: itt van. Eloltod a fényt — ő ráveti magát, bekerít, akár a dolores inferni. Ó, nem menekülhetsz, nem menekülhetsz! Céltalan bandukoltam, könnyűlést lesve fenn: sugár, süss szív-sötétbe, gyógyulj, fájó fejem. S valahol az út mentén, düledező kereszt mellett leltem két árva, nyirkos, hűvös kezet... Lelkem maradt sötétben, Közeleg s kezdi fosztani-tépni lelked, agyad, szived fájdalmam árnyain, évszázadok öröklött vízióival. Fényre szomjan félénk akkord zeng bennem: az ember bizonyosságot keresne legalább, kihunyt emlékeim. a középkor hitét (ó. hitet, bármilyen hitet). de szárnyát eltöri az agy a kétely örök rohamával. GARAl GÁBOR fordítása És sírni, sírni fog a szív... Nem térhetsz, nem térhetsz ki előle, tovább kell elmélkedned, nincs menekvés! FODOR ANDRÁS fordítása L. GALY OLGA HÓESÉSBEN A térben s az időben játszódva elidőztem sokáig hittem győztem mögöttem köd s előttem vak angyal szállt Járok a hóesésben szűz havat tipor léptem szétszórom minden vétkem csöngettyűs szán jön értem a sorsbatár Kocsist s lovát nem látom mégis repül a szánom kies bozontos tájon zúzmara ül a fákon s csak hull a hó Hová szállók ? Jövőbe ? Vagy vissza múlt időkbe ? Nincs társ hogy kérdjem tőle s a száguldás előre mámorító Megállók egyszer majdcsak a csengők elhallgatnak foga hullik a fagynak s eszmélő madaraknak int a faág Tán rám is vár egy fészek hol tőlem új meséket és meleget remélhet egy fagyokból megéledt kicsiny család Ó régi fészek-álom mélyén volt édes álom s lehetne szép halálom ha nyomát megtalálom a szűz havon AGÓCS VILMOS FELVÉTELE 15
