A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-03-04 / 10. szám
Mézeskalácsház mégpedig Tchajpejben, Tchaj-Wan szigetén. Nem Jancsit és Juliskát csábítja, hanem a vásárlókat, mivel egy áruház bejáratánál helyezték el. Ötven ember hat napig építette. Mágnesvonat az NSZK több városában is közlekedik. A legújabb variáns, a Transrapid 07, már eléri az 500 kilométeres óránkénti sebességet. A képen a Transrapid 06 látható, amely Alsó-Szászországban a kísérleti pályán már 28 ezer kilométert tett meg. A Transrapid 05 pedig Hamburg utcái fölött közlekedik. Szeressük egymást gyerekek! n HALLOTTUK n OLVASTUK _f I_ LÁTTUK KÖNYV Oľga Feldeková: Mókus A szülőföld balladájának is nevezhetném ezt a látomásokban, emlékekben, népi bölcsességekben gazdag könyvecskét. Az írónő gyermekkora elevenedik meg előttünk. A 3—4 éves kislány úgy mondja el a helyi babonákkal, kisértethistóriákkal teli élményeit, mintha közben a felnőtt szemével is visszanézne gyermekkorára. Ez a kettősség végigvonul az egész könyvön és ez teszi érdekessé. A mindennapi élet apró szépségeit, kis tragédiáit tárja elénk, a tárgyak és a táj: a szérű, kertekalja, patakpart, krumpliföldek csak az itt élő emberekkel hiteles és teljes. A kisregény elején egy rövidke bevezetőben az írónő elmondja, amikor Juhan Peltonen finn költő előtt Oravát említette, az hirtelen felkapta a fejét és azt mondta, hogy orava finnül mókust jelent. Talán így lett e kisregény címe Mókus, a vöröshajú lány balladisztikus esete s ez egyben a táj. Árva háború utáni történetét is magába foglalja. A Mókusnak becézett szomszédlánynak a falusiak szerint állítólag akkor lett vörös a haja, amikor édesapja a háborúban meghalt. Mókus és Jožko szerelmét követhetjük nyomon egy kisgyermek szemével. Jožko szülei kívánságára papnak készül és egy nyári délután teherbe ejti a vöröshajú lányt. Mókus nem mondja meg, ki a gyerek igazi apja, hiszen ezzel Jožko papi pályájának árthatna és inkább anyja biztatására egy gazdag fiút nevez meg, akinek a biciklijét a ház előtt látták. Később egy fűrésztelepen dolgozó lengyel férfi veszi el. De egyszer a lengyel Terézkével, Mókuska kislányával, eltűnik és sose tér vissza. Jožko otthagyja a papi szemináriumot és otthon dolgozik. A szövetkezet szervezésében is sokat segít. Ezt az időszakot nagyon emberien és őszintén írja le a szerző. Új mítoszok kelnek életre. Jožko egy madarat hoz Mókusnak, amelyik eltűnt lánya, Terézke hangján szólal meg. Vagy: A cséplőgép magától elindul. Nem boldogságot teremtő záróképpel végződik e könyv. A két szerelmes nem kerül össze. Még e regény végső sorait írja a szerző, amikor valami kaparász az ajtón. Az ajtó magától kinyílik és beoson egy gyönyörű, vörösbundájú mókus. Kint éppen hajnalodik. A természetes, hazulról hozott mesélőkedv, a kitűnő emberábrázolás, élénk fantázia jellemző e könyvre. (ozsvald) „A regény amint írja önmagát" Szegedy Maszák Mihály tudományos igénynyel és szinten megírt, a Müemlékezések Kiskönyvtára sorozatban immár második kiadásban megjelent tanulmánygyűjteménye méltán kelti fel az irodalmárok és a kritikusok figyelmét, mert az elbeszélő szövegek rétegeinek vizsgálatánál új megközelítési szempontokat és módszereket alkalmaz. Abból indul ki, hogy az elbeszélő müvek egyrészt történetté, másrészt „történetmondásos beszédhelyzetté" szerveződnek, melyeknek további alkotóelemei vannak: történései, szereplői, környezete stb. A közvetlen érzékelés számára nem adott, tehát mélyebb szerkezeti egységek felé haladva a szerző négy fontos réteget különböztet meg az elbeszélő szövegek felépítésében: a szöveg stilizáltságát (a szóképek szerepét a szövegépítésben), az idő- és térbeliséget, az elbeszélő, a szereplő és a történetbefogadó (olvasó) viszonyát és végül értékszerkezetét (világképét). így jön létre egyfajta vizsgálódási modell, melynek általánosabb szinten érvényesíthető szerepét konkrét prózai müvek szövegének vizsgálata teszi elfogadhatóvá az olvasó előtt. A tanulmányok írója elsősorban klasszikus magyar szerzők műveit elemzi kiválasztott szempontjai alapján (Metaforikus szerkezet Kosztolányi Caligula és Krúdy Utolsó szivar az Arabs szürkénél című szövegében, A tündérkert műfaja és világképe. Az esti Kornél jelentésrétegei), de a világirodalomba is kitekint (Jelentésrétegek Alain Robbe-Grillet műveiben) és a hagyományt több vonatkozásban is megtagadó, legújabb magyar prózakísérletekröl sem feledkezik meg (Esterházy Péter: Termelési-regény). A szerzőnek nem célja csupán az irodalmi művek (szövegek) jelentésrétegének leírása, hanem mindig a szövegek dinamikájának a vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, s ezáltal felszámolja az irodalom normatív rendszerben való szemlélését és a történetieden értelmezést. Ez a leglényegesebb módszertani tanúsága az elméletileg kiválóan megalapozott tanulmánykötetnek, melyet minden irodalmárnak és kritikusnak a gyakorlatban kellene hasznosítania. Alabán Ferenc FILM Vakvilágban Négy munkás lépdel sietősen a gyárudvaron át. Valamilyen középszintű főnökük szitkozódva figyeli őket az ablakból. Miért nincs ez a négy férfi ilyenkor a helyén, a munkapadnál? Vagy valami más okból szórja rájuk ádáz gyűlölködését? Minden esetre ez az acsarkodó alaphangulat indítja el Gyarmathy Lívia: Vakvilágban című, a tavalyi Karlovy Vary-i filmfesztiválon különdíjat nyert filmjének egyetlen napra méretezett cselekményét. Kiderül, hogy a négy brigádtagnak örömnap ez a mai, hiszen a vezérigazgató kézszorítás kíséretében adja át újításukért a járandóságukat. Nyilván nem annyit, amenynyire számítottak, de ki ne örülne, ha tetemesebb pénzösszeg üti a markát. De Így is ez az a pillanat, amikor a jutalmazott számot vet élete és tudása eredményeivel. Ilyen az emberi természet, s így az sem meglepő, hogy továbbhaladva a film kimondatlan gondolatmenetén olyan kérdések vetődnek föl, vajon értékzavarokkal küszködünk-e, urai vagyunk-e helyzetünknek vagy vak erők uralkodnak sorsunk felett? A Vakvilágban abban a tekintetben is különös film, hogy története kettős tragédiába torkollik; a végkifejlet előtt azonban a szokásosnál több probléma, a szereplők életét kísérő és szinte megoldhatatlannak látszó élethelyzetek egész sora került be a filmbe. Talán már ennyiből is sejthető, hogy Marosi Gyula forgatókönyvíró és Gyarmathy Lívia, a rendező sajátos, ha az irodalomban nem is egészen szokatlan módszerrel dolgozik. Két irányból, két egymással össze nem függő történetsort gombolyít, váltogatva párhuzamos építkezéssel, az idő haladtával arányosan. A szereplők természetesen nem sejtik, de mi, nézők tudjuk, hogy a két szál találkozni fog egymással. Ennyi az értelme a két ágon futtatott történetnek. A fentiek alapján mondhatnám joggal: két jó filmet látunk az egyen belül. E kettős cselekményvonulatot célratörő, jól végigvitt, tömör fiimi elbeszélésmód teszi érdekessé, árnyalatosán és elevenen. A jól megírt karaktereket elmélyült színészi alakítások hitelesítik és gazdagítják. Elsősorban Lukáts Andor válik eggyé a főhős érdes munkásalakjával. Feleségeként Meszléry Judit játéka finom, megértő és mértéktartó. A kisebb szerepeket Esztergályos Cecília, Sír Kati, Temessy Hédi, Dömer György és mások személyesítik meg színvonalasan abban a filmben, amelyet hazánkban a dolgozók idei téli filmszemléjén mutattak be a nagyközönségnek. Miklósi Péter i HANGVERSENY Mahler varázsa Mahler zenéje mindannyiunkat lenyűgöz, elragadtatással, lelkesülten, megilletődötten hallgatjuk. Mindezt élőben is volt alkalmunk átélni, amikor január 21- és 22-én a Szlovák Filharmónia koncerttermében Mahler szoprán és alt énekhangra, vegyeskarra és zenekarra írt 2., c-moll szimfóniáját hallgattuk Hajóssyová és Štolfová-Bendová szólóénekesek, valamint a Szlovák Filharmónia zenekarának és énekkarának előadásában, Roberto Benzi karmester vezetésével. Mahler ezt a szimfóniáját a Feltámadás szimfóniájának nevezte. Ha az ember figyelmesen elolvassa Klopstock felhasznált verseit, vagy magát Mahlert, esetleg a „Das Knaben Wunderhom"-ból fennmaradt költői töredékeket, megnyílik előtte a világ újjászületésének képe, amelyről Mahler a zenéjével beszél. Benzi is elmélyedt ebben az apokaliptikus — de amellett örömteli zenei küldetésben. Az alkotás nagy aggodalmával, de tiszta elképzelésekkel kezdte életre kelteni és tovább formálni a világról alkotott eme prófétai víziót. Benzi Mahler zenei elbeszélésében lelassította az eseményeket. Ezáltal a mű drámaiságából mit sem veszített. Ebben az új felfogásban sem vált vontatottá, szentimentálissá. Benzi felismerte a születő gyorsulások pillanatát. De mindemellett hangsúlyozta a részek báját és mélységét. Az egészről is világos elképzelése volt, s ezt meg is valósította. Benzi dirigensi elképzelése szerint az előadás folyamán Mahler gondolatai fokozatosan tökéletesedtek. Hagyta zengeni időben és térben a müvet. Magyarázta is olykor, bizonyos jelleggel látta el. Plasztikusan és sokoldalúan bánt a dinamikával, a színekkel — a részekben és az egészben egyaránt. Tökéletesen ismerte és megértette a váratlan fordulatok fokozását, de a szimfónia töredékeit is; e félelemmel, szorongásokkal, bizonytalansággal teli hátborzongtató zugokat, míg el nem érkezett a nagy pillanat, amelyet maga Mahler a „szent pillanatnak" nevezett. Benzi, a dirigens, nem úgy jött Bratislavába. mint egy tüneményes legenda, nem úgy, mint a háború utáni csodagyerek, akit a Hív a sors és az Előjáték a sikerhez című filmekből ismerünk. Benzi elsősorban Mahler zenéjének interpretátoraként jött Bratislavába. S így ismét bebizonyította, hogy nagy karmesteregyéniség. Igor Berger 9
