A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
HOL VAN A CSEND?! Eltökéltem magamban, hogy meglesem a zajt miként teperi két vállra a világ csendjét! Nos, annyit hamarosan megtudtam, hogy a zaj állandó jelleggel nő! S az benne a legkellemetlenebb, hogy terjeszkedik, mint a palackból kiszabadult szellem. Hazulról sem kellett elmennem, a zaj jött utánam otthonomba! A szélrózsa minden irányából és vertikálisan is. Árkon-bokron, illetve: ajtón-falon keresztül hatolva tv és rádió sugározta beat- és rockzene alakjában ... Egy felöl!... Mert a másik irányból a fal túloldalára akasztott magnó üvöltötte felém, hogy: „Hiába menekülsz, hiába futsz!... Nem csoda hát. ha az utcára menekültem! Az utca zaja sem volt kellemesebb, csak az a tudat tette elviselhetőbbé, hogy ami ott van, annak ott a helye! Besomfordáltam a nagyáruházba, csak úgy vásárló szándék nélkül. Gondoltam, ott megpihentethetem a dobhártyámat. Nem sikerült! A mennyezetről tátogó megafónok dúdolták, dobálták, nyivákolták fülembe a legfrissebb táncdalokat! Ez felettébb megnehezítette a vevők és kiszolgálók, valamint a pénztárosok közötti megértést, ezért mindenki sértődötten kiabált egymásra. — El innen. — mondtam indulatosan. — Én ezt az emberkinzást nem nézhetem! Fél óra múlva a folyóparti strandon találtam magam. Nyár volt, csupa ragyogás. A mezőn, — mint óriási lehullott falevelek —• takarók, lepedők sokasága. Rajtuk sok-sok heverésző ember; nő, férfi, kicsi, nagy vegyesen. Különböző rendű és rangú ebek is voltak szép számban, de ők kulturáltan viselkedtek! A pokrócon, lepedőkön pedig harsogott (némelyik üvöltött is!) a magnó és rádió! — No! — mondom — Kellett nekünk civilizáció?! ... — És elkezdtem rohanni az erdő felé, be a rengeteg mélyébe! Csak vonszoltam magamat egyre beljebb a sűrűjébe. Ott, a vadon közepén leroskadtam! — Most aztán egy egész életre teleszivom magam a természet szűzi csendjével — gondoltam már-már megnyugodva, amikor ... amikor egy közeli bokor alján fisztulázni kezdett egy öleb nagyságú magnó! Az erdő szélén a körerdész utánam kiáltott, hogy talán bizony medve elöl futok, mert akkor élesre tölti a puskáját... — Attól sokkal rosszabb! — lihegtem futás közben ... Hogy a jáger mit válaszolt, nem tudhatom, mert közben beleestem egy kisebb szakadékba!... A kórházi ágyon tértem magamhoz ... És mit gondolnak, mi lógott egy zsinóron az ágyam felett?!... Egy tégla-nagyságú kisvánkos! Rosszat sejtve pislogtam át a szomszédos ágyak fölé ... Mindenütt ott lógott a „kisvánkos"! Az egyik szobatársam hamarosan utána nyúlt, babrált rajta egy kicsit... és nem fogják elhinni, mit művelt a vánkoska ?! Muzsikálni kezdett! Mert rádiókészülék volt! KOVÁCS JÓZSEF Az őszinte • r jókívánsághoz jól jón egy illatos és rokonszenvet keltő apró ajándék DROGÉRIE — PARFUMÉRIE MÁRCIUS 8. Nemzetközi nőnap
