A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-26 / 9. szám
A kisebb méretű szerszamokkal ladikból, nem ritkán a partról halásznak. Lényege e nem éppen gazdaságos halászati formának, hogy a kettős kávára szerelt szakot függőleges irányban a vízbe merítik, majd bizonyos, nem meghatározott idő eltelte után kiemelik. Ha épp akkor emeli a halász a szákot, amikor fölé úszott a hal, akkor szerencséje van. Ellenkező esetben akár egész nap is emelgetheti a hosszú eme/őrúdáa\ ellátott könnyűnek nem mondható szákot. Ezt a szerszámot a Felső-Tisza vidékén, így az Ung-vidéken és a Bodrogközben is, tesziveszi, vagy egyszerűbben, teszi néven használják. Ráemeléskor a befelé öblösödo hálóban (szákban) fogva marad a zsákmány. Bar korábban nem egyforma gyakorisággal használták, az utóbbi időben reneszánszát éli a teszi használata. A Néprajzi Lexikon a teszit pirity néven jelzi. E szerszámnak négy alaptípusát ismerjük: 1/ az ághegyhálót (ez az általunk teszinek nevezett szerszám), 2/ kanál alakú billegháló (milling, viliing), 3/ ollóháló, 4/ és a kör alakú, nyeles, vesszökeretröl lelógó hálószák járulékos eszköz, mely egyéb szerszámokkal megfogott zsákmány kiemelésére szolgál. Mint szak, csak alkalmilag használatos önállóan halfogásra. Csupán fogási elvük azonossága alapján soroljuk ezeket közös rendszertani kategóriába. Történeti és néprajzi jelentőségük is különböző. Szerkezeti felépítése tulajdonképpen hasonló a lesöszákéhoz, ezen azonban (korábban egyáltalán nem voltak (nincsenek régyék, és partról halásznak vele. Ha a parton egyik helyről a másikra vándorol a halász, ezt vándorteszizésnek nevezik. Ha viszont helyhez köti magát, akkor a parton felállít egy ágast, amelyre a teszi rúdját helyezi, és a kétkarú emelő elve alapján az ágas segítségével emelgeti a szerszámot. Ennél a halászatnál múlik a legkevesebb a halászon, mivel úgymond kiszolgáltatottja a véletlennek. A „teszis halászat" alapfeltétele a zavaros víz, ezért áradás idején használják a leggyakrabban. A vájárnak (Vojany) nya Tiszáknak, a csicseriek (Čičarovce) emelőnek nevezik ezt a szerszámot, holott, a valódi teszivel szemben, a nyáriszák vagy lesőszák már régyézett. Ugyancsak az emelőhalászathoz tartozik a billegháló, melyet a csicseriek, ahol az Ung-vidéken egyedül használják ezt a halfogó eszközt, tarbuknak nevezik. (Ezzel a megnevezéssel már találkoztunk a nagyráskaiaknál (Veľké Raškovce), ahol a bokorhálót nevezik tarbuknak, helyesen.) Billeghálóval ladikból ketten halásznak: egy hajtja a ladikot, a másik a hálót kezeli. Főleg kérészjáráskor „billeghálóznak", amikor fokozott a halmozgás. Ugyanakkor a „boingozáshoz’*' is ezt a billeghálót használják. Oldalból megközelítik a víz színén úszó halat, és az arra alkalmas pillanatban a hálót kezelő halász oldalból aláment a halnak, s hirtelen mozdulattal befordítja a ladikba. Ezenkívül áradáskor is billeghálóztak, amikor viszont a víz zavarosságát használták ki. Teszizés Szirénben Teszizés ágasról D. VARGA LÁSZLÓ A szerző felvételei lloahá/ó (Vargáné P. Mária rajza)
