A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-26 / 9. szám

Az ötéves Melody elrablásáról és kisza­badulásáról annak idején sokat írtak a lapok. A képen már ismét édesanyjával, a koreai származású Kimerával, aki éne­kesnő, látható a kislány. így járják az angol népi táncot, ha a szarvasok öklelését mutatja be. A tánc a középkorban dívott igazán, de ma is ismerik. n JD HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK KÖNYV Nyíri J. Kristóf: Európa szélén „E könyvben azon osztrák—magyar filozó­fiatörténeti vizsgálódásaim részleges lezárá­sára teszek kísérletet, melyek első összefog­lalása „A Monarchia szellemi életéről" című kötetem volt — írja a szerző —. Ama kötet­ben az osztrák, illetve a magyar liberalizmus kifejlődése s válsága, valamint a Monarchia nemzeti-nemzetiségi mozgalmainak dilem­mái jelentették azt a történeti összefüggés­­rendszert, melyben az osztrák és magyar filozófiatörténet vonatkozó mozzanatait ér­telmezni, illetve feloldani igyekeztem . . . Je­len könyvemben a hangsúlyok máshova es­nek." E pár éve megjelent Nyiri-kötetről mi is hirt adtunk rovatunkban s már akkor meglepe­téssel regisztráltuk, micsoda eleven s mind­máig kibányászatlan, kincseket rejtő terüle­ten kutat a fiatal magyar filozófus. Hisz gondoljuk csak meg, ama tanulmányok ala­nyai a Monarchia utolsó évszázadának olyan szereplői voltak, mint Kemény, Eötvös és Madách, Gumplowicz és Masaryk, Mach és Mauthner, Bolzano és Husserl, Ady és Lu­kács, Wittgenstein és Kafka, Musil és Freud. Van-e ettől illusztrisabb névsor ama évszá­zad tudomány és irodalomtörténetében? S noha a szerző eleve leszögezi, hogy jelen kötetben a hangsúlyok máshova esnek, vol­taképpen folytatja az előbbi vizsgálódásokat, sokszor ugyanazon alanyokkal. „Megmutatkozott ugyanis, hogy tágabb történeti szempontból tekintve Ausztria és Magyarország a hosszú távú politikai-gazda­­sági-társadalomlélektani problémák na­gyobb körében osztozik, mint azt a soknem­zetiségű — nemzeti, iparosodó — agrár, vagy akár birodalmi — alávetett ellentétpá­rok engednék. Hiszen mind Ausztria, mind Magyarország, ha eltérő mértékben is, az európai civilizációs fejlődés, az európai pol­­gárosulás peremvidékén helyezkedik el; nemcsak Magyarország, de Ausztria területe is eredetileg római limes, karoling Mark; a virágzó középkorban nemcsak Ausztria, de Magyarország is ... a kialakulóban lévő nyu­gat-európai kapitalizmus keleti perifériája." Innen hát a gyűjtemény címe: Európa szélén. S e kötettel újabb érvrendszer kap­csolódik be az újra élénkülő vitába: Közép- Európa, Kelet-Európa, Közép-kelet-Európa? Pontosabban; az adott földrajzi táj, amelyen élnünk adatott Nugat-Európa keleti széle, avagy Kelet-Európa nyugati széle? (cselényi) FOLYÓIRAT Külföldi kortársak Petőfiről Dundee krokodil és híre a mi mozijain­kat is bejárta. A hátán lovagló Paul Hogan a film főszereplője. A krokodilva­dászat korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt a film mutatja, mert Dundee bizony nem más, mint kellék, a valóság­ban nem létezik. A Magyar Nemzet ezévi 1. számában érdek­lődést keltő, Petőfivel kapcsolatos leveleket, cikkeket olvashattunk múlt században élt íróktól, filozófusoktól, politikusoktól és arisz­tokratáktól. Ezek az idegen nyelvekből fordí­tott levelek eddig még nem jelentek meg magyarul — jegyzi meg Ratzky Rita, a levelek közzétevője. E leveleket Ratzky csehszlová­kiai tanulmányútja során lelte meg az eperje­si (prešovi) kollégium könyvtárában. E levelek Kertbeny Károly, családi nevén Benkert Ká­roly Mária hagyatékából valók. De ki volt ez a Kertbeny, aki 1824-ben született Bécsben és 1882-ben halt meg Budapesten. Magyar és német nyelvű író és műfordító, aki egész életét arra tette föl, hogy a magyar írókat népszerűsítse külföldön s számba vegye, hogyan fogadják a külföldi olvasók a magyar irodalmi értékeket. Elsősorban Petőfit fordí­totta és terjesztette, de átültette Aranyt, Jókait, Garayt, Vörösmartyt, Vajdát, Lisznyait stb. Kertbeny Pesten és Egerben végezte iskoláit, majd Győrött, Pesten és Drezdában volt könyvkereskedő. Végül egészen az iro­dalomnak szentelte tevékenységét, és szinte egész élete külföldi barangolásokkal telt el. Rengeteg kiváló emberrel levelezett, cikke­ket küldött a hazai lapokba európai népek irodalmáról, új értékeiről, viszont a legjobb magyar műveket külföldön terjesztette. Mintegy 80 kötetnyi műfordítása ismert, s jelentős volt bibliográfiai tevékenysége is. Bár műfordításai sok kívánni valót hagytak maguk után, munkássága tagadhatatlanul sokat jelentett az irodalom népszerűsítésé­ben. A Magyar Nemzetben közzétett levelek között megtaláljuk Heinrich Heinének 1849. február 19-én kelt sorait; „Nagy örömet szerzett a könyvvel, amelyet nekem ajánlott. — Petőfihez csak Bums és Beranger hason­lítható, olyan meghökkentő, egészséges és egyszerű, hogy Németországban nincs hozzá fogható" — írja Kertbenynek Párizsból, meg­köszönve Kertbeny Petöfi-forditását. Beran­ger, a forradalom költője irta 1855-ben Kert­benynek : „Semmi kétség, az Ön dicsőséges honfitársa nem fog olyan elismerésben ré­szesülni, amilyet a tehetsége és a sorsa alapján megérdemelne ..." E vélemények is azt bizonyítják, milyen népszerűségnek ör­vendett Petőfi külföldön is.-Dénes-RÁDIÓ Énekeljünk együtt! Erre kér bennünket Budai Ilona minden szombat délután a Kossuth Rádió hullámain. És utána — a Vikár Béla Népdalkor tagjainak segítségével — fáradhatatlanul tanítja, is­métli az éppen soros dalt, épp elégszer ahhoz, hogy a rádió előtt ülők lejegyezhes­sék, magnóra vehessék, az ügyesebbek pe­dig akár mindjárt meg is tanulhassák. Akik figyelemmel követik Budai Ilona műsorát, a magyar népdalkincs sajátos gyűjteményét kapják ajándékba. Azért sajátosat, mert Bu­dai Ilona válogat, s nem akárhogyan: Budai llonásan. Azaz érdeklődésén, gyüjtöútjainak tapasztalatain, élményein, szeretetén, egy­szóval saját egyéniségén megszűrve a dalo­kat. Ez az egyéniség, ez a „szűrő" roppant szimpatikus, izgalmas és sokrétű ember Bu­dai Ilona. Idestova húsz esztendeje tán, hogy a Ki mit tud? akkori országos döntőjén elénekelte a Rákóci kis úrfi történetét. A ballada tiszta patakként elöbuzgó előadása engem akkor úgy magával ragadott, hogy elkezdtem bújni a balladáskönyveket, tanulni a balladákat, népdalokat, s nem sokkal ké­sőbb magam is színpadra álltam. Ahogy engem a népköltészet, a népzene felé fordított az az élmény, úgy fordított s fordít sokakat azóta is előadásaival Budai Ilona. Mert mindig magával tud ragadni előadásmódjának őszintesége, sallangmen­tessége, tisztasága, s az a szeretet, amelyet az előadott anyag iránt érez. Láttam őt már komoly nagy színpadon éppúgy, mint fűtetlen teremben vacogó s kitartó közönség előtt, vagy esernyő alatt az esti tábortűznél. Mert amit és ahogyan mű­vel, az nemcsak egyszerű népdaltanítás, be­mutatás, ismeretterjesztés, előadóművészet, hanem mindez együtt, és még sokkal több: szolgálat, a népköltészethez híven, a népköl­tészet, a népzene híveiért. Ezért van az, hogy műsorainak összekötő szövegei is felérnek egy-egy történelmi, néprajzi, zenei meg szo­ciológiai előadással. Mert a tájról beszél, a tájban az emberről, környezetéről, szokása­iról ... S teszi ezt, mondom, olyan egyszerű természetességgel, ahogy a forrás buzog elő a hegy gyomrából. A tiszta forrás. Hallgassuk, és énekeljünk együtt vele min­den szombat délután! Haraszti Mária KIÁLLÍTÁS Virágcsokor a barátság asztalára A Magyar Képzőművészeti Szövetség a bu­dapesti Csehszlovák Kulturális Központ fel­kérésére 1986-ban kiállítást rendezett, ame­lyen magyarországi festőművészek Cseh­szlovákiában alkotott képeit mutatta be. A kiállítás hűen tükrözte milyen hatást gyako­rolt a képzőművészeti szövetség tagjaira a Csehszlovákiában tett látogatás, és azt, hogy élményeik miképp jelennek meg műveikben, milyen alkotásokra ösztönözte őket a szom­szédos ország természeti szépsége. Az említett két intézmény közötti majd­nem harmincéves baráti együttműködés eredménye, hogy most ugyanez a tárlat a prágai Magyar Kulturális Központban is lát­ható. Jövőre hasonló kiállítást szeretnének ren­dezni a Csehszlovák Képzőművészeti Szö­vetség tagjainak Magyarországon készült al­kotásaiból és azt bemutatni Budapesten és Prágában is. A magyarországi képzőművészek nevében Luzsica Lajos Munkácsy-díjas festőművész elmondta, hogy ez a tárlat nem átfogó, mindent felölelő bemutatása a magyar kép­zőművészetnek, hanem tisztelgés a baráti nép előtt, egy csokor virág a barátság aszta­lára. Luzsica Lajos Árpád grafikust olvasóink­nak nem kell bemutatni, sokszor volt lapunk illusztrátora, amikor még Prágában tanult. Az ott töltött évek ihlették őt az Egon Ervin Kisch müveire készült grafikákra. Ezekből láthattunk egy csokorra valót a kiállításon. „Echte slovakische" jelzővel egy hetvenhat éves cseh képzőművész August Loužensky Ezüst György Útban a mezőről című képét illette. Én még ide sorolom Újváry Lajos, Pleidell János, Pituk József és Lóránt János alkotásait. Felejthetetlen látvány Feledy Gyu­la Ivan Bukovčan emlékére készített és Czin­­ke Ferenc Bartók szláv táncok ihlette grafi­kái. Valóban hitelesnek tűnt Luzsica Lajos képén az oravai táj; megkapó szépségű Szamosvári József Tátraalji faluja és Szepes­­ségi táj című képe, valamint Dobrovits Fe­renc Téli táj című alkotása. Amikor Kurucz Dezső István Magányos fűz és Felégetett tarló képét néztem, mintha csak innen, szo­bám ablakából pillantottam volna ki a csalló­közi tájra. Ha pedig Simsay Ildikó Prágai vár című alkotására tekintettem, máris a kiállítás valódi színhelyén éreztem magam.-fister-9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom