A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-19 / 8. szám
■■■ VIKTOR GAJNIJ* A Múzsához Múzsám, minden reményem, óh, add meg énnekem, hogy vágyaim hevében csendüljön énekem, s akár a hódító bor, ha öntik a kancsóból, és csobog a kehely ben: versemben erő zengjen. Emeled dalomat szárnyra, íveljen magasságba, harangzúgásként szálljon végig a szülő tájon, ezer visszhangot keltsen a termékeny szivekben, tetők taraján járjon, falvakba eltaláljon, tegyen társa a fénynek: derűs emberi ének. Csupán így élhetek értelmes életet, így teljesülhet vágyam, hogy hasznos alkotásban győzzek magam felett! PETRIK JÓZSEF FORDÍTÁSA 'csehszlovákiai ukrán költő ■ RAVASZ JÓZSEF A közbülső Idő — II Árnyékában ágyat vetek. ' Hűs egyedüllétem nem vigasz a csöndért. Micsoda vad hőség, ez a közbülső idő nyara! Néma levél. Bújdosás. Ó, rövidlátó sorsom, átok! Búzakalász, aranyfényű vakíts! Leljem meg a házad kapuját, s tengerét a szemednek — I beléd ölöm magamat! I ... Időt kop/altató nyár vagy te! Talpam alatt földet kínzó. Mészároslegény. Kimérted a részemet is... Fotó: GYÖKERES GYÖRGY SÁNDOR KÁROLY Itt élek Nem kiváltság, se nem érdek: tény csupán, hogy én is élek. Évszázados gyökérszálak táplálták a termő ágat, melyet annyi vihar tépett — s mert ellenállt: # én is élek. Nem kiváltság, se nem érdek: itt születtem és itt élek. MÉSZÁROS OTTÓ Elképzelt fénykép Ágnesről Egy éles mozdulat szakad ki a mozdulatlanságból Egy barlangrajz körvonalai mentén szikla reccsen ezen a nyugodt éjszakán mikor párnák közé kéne buktatni minden arcot fáradtsárga szobákba zárni az áttetsző hálóingek izgatását Megvesztegethetetlen mozdulat ez mely kilincsért nyúl elzárja a vízcsap cuppogó könnycsatomáját vagy éppen albumokba zárt múlt után kutat a grimaszok után melyektől oly fénylő az arc akár egy tükör hiúsága még ha homokot vág is bele a fekete-fehéren kavargó szél ezüstjében őrzi a munkálkodó sivatag rendjét 15 ■■■■■■■■■■
