A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-19 / 8. szám
nekben pompázó alkotásai? Vagy Hajnal Mihály grafikus és festőművész derűt és életfilozófiát sugárzó művei? Vagy inkább a Tice-klub, a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Csemadok JB mellett működő képzőművészeti csoport képviselőinek, nevezetesen Csótó László, Kobák László, Tiszai Nagy Menyhért kollekciója? Ennél sokkal fontosabb az, vajon mit raktározzunk el a látottakból, mit mennyire értettünk meg, s az esztétikum bűvkörének hatására mennyire fejlődött konfrontáló képességünk, szépérzékünk és Ízlésünk. Ha minden alkalommal csak egy mákszemnyit is, már akkor is gazdagabbak lettünk egy felejthetetlen élménycsokorral. Az elmondottakkal kapcsolatban talán fölösleges hangsúlyoznom, hogy a Thália Színpad részéről céltudatos törekvésről, a kőzönségnevelés hatványozottabb változatáról van szó. Az említett újítás elsősorban a bemutatók élénkítésére született. Végső soron pedig azért, hogy a csehszlovákiai magyar színházlátogató közönséget megismertesse a saját soraiból kikerülő amatör és hivatásos művészekkel. Egyúttal azonban figyelembe vette azokat a fiatal alkotókat, akiknek még nem volt lehetőségük ahhoz, hogy a közönség előtt nyilvánosan bemutatkozhassanak. S talán közel járunk ahhoz az igazsághoz is, hogy a Thália Színpad ezzel a próbálkozásával szeretett volna hatást gyakorolni a közönség ízlésére. Hogy otthonainkban esetleg majd olyan képzőművészeti alkotásokat tudjanak magukénak, amelyek művészi értéke összhangban van szocialista jelenünkkel. Ez a jószándékú kezdeményezés remélhetőleg további követőkre talál. Még akkor is, ha végleges megvalósítási módja ma még csak kialakulóban van. Jelenleg a nézők csak az előadás előtt, után, illetve annak szünetében szemlélhetik meg a propagációs kiállítások anyagát. Ez többnyire előzetes hírverés és szükséges tájékoztatás nélkül történik, s végeredményben nem a legkedvezőbb légkörben. Talán nem is lehet kellőképpen odafigyelni az alkotásokra, ha a néző az előadásra összpontosítva érkezik a színházba, s a tárlat anyagának megtekintésére csak percek állnak rendelkezésére. Kérdés, van-e kiút a mostani helyzetből? Mindenképpen van, ha nem is fogja az észlelt hiányosságokat teljesen kiküszöbölni. Kiállítóterem helyett továbbra is meg kell majd elégednünk a Thália Színpad klubhelyiségével. Ezt tudatosítva viszont a jövőben szükséges minden újabb kiállítást előzetesen és megfelelően propagálni, hivatalosan megnyitni, a kiállító művészt méltóképpen bemutatni s a kiállított képek jegyzékét az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. A kiállítás látogatási idejét viszont ki kell majd alaposan bővíteni (legyen hozzáférhető már 1 —2 órával az előadás megkezdése előtt, esetleg más, rendszeresített időpontban is). Az említett szépséghibák ellenére mégis elismeréssel kell értékelni a Thális Színpad következetes gesztusát. Úgy mondják, a dicséretet nem kell indokolni. Mégis engedtessék meg legalább annyit megjegyezni, hogy ezt a bátor kezdeményezést úgy fogadjuk, mint az alkotás és a befogadás eredményes találkozásának hatásos, ízlést formáló mozzanatát, melyet az ismételten átélt közös esztétikai élmény nyújthat. S ennek különös varázsát ráadásul az a nem megvetendő körülmény is fűszerezi, hogy egyszerre találkozhat az ember a színházművészet és a képzőművészet műveltséget kiegészítő, illetve gazdagító alkotásaival. SZŐKE ISTVÁN Fotó: Melicher Igor (2) RÖVIDEN • Pártcsoportot alakítottak a Csemadok Bratislava Városi Bizottságának kommunistái. A pártcsoport vezetője, dr. Fü/öp Imre, az Új Szó rovatvezetője. A pártcsoport feladatának tekinti, hogy a CSKPXVII. kongresszusa határozatának és a CSKP KB 7. ütésének a Nemzeti Front és a benne tömörült szervezetekre vonatkozó határozatának szellemében aktivizálja a főváros területén a Csemadok alapszervezeteiben dolgozó kommunistákat és elősegítse az átalakítást a társadalmi és gazdasági élet mechanizmusának a tökéletesítését • A februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére a bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói csehszlovákiai magyar szerzők műveiből összeállított irodalmi műsort tanultak be. Az „Anyád nyelvét bízták rád a századok" című. Kulcsáráé Sz Zsuzsanna szerkesztette műsort ez év január 17-én a Csemadok Bratislava Óvárosi Alapszervezetének értékelő évzáró taggyűlése alkalmából mutatták be. Az iskola tanulói azt tervezik, hogy a jó! sikerült, a nézők körében nagy tetszést aratott műsort máshol is bemutatják. • Új munkatársak dolgoznak a Csemadok apparátusában. Bárdos Gábor ez év január elsejétől a Csemadok Központi Bizottságának megbízott titkára, dr. Hornyák István, a Csemadok Bratislava Városi Bizottságának eddigi titkára február 1-től a Csemadok KB népművelési osztályának vezetője. Helyére a Csemadok Bratislava Városi Bizottsága a január 26-án tartott ülésen Jéghné Nagy Izabellát választotta meg a Csemadok Bratislava Városi Bizottságának titkárává. A Csemadok apparátusában más területen is történtek személycserék. A Csemadok vezetősége a szakképzett dolgozók felvételével és a káderek átcsoportosításával a Csemadok-munka színvonalát akarja emelni. • Nyefvőrzés és amatőr színjátszás címmel cikket közölt a Magyar Nemzet 1988. január 19-én megjelent száma. A cikkben Havasi Péter a kassai (Košice) Kerületi Népművelési Központ szakelőadója egyebek között így nyilatkozott: „A Csemadok megszervezésével műkedvelő színjátszó mozgalmunk is ú] területet kapott, s a dél-szlovákiai magyar városokban és fahakban sorra alakultak meg az elsősorban egyfajta naturalista színjátszás és a népszínművek hagyományain nevelkedett együttesek. Ennek az időszaknak azonban azt hiszem nem is annyira a színjátszás és az esztétikai értékek, hanem a falusi művelődés és közösségi élet újraindulása, újjászervezése szempontjából volt s van különösen nagy jelentősége." A cikk kiemeli azt is, hogy „Az idén immár 25. alkalommal megrendezésre kerülő Jókai Napok megszervezése nemcsak a műkedvelő mozgalom, hanem az egész csehszlovákiai magyarság életének, önmagára és lehetőségeire eszmétésének fontos eseménye. " 7
