A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-12 / 7. szám

LEGYÜNK JÓ SZOMSZÉDOK Helmut Kohl, nyugatnémet kancellár kétna­pos prágai hivatalos látogatása nagy jelentő­ségű esemény nemcsak országaink kapcso­latai szempontjából, de az európai enyhülés szempontjából is. A csehszlovák—nyugatnémet tárgyaláso­kon ezért külön ki is hangsúlyozták az NSZK kancellárja látogatásának rendkívüli jelentő­ségét. Megállapították, hogy országaink po­litikai kapcsolatai megfelelő szintre emel­kedtek és létrejött az együttműködés bővíté­séhez szükséges kedvező légkör. Prágában Willy Brandt személyében legutóbb 1973- ban járt nyugatnémet kancellár hazánkban. Az ö látogatásakor írták alá az NSZK és Csehszlovákia viszonyát rendező szerződést, amellyel gyakorlatilag lezárult az a folyamat, amelynek során Bonn rendezte viszonyát a szocialista országokkal. A kapcsolatok azóta dinamikusan fejlődtek, az NSZK napjainkra Csehszlovákia legnagyobb tőkés partnerévé vált. Mindezek ellenére mint azt miniszter­­elnökünk Štrougal elvtárs ki is fejtette, nem lehetünk elégedettek a gazdasági kapcsola­tok jelenlegi szintjével, mert a klasszikus árucserén túl az együttműködés magasabb formái a vállalatok közvetlen kooperációját a harmadik piacokon való együttes fellépést kell elérni. Ezekről a kérdésekről a tárgyalá­sokon igen sok szó esett és a nyugatnémet fél is javaslatainkat hasznosnak találta. E kérdéseken kívül áttekintették a közlekedés, az energiaipar, a távközlés és a környezetvé­delem területén kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdések széles körét. Ez utóbbi témában különösen nagyok a lehetőségek és Csehszlovákia reméli, hogy a környezetvé­delmi együttműködés fokozása elősegíti a levegő tisztaságának hatékonyabb megőrzé­sét és a jobb talajvédelmet. Az eszmecserék során szó volt az emberek közötti kapcsolatokról is. Ezeket Helmut Kohl több ízben is a jószomszédság feltéte­lének minősítette és hangoztatta e területen Csehszlovákia és az NSZK példát szolgáltat­hatna a Kelet és a Nyugat közötti kapcsola­tok egész rendszerének. Ľubomír Štrougal elvtárs tájékoztatta a nyugatnémet kancel­lárt a határátkelőhelyek munkájának javítá­sára, a vizumgyakorlat egyszerűsítésére és az újságírókkal való munka tökéletesítésére vonatkozó elképzeléseinkről és számos ja­vaslatot terjesztett elő a kultúra, a tudo­mány, az iskolaügy terén folytatott együtt­működés fokozására. A tárgyalásokon mindkét fél megerősítet­te : új fejezetet kíván nyitni Csehszlovákia és az NSZK viszonyában a két ország népe egész Európa javára. Természetes, látnunk kell azt is, hogy a két ország két különböző szövetségi rendszer­hez tartozik. Helmut Kohl szavaiból egyéb­ként kitűnt, hogy az NSZK gyakorlatilag to­vábbra is elutasítja a Csehszlovákia és az NDK által javasolt középeurópai atom és vegyifegyvermentes övezet létrehozását és eltérő a véleménye egy európai gazdasági fórum színhelyét illetően is. Egy jobb nemzetközi légkörben a fennálló problémák megoldása is lehetséges. Cseh­szlovákia részéről ehhez megvan a maximá­lis jóakarat. Bízzunk abban, hogy az NSZK is arra törekszik Kohl szavaival élve „ ... hogy • nemzeteinknek megadassák a békés és a közös jövő." S. Gy. Befejeződött Prágában a KGST közlekedési együttműködési ál­landó bizottságának háromnapos tilése. A résztvevők elsősorban a CSÜTÖRTÖK közlekedési együttműködés me­chanizmusának átalakításáról és 9M a szocialista gazdasági integráci­óról tanácskoztak. Ľubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök a prágai Hrzán palo­tában fogadta Marjai Józsefet, a Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsának elnökhelyettesét, kereskedelmi minisztert, aki ha-SZOMBAT zánkban a csehszlovák—magyar gazdasági és tudományos-műsza­ki együttműködési vegyesbizott­ság két tagozata elnökeinek mun­katalálkozóján vett részt. Szovjet szakemberek 21 fős cso­portja utazott az Egyesült Álla­mokba, s a nevadai kísérleti lőté­ren tett látogatást. Emlékezetes, VASÁRNAP amerikai szakemberek január első felében már jártak szemipala­­i\ tyinszki szovjet lőtéren. Miloš Jakešnak, a CSKP KB főtit­kárának részvételével aktívaérte­kezletet tartottak Nový Jičínben, az Észak-morvaországi kerület pártszerveinek és szervezeteinek tisztségviselői, gazdasági vezetők és élenjáró dolgozók, munkahelyi SZERDA 20 közösségek vezetői és a Nemzeti Front szervezeteinek tisztségvise­lői. Áttekintették a kerület párt­­szervezetei által a CSKP 7. ülésén hozott határozatok végrehajtása terén követendő eljárást. Bécsben megkezdődött az euró­pai biztonsági, együttműködési és leszerelési kérdésekkel foglalkozó utótalálkozó ötödik fordulója. František Doležal, a csehszlovák küldöttség vezetője a nyilvános PENTEK 22 ülésen mondott beszédében hangsúlyozta: az európai folya­mat minden területén jók a felté­telek a konkrét és kiegyensúlyo­zott eredmények elérésére. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége Moszkvában megkezdte a tanácskozást a kö­zepes hatótávolságú és harcásza­ti-hadműveleti rakéták felszámo­lásáról kötött szovjet—amerikai HÉTFŐ 25 szerződés ratifikálásáról. Az ezzel kapcsolatos határozatában a tes­tület hangsúlyozza: a szerződés célja az atomfegyverek nélküli vi­lág építésének megkezdése. A csehszlovák kormány meghívására január 26-án kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Helmut Kohl, (felvételünkön baloldalt) az NSZK kancellárja. A két ország zászlóival feldíszített Ruzynéi repülőtéren Helmut Kohlt szívélyesen üdvözöl­te Ľubomír Štrougal (felvételünkön jobboldalt) szövetségi miniszterelnök. A cseh­szlovák-nyugatnémet kormányfői tárgyalásokon áttekintették a kétoldalú együtt­működés elmélyítésével összefüggő kérdéseket és véleménycserét folytattak idő­szerű nemzetközi kérdésekről JANUAR '88 VISSZAPILLANTÓ Jozef Lenártnak, a CSKP KB El­nöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának, a Szlovák Nemze­ti Front KB elnökének vezetésével Bratislavában ülést tartott a Szlo­vák Nemzeti Front KB Elnöksége. Megvitatta „A Nemzeti Frontnak KEDD 26 és szervezeteinek aktivizálására és politikánk kidolgozásában, megvalósításában és teljesítése ellenőrzésében való részvételük­nek a növelésére irányuló javasla­tok" című dokumentumot. fedőé/ o/oojŐ... Ki ne ismerné a régi. első világháborús katona­éneket: Édesanyám, hol fogok én meghalni, hol fog az én piros vérem kifolyni?"... E nóta dalla­ma cseng a fülemben már hetek óta, azóta, hogy — nem épp jókedvűen, nem is kedvtelésből — temetőkbe járok, s ezekben a temetőkben elég bizarr és elképesztő dolgokat látok: fiatal, alig negyvenéves emberek foglalnak sírhelyet maguk­nak, sőt olyasmivel is találkoztam már, hogy egészséges, életerős emberek drága, márvány síremléket építtetnek ugyancsak maguknak; cso­dálkoztam, hogy ezekre a jelenségekre éppen az említett bakanóta dallama csendült meg a fejem­ben. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez a melódia fel akarja hívni valamire a figyelmem: az emberek bíznak az életben! Puff neki! Arra jó a bakanóta, hogy ekkora közhelyet juttasson az ember eszébe, és pont a temetőben ? Most azt hihetné a kedves olvasó, hogy a fekete humor gyanús mezejére tévedtem, holott egészen komolyan gondolom a dolgot: aki már fiatalon sírhelyet foglal magának, az tudja, hogy nem az Isonzónál, vagy a Piave mellett fog meghalni, hanem itt, ahol született, s ez megnyugtató, még akkor is, ha fogalmam sincs, miből táplálkozik ez a tudás, hiszen úgy vélem, ezek az emberek is olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, néznek tévét, ők is hallhatták már, hogy világunk roskadásig meg van rakva fegyverekkel, hogy annyi már itt a nukleáris robbanófej: akár százszor is felrobbant­hatjuk a Földet! Nem tudom elképzelni, mitől Hyen biztosak a dolgukban ezek a sírfoglalók, hogy fittyet hánynak mindenféle prognózisra, nem ijeszti meg őket sem az újságírók riasztó rémlátomása, sem a tudósok hűvös érvelése. Ők egyszerűen tudják, hogy nem lesz háború. Mást is jelez ez a tünet; az embereket nem csak háborúk szórják szét, szétszórja őket például a nyomor, a munkanélküliség, nos, úgy látszik, a sírfoglalók ettől sem félnek, ellenkezőleg, miután házat építettek, berendezték, kertet ültettek, gépko­csit vásároltak, gyerekeiket felnevelték és még mindig maradt pénzük, megépítik a saját síremlé­küket, hogy haláluk után azzal se terheljék utóda­ikat Elég racionális és bátor gondolkodás. Az emberek egy része, e sorok íróját is beleért­ve, retteg a haláltól, ezért igyekszik rá se gondolni, hátha így elkerülheti. A józan falusi ember számot vet mindennel, élettel, halállal, utóbbira alaposan felkészül, ne érje őt váratlanul. Nem volt mindig így: a háború alatt senkinek sem jutott eszébe — a dúsgazdagoktól eltekintve — hogy sírhelyet foglaljon magának, tudta, hogy az élet is, a halál is kiszámíthatatlan. A negyven egynéhány békeév, legalábbis erre mifelénk, az emberek egy részét arról győzte meg, hogy az életet értelmesen is le lehet élni, s ha a halál időpontját nem is, a helyét ki lehet számítani, be lehet tervezni. Sajnos, e sorok Írójától elég távol áll az efféle számítgatás, tervezgetés, talán azért mert noha falun született, sőt még ma is falusinak érzi magát, hosszú ideje városban él, ahol az élet tempója még mindig gyorsabb, tehát az esemé­nyek is kiszámíthatatlanabbak. Egy márvány síremlék előtt állok. Mellettem a szép síremlék tulajdonosai, kedves ismerőseim: derűsen, elégedetten szemlélik leendő nyugvóhe­lyüket. A férfi a kalapját is megemeli. Bizony: le a kallappal derűs és bátor életszem­léletük előtt! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom