A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-12 / 7. szám
kereken 00 ezer ágy van, az üdülőkben mintegy 300 ezer vendég pihenhet, a magánszállások igazi népszerűsítése pedig még a Tátra tájain is inkább csak terv, mint konkrét valóság. Hasonlóképpen sok a probléma az ország 900, jobbára már távolról sem vadonatúj sífelvonójával, amelyeknek több mint a fele Szlovákiában üzemel. Ehhez fűződő gond, hogy a felvonók melletti pályák aránylag gyorsan kerülnek rossz állapotba — éppen a túlzott igónybevóbizony tekintélyes szám, ami tömegesség tekintetében a világranglista hatodik-hetedik helyét biztosítja Csehszlovákiának! Ennyi emberre érdemes is, lehet is, kell(ene) is „építeni". Üzlethálózatot, szobákat, mindent ; elvégre a sízők zöme több ezer koronát költött a fölszerelésre, amit mindenki ki is akarna használni. Jobbára az alpesi sízés a divatosabb, bár a sífutás szintén egyre fölkapottabbá válik. Talán azért, mert az ehhez szükséges felszerelés olcsóbb, ráadásul a futók mellett elsuhanó táj nagyobb élményt nyújt, mint a zsúfolt lesiklópályák terepének bizonyos fokú egyhangúsága. Természetesen, ez legeslegföljebb csak másodlagos gond, hiszen ennél lényegesen nagyobb problémát okoz a honi hegyvidékeken fellelhető szobák hiánya, illetve a síliftek korszerűsítésének és zavartalan üzemeltetésének biztosítása. Mindez adatokkal is alátámasztható. A szlovákiai szállodákban, motelekben, turistaházakban Minek másznál fel a legmagasabb csúcsra, ha úgyis le kell onnan jönnöd ? — hangzik a régi idők bölcselőjétől származó, igencsak szkeptikus kérdés. Hát hiszen pontosan azért: hogy lejöhessek! — felelheti neki a ma embere, aki a finom porhóval hintett, napfényben fürdő és felvonókkal tűzdelt lejtőkön suhanva érzi igazán jól magát... A fehér mámor, egyszerűbben szólva a sízés ugyanis — mind versenyszinten, mind szabadidősportként — világszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvend. így aligha csoda, hogy ha valaki egyszer már megtanult síelni, akkor novembertől márciusig a legfontosabb tévéműsornak a hójelentést tekinti, és lelki szemei előtt valamelyik síközpont képe jelenik meg. A Magas-Tátrában például a síelők Csorba-tói paradicsomáé. Hazánkban — az erre utaló becslések szerint — kereken hárommillió azoknak a száma, akik síelnek. Ez