A Hét 1988/1 (33. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-05 / 6. szám
AZ IGAZSÁGOS RENDEZÉSÉRT Sammeeh Abdul Fattah, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet csehszlovákiai rendkívüli képviselője Bratislavában akkor tartotta sajtótájékoztatóját, amikor a megszálló izraeli hivatali képviselet elrendelte négy „kényelmetlen" palesztin kitoloncolását a (megszállt) területről. Néhány „kényelmetlen" személy kitoloncolása semmiképp sem oldhatja meg a helyzetet — fejtette ki Sammeeh Abdul Fattah a PFSZ végrehajtó bizottságának véleményét — hiszen új és újabb „kényelmetlenekkel" kell szembenézniük. Népünk egységes és most is azokért a célokért harcol, amelyek elérését húsz évvel ezelőtt tűzte ki maga elé. A képviselő felvázolta a több mint két hónapja tartó, egyre határozottabban forradalmi felkelés jellegét öltő mozgalom indítékait. Kiemelte, hogy az izraeli fegyveres erők szárazföldi és légi bevetése és brutális fellépései nem tudták megfékezni harci kedvét és elszántságát. Salon Kohen izraeli újságírót idézte, aki ezt írta egy gázai látogatása után: „Ebben a körülzárt városban az a legcsodálatosabb, hogy sehol sem látni félelmet; csak gyűlöletet, elkeseredést és elszántságot olvastam ki a barikádokon őrködő fiatalok tekintetéből. Félelmet nem. Kezükbe ragadták a sorsukat és nem félnek a következményektől." Ez a felismerés foglalkoztatja és aggasztja az izraeli katonai és politikai köröket is, ráadásul helyzetüket bonyolítja a nemzetközi szervezetek sorozatos bírálata és a világ közvéleményének ítélete, tiltakozása a katonai terror miatt. „Az utóbbi hetekben a megszállt területeken rendkívüli horderejű nagy változások figyelhetők meg, amelyek új, korábban nem tapasztalt helyzetet teremthetnek," közölte a Maarív c. izraeli lap egy magasrangú katonatiszt véleményét. Sammeeh Abdul Fattah a továbbiakban elismeréssel szólt a Szovjetunió és a szocialista országoknak a kérdés békés úton történő megoldását támogató igyekezetéről, és kedvező fejleménynek jelölte meg azt. hogy alakulóban van az arab egység is, jóllehet e téren még vannak leküzdetlen akadályok. Pozitív körülménynek nevezte a szovjet—amerikai csúcstalálkozónak a regionális konfliktusok rendezésére vonatkozó megállapodását, ami alapul szolgálhatna a palesztin kérdés megtárgyalásához is. Ezzel kapcsolatban időszerű Mihail Gorbacsov üzenete, amelyet válaszképpen küldött Jasszer Arafatnak, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága elnökének a megszállt arab területeken kialakult helyzettel és Izrael megtorló akcióival kapcsolatban. Az SZKP KB főtitkára megállapítja, hogy a palesztin kérdés nem oldható meg igazságosan a palesztin nép elidegeníthetetlen jogainak szavatolása nélkül. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy e cél eléréséhez a Közel-Keletről rendezett nemzetközi konferencia vezethetne, a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának és valamennyi érdekelt félnek, köztük természetesen a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek a részvételével. Ilyen konferencia alkalmat nyújtana a palesztin népnek, hogy magas szinten bizonyítsa ragaszkodását természetes jogaihoz, megválaszthassa fejlődése útját és dönthessen jövőjéről. Ez ugyanis az évtizedekkel ezelőtt kitűzött reális célja ennek a sokat szenvedett népnek, s ez a vágy fűti mindazokat, akik néha kilátástalannak látszó harcot vívnak a felfegyverzett megszálló csapatokkal szemben. A szabadságvágyon kívül az is fűti a felkelőket, hogy az igazukért harcolnak. S ebben támogatja őket az egész haladó világ közvéleménye. PETRIK JÓZSEF Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára január 15-én találkozott a Kremlben az emberiség túléléséért és a fejlesztésért létrehozott nemzetközi alap vezetőségének tagjaival. Mihail Gorbacsov beszédet intézett a különböző országok kiemelkedő tudományos és kulturális személyiségeihez, a vállalkozó körök képviselőihez. VISS2ÄPI11/WTÓ JANUAR '88 Miloš Jakes, a CSKP KB főtitkára munkalátogatásra a szlovák fővárosba érkezett. SZERDA 13 Ülést tartott Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. A tanácskozást Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára nyitotta meg. Szívé-CSÜTÖRTÖK 14 lyesen üdvözölte Miloš Jakeš elvtársat, a CSKP KB főtitkárát, s egyúttal gratulált a legmagasabb párttisztségbe történt megválasztása alkalmából. Hans Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter Damaszkuszba érkezett. A Szíriái vezetés-PENTEK 15 sei a közel-keleti konfliktus békés rendezéséről tárgyalt. A Costa Rica-i fővárosban záródokumentum jóváhagyásával fejeződött be az öt közép-amerikai államfő találkozója. A dokumen-SZOMBAT 16 tumban minden résztvevő kötelezettseget vállalt, hogy feltétel nélkül teljesítik a közép-amerikai béketervbe foglaltakat. Delhiben nemzetközi konferencia kezdődött Dél Ázsia és a csendes óceáni térség együttműködéséről a békéért, biztonságért és fejlesztésért. Az indiai résztvevők mellett több mint harminc külföl-VASARNAP 17 di résztvevője volt a tanácskozásnak a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Csehszlovákiából, Ausztráliából, Nagy-Britanniából és más országokból. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Bonnban, megbeszéléseket folytatott vendéglátójával, Hans-Dietrich Genscherrel. A két külügyminiszter tárgyalásainak napirendjén a HÉTFŐ 18 szovjet—nyugatnémet kapcsolatok szerepeltek. Mindkét fél hangsúlyozta a rendszeres kontaktusok jelentőségét, s reményét fejezte ki, hogy a politikai párbeszéd a két ország között tovább mélyül. /Cűőfoe/ o/ogjŐ... Biztosan „hivatásos bölcsek" találták ki, én viszont egy „nemhivatásos", de ettől nem kevésbé bölcs embertől, az édesapámtól hallottam gyerekkoromban és később is gyakorta hangoztatni: „Milyen jó, hogy többen vagyunk, így a bennünket érő öröm meghatványozódhat, a bánat pedig sokfelé szétoszlik." Volt jó apám eme kijelentésének valami megnyugtató, biztonságérzetet adó felhangja, akár a családjára, akár a tágabb környezetére vonatkoztatta megállapítását. Mindig csodáltam derűlátó viszonyulását az élethez — pedig sok megpróbáltatást megért generáció az övé. Minden oka meglett volna rá, hogy — a nyitottság előidézte kiszolgáltatottságot elkerülendő — begubózzon. Én máig sem tudom, honnan, miből táplálkozott táplálkozik az a lelki tartása, ami optimistává teszi őt s ami mindig is ana kényszerítette, hogy kimondja a véleményét Romantikus jövőlátásának csak a morzsái plántálódtak belém. Fönt említett, hitvallásnak is tekinthető mondata azonban sokszor az eszembe jut, amikor másokkal örülök, vagy örömükben osztozom, de még gyakrabban akkor, amikor ennek a hiányát érzem. Mert naponta tapasztalom: az öröm is, a fájdalom is hovatovább egyre inkább „egyszemélyessé" válik. Nemcsakhogy polarizálódunk — elemeinkre bomlunk. Az elszigetelődés, a bezárkózottság, a közöny életünk természetes (?) kísérőjelenségévé vált: csukunk ajtót, ablakot zárunk lelket és szívet. Nincs véleményünk, amikor arra okvetlenül szükség lenne, s nem foglalunk állást a legapróbb konfliktusokban sem, amikor mások bőréről van szó. Mert amit én most számonkérek, az nem nagy áldozat: egyszerűen a véleménykimondás vállalását hiányolom. Példaként hadd sorakoztassak föl néhány mindennapi esetet: fényes nappal egy csapat kamasz megtámad egy tizenöt éves fiút Elveszik az óráját a zsebpénzét és alaposan elagyabugyá/ják. Felnőttek tömege halad el mellettük, de senki sem siet a fiú segítségére, gondolván. ha ütik, akkor ö is a galeribe tartozik (?!). Más: a főváros buszjáratára ellenőrnő száll fel. A hátsó ajtónál tevő lyukasztónál épp a revizornő felszállásának pillanatában kezeli egy tízéves forma kisfiú a jegyét A revizomő fúriaként fújtat végig a buszon, messziről rikácsolva: nem fogadja el a jegyet mert azt csak azért kezelte a gyerek, mert a buszablakból meglátta őt. Pedig a kisfiú épp addig a pillanatig kereste iskolatáskájába zsúfolt ezernyi holmija közt a jegyet, minden utas láthatta, hogy nem akart „potyautaskodni". Ennek ellenére senki sem akadt, aki segített volna tisztázni a helyzetet Az más kérdés, hogy az is véríázító. a revizomő — talán szakmai ártalomból — eleve minden utasban csalót potyázót és rosszindulatot keres. Elgondolkodtató, hogy a hivatalok miért viszonyulnak bizalmatlanul az állampolgárokhoz, miért hajlamosak a tisztesség helyett a rosszat keresni bennük, s hogy ez miért lett jellemző az emberek egymás közti viszonyára is. A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül, s talán ezért is, s nem csupán kényelemszeretetből harapódzott el az „ez nem tartozik rám" magatartásforma. A bizalom huzamosabb hiánya azonban — bízom benne — egy idő után rádöbbent bennünket hogy elszigetelődésünkkel sok derű-, öröm- és energiaforrástól is megfosztjuk magunkat Helsinkiben találkozót tartottak a KEDD rozottan elítélte Tel Avivnak a szovjet és az izraeli külúgyminisz- palesztin néppel szemben alkaltéríum résztvevői, s ezen a szov- ^ mázott politikáját, a nemzetközi jet fél ismertette Tel Aviv közel- I Sm jogi normák, az ENSZ Közgyűlése keleti politikájával kapcsolatos és Biztonsági Tanácsa határozaálláspontját. A szovjet külügymitainak sorozatos megsértését, nisztérium nyilatkozatában hatá-3
